A speciális film nemzetközi fesztiváljának fényei

„A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle” – idézte Hamvas Bélát a 9. Magyar Speciális Filmfesztivál megnyitóján Fábián Gábor, az eseményt szervező Magyar Speciális Mozgókép Egyesület elnöke, a speciális filmezés elhivatott megalapítója. – A film pedig maga a fény, vagyis mindazok, akik speciális filmesként vagy az értelmi fogyatékkal élők, szenvedélybetegek, mozgáskorlátozottak világáról készítenek mozgóképet: fényt adnak a közönségnek. Az idén novemberben kilencedszer megrendezett Magyar Speciális Filmfesztivál arra is lehetőséget ad, hogy ők maguk, az alkotók is kiléphessenek a fénybe, láthatóvá váljanak. A szemle által pedig láthatóvá váljon a fogyatékkal élők világa, értelmet és tartalmat nyerjen a megértés, az odafordulás, az elfogadás. A Magyar Speciális Filmfesztivál – az egyetlen olyan tematikus filmes program a Kárpát-medencében, amely a fogyatékkal élők világával foglalkozik, ráadásul részben fogyatékkal élő alkotók művei által – ma már erős nemzetközi filmes esemény. Hat kontinens harminchárom országából 192 film érkezett az idei felhívásra, ebből hatvanat mutattak be a szakmai előválogatás után a fesztiválon, amelynek kezdettől otthonos helyszíne az Eötvös 10 a budapesti Terézvárosban. 

De az idén először három vidéki város is csatlakozott a programhoz: a fesztiválidőben vetítést rendeztek Egerben, Szolnokon és Szombathelyen. – Ehhez persze fogadókészségre, szakmailag felkészült házigazdákra volt szükség – mondja Fábián Gábor, akivel már egy szombathelyi kávézóban beszélgetünk. Hiszen ő maga Kőszegen él, a Magyar Speciális Mozgókép Egyesület székhelye pedig Szombathely. Szédítő belegondolni, hogy mi minden történt 2008 óta, amikor a fotós-filmes Fábián Gáborban – akkor a fogyatékkal élők zsirai otthonának munkatársaként – megfogalmazódott a kérdés: mi történik, ha értelmi fogyatékkal élő emberek kezébe kamerát adunk? Ebből a gondolatból filmfesztivál született Zsirán – ahol egyszer maga Törőcsik Mari hívta ki Fábián Gábort a fénybe; később aztán a budapesti fesztivál fővédnökségét is boldogan vállalta. A speciális filmezés azóta a pszichológia, a gyógypedagógia és természetesen a filmszakma képviselőinek támogató figyelme mellett módszerré fejlődött (nevezhetjük Fábián-módszernek), amelynek alkalmazásával fogyatékossággal élőknek fönntartott intézményekben filmes szakkörök működnek – a filmfesztiváli eredménylista is fényes bizonyíték. 

A speciális film világában eltöltött első öt évet Gábor kötetben foglalta össze (Álmodtam egyet), és most – tizenöt év után – következhet az újabb összegzés. Fölfénylik a mosolya: azt mondja, a 9. fesztivál az öröm és a harmónia, a felszabadító, bátorító együttlét fesztiválja volt, a legszebb csapatmunkában; a vetítéseken túl a szokott kísérőprogramokkal: szakmai kerekasztallal, koncerttel, könyvbemutatóval. Köszönet mindenkinek – az önkéntesektől a szakmai stábon, az Eötvös 10-en és Terézváros polgármesterén át a Nemzeti Filmintézetig, a Kulturális és Innovációs Minisztériumig, az MMA-ig és az SZFE-ig –, aki támogatásával hozzájárult a Kollarik Tamás producer, filmrendező fővédnökségével megrendezett esemény sikeréhez. És hogy a speciális filmnek milyen vonzása van, jelzi egy igazán fénylő történet: Fábián Gábor meghívást kapott a film egyik producerétől Tóth Barnabás új nagyjátékfilmje, a Mesterjátszma díszbemutatójára. De nem csak meghívást kapott. Ott, a vörös szőnyegen fölvonuló ünnepelt szereplők és sztárvendégek társaságában Szurmay János nem feledkezett meg arról, hogy köszöntőjében fölhívja a figyelmet „a szomszédos” speciális filmfesztiválra: „A mozgóképkészítés eszközével, minden egyes elkészült filmmel növeljük azt a kapcsolódási felületet, amely a fogyatékossággal élők és a többségi társadalom között húzódik. 

Ez nem egy határvonal, épp ellenkezőleg, egy olyan egyre szélesedő felület, melyen keresztül megismerhetjük egymást és aktívan érintkezhetünk egymással” – mondta a producer a Mesterjátszma díszbemutatóján. Az ünneplés a 9. Magyar Speciális Filmfesztivál végén sem maradt el. A szakmai zsűri ezúttal is speciális és profi kategóriában ítélte oda a díjakat. A fesztivál nagydíját Az erdő védelmezője című film – a bánhalmai speciális műhely munkája –, illetve a Nem a méret a lényeg, avagy élet 150 centi alatt című Szűcs Gergely-film kapta. Aranyszárny nagydíjas lett a Ballada a három patkányról című animáció: Lengyel Krisztina, Lukács Tamás; segítő: Gaál Balázs, vagyis a szentgotthárdi Rábaparti Integrált Szociális Intézmény műhelye; profi kategóriában pedig Katie Mayhew (Nagy-Britannia) 15 év című alkotása kapta. Arcaink nagydíjat ért Köteles Erzsébet (Budapest) Naplemente! A legértékesebb arany a Földön című filmje és a Water, Wind, Dust and Bread című alkotás Mahdi Zamanpoor Kiasari (Irán) rendezésében. 

Az Együtt nagydíjasok: Harmadnap (Bárka Integrált Szociális Intézmény, Kiskunhalas), illetve a Gosia & Tomek, Christine Jezior Németországból nevezett filmje. A felület szélesedik, a másikban különben is sokszor magunkra ismerhetünk. Fábián Gábor már a tizedik fesztiválra készül – van dolga bőven. Mert bár a speciális film ügyét egyre többen támogatják, egyre többen ismerik, azért ő – és az MSMKE – a mindennapokban mégiscsak hátország nélküli, egyszemélyes intézmény. Ebben is jó volna szintet lépni. Az pedig csak részben másik történet, hogy közben folyamatosan tanul: a Budapest Film Academy rendezői és a MOME forgatókönyvírói kurzusát is elvégezte Köbli Norbertnél. Ez utóbbira huszadmagával vették föl, nagy volt a túljelentkezés. És igen: dédelgetett, fejleszteni való terve is van – tippelhetünk, hol találta meg a saját témáját.