A szombathelyi színház diadalmas társulata a főszereplő - Chagall zöld hegedűse játszik a háztetőn

Nálunk Tevje, a tejesember archetípusát Bessenyei Ferenc teremtette meg 50 éve, és az a vérbő közvetlenség, ahogy ő mondjuk az Istenével beszélt, nem utánozható, nem követhető (fölösleges is volna törekedni rá). A Hegedűs...-nek külön színháztörténete – és mindenkinek külön bejáratú Hegedűs...-élménye van. Személyesen nagyon erős élmény és emlék az ezredfordulóról a zalaegerszegi bemutató, Bagó Bertalan rendezésében, Kulka Jánossal, Egri Katival – és például Kelemen Zoltánnal, aki most a szombathelyi előadásban is szerepel: úgy nélkülözhetetlen figurája a lélegző nagy egésznek, hogy közben őt magát, Avramot is megjegyezzük. Mint mindenki mást. A csodálatos lányokat és vőlegényjelölteket, a koldust, a rabbit, a házasságközvetítőt és a nagymama szellemét (és így tovább).

Horváth Csaba a Vízkereszt... és a Kivilágos kivirradtig után most a Forte színészei nélkül, kizárólag a WSSZ társulatával vitte színre az előadást. Már fölismerjük a kézjegyét. Nem választja a könnyebb ellenállást, sem zenében, sem történetmesélésben, sem másban. Semmi fölösleg, helyette puritán gazdaság: a látvány, a figura- és helyzetfestő mozgás, a jelmezek, a színek szép és jelentéses egységében. Tudjuk: „Minden idők egyik legismertebb musicaljében Tevje, a szegény tejesember, és felesége a hagyományok szerint próbálja élni az életét egy oroszok és zsidók lakta ukrajnai faluban, Anatevkában. Lányaik azonban már más szabályokat követnek és ellenszegülnek az eltervezett házasságoknak: Cejtel egy szegény szabót választ, Hódel egy marxista forradalmár után szökik és Chava egy orosz fiúval köti össze az életét. De ezek a konfliktusok háttérbe szorulnak, amikor Anatevka elhagyására kötelezik a zsidó közösséget.”  Ebben a 20. század eleji történetben nem csak a múlt század van benne mindenestül: a modell nem változik. (Ment-e előbbre a világ?) Mindegy, hogy a pogromot – aztán a kiűzetést – szervező és végrehajtó,  „értsd meg, nem tehetek mást” típusú csendbiztost éppen hogyan nevezik (mi van a hátára írva).  

Marc Chagall zöld hegedűsével már sokszor összekapcsolták a musicalt (van olyan fölfogás, amely szerint a címe is Chagalltól való: Hegedűs a háztetőn).  A szombathelyi előadásban mindenesetre „egy az egyben” megjelenik a Chagall zöld arcú, álombeli  hegedűse – különben Keller Dániel. Egyáltalán: az egész előadás olyan, mint egy „megfilmesített” Chagall-kép, de nem tolakodóan, nem nyilvánvalóan. Minden mozog, minden hullámzik, minden repül és lebeg – mint egy Chagall-képen –, ami egyrészt gyönyörű, másrészt a bizonytalanság, a változás, a kiűzetés legszebb megfogalmazása.  

Mindehhez a zenekari árokból szól a zene. Megyünk, maradunk, változunk, ugyanazok vagyunk. Sírunk, nevetünk. Tapsolunk. Visszük magunkkal Chava (Mari Dorottya) „ablaktáncát” – ahogy kínlódva, vágyakozva szabadulna. Cejtel (Nagy-Bakonyi Boglárka) lebegését és menyasszonytáncát. Herman Flóra (Hódel) eltökéltségét, Csonka Szilvia (Bjelke) szinte néma, teljes értékű, virgonc ragyogását. A lányok ölelését, amiből Tevje – Szabó Tibor – nem tud kibújni. Gyula-Zékány István (Mótel, a szabó) bizakodó, félszeg derűjét. Fegyka (Sipos László Márk) komolyságát. Percsik (Hajdu Péter István) lánglelkű szögletességét. Némedi Árpád szemfényvesztő átváltozását. Golde – Bálint Éva – rezignált kétségbeesését. Mindenkinek van legalább egy pillanata, amikor őt is meglátni a nagy egészben: Orosz Róbertnek (kocsmáros), Szerémi Zoltánnak (Lázár Wolf), Nagy Cilinek (kétszer is: Jente és Fruma Sára), Németh Juditnak (Sandel és Cejtel nagymama – a biztonság kedvéért), Domokos Zsoltnak (rabbi), Antal D. Csabának (a rabbi fia), Horváth Ákosnak (csendbiztos), Balogh Jánosnak (orosz katona).

Az előadás díszlettervezője: Kiss-Benedek Kristóf, Kalászi Zoltán, jelmeztervező: Benedek Mari. Zenei vezető: Kiss Márton, Máriás Zsolt, korrepetitor: Falusi Anikó. Dramaturg: Tóth Réka Ágnes. Kellékes: Takács Viktória. Hangosító: Joós Márton, Simon József Zoltán.Világosító: Kiss Zoltán. Súgó: Jenei Ági.Ügyelő: Pados Bernát: A rendező munkatársa: Ostyola Zsuzsanna.

Joseph Stein, Jerry Bock, Sheldon Harnick musicalje a WSSZ nagyszínpadán. Ez valószínűleg – szerelem.