Szeniorként is szeret a dolgok sűrűjében lenni - Paukovics Józsefné Margit közösségi és alkotó ember

Családi házuk étkezőjében fogad. Az első, ami szembetűnik az asztalon a Concordia-Barátság Énekegyesület kottafüzete. „Nagy dobásra”, Mary McDonald Jesus! című kétrészes musicalszerű oratórikus művének előadására készül az énekkar, amelynek ő is tagja. November 29-én Sopronban a Fidelissima Vegyeskarral és a kőszegi fúvószenekarral lépnek fel. Lelkesen meséli: összesen 120 ember áll majd egyszerre a színpadon, később Kőszegre is elhozzák az előadást. Ugyanilyen lelkesülten beszél a kreatív tevékenységeiről: néhány éve talált rá a ponttechnikára, ami beszippantotta, végtelen nyugalmat ad neki, főleg, amikor összekapcsolja a zenével. Előtte virágokat festett akrillal – sokat és szenvedélyesen. Miután az önkormányzati munkával felhagyott, a gyerekei lepték meg „beutalóval” egy festőkurzusra, meséli. Az első, szellőrózsákat ábrázoló festményét négy óra alatt alkotta. Akkor világosodott meg benne – jó érzés és nagy felismerés volt –, hogy bárhogy fogja meg a ceruzát vagy az ecsetet, egyedit hoz létre. Nagy buzgalommal állt neki a munkának, interneten keresztül hívta segítségül a nagy festőket, talán csak a színkeveréssel birkózott meg nehezen. Az eredmény: két kiállítás, egyik a faluban, a másik Bozsokon a Kneipp-udvarban. 

A kreativitás és a kézművesség nem új keletűek Paukovics Józsefné életében. Utóbbi sokféle formáját megtanulta: tud fonni, kosarat készíteni, horgolni, kötni, legutóbb csipkeverésre járt. Még régen a Velemi stúdióban elsajátította a rongyszövés, gyapjúszövés technikáját. Negyven évig dolgozott gyógypedagógusként a Dr. Nagy László EGYMI-ben. Végigjárta a ranglétrát a gyermekfelügyelőtől a tanításig – a kézművesség ott is kísérte: példaként említi, hogy szövőosztályt vittek tíz évig. 

Alkotótevékenységre most nem mindig jut idő, hiszen állandó munkát ad a kert. Advent és a karácsony közeledtével a betlehem készítésénél is lesz tennivalója, mondja. 

– Nagyon szeretem az otthonomat. Nem vágyódom el sem a házból, sem Cákról. Huszonöt év után 2002-ben költöztünk vissza Kőszegről. 2003-ban már egy nagy iskolatalálkozót szerveztem Cákon, amiből családi találkozó lett. Néhány év múlva pedig részt vállaltam a közéletben. Polgármesterségem első négy évében össze kellett húznunk a nadrágszíjat, a következő öt évben érezhettük először, hogy levegőhöz jutottunk. Révbe ért a csapadékvíz-elvezetést megoldó beruházás, turisztikai, közösségépítő fejlesztésről is született döntés. Tavaszköszöntő, húsvétváró, néhány évvel később a gesztenyéhez köthető rendezvénnyel is megnyitottuk a látogatók előtt a pincesort, amely a vármegyei értéktár része lett. Tizenhárom éven keresztül megszerveztük a cáki adventi koncerteket, tíz alkalommal pedig a Kőszeghegyaljai Kézművesek Kiállítását, bemutatkozási lehetőséget adva a hagyományőrző alkotóknak.

Közben jó kapcsolatot ápoltunk az Írottkő Natúrparkért Egyesülettel. 2018-ban a túrázók eligazítását segítő információs pontot adtunk át a műemléki pincesoron. Az osztrák–magyar határon átnyúló projektben valósítottuk meg a pincesorhoz legközelebb eső épület felújítását: mosdót, pihenőhelyiséget konyharésszel és információs helyiséget alakítottunk ki helyitermék-sarokkal, szálláslehetőséggel. Belefolytam a most negyedszázados jubileumát ünneplő Baberkoff Anikó-féle Zenélő udvar életébe is, amely Cák egyik színfoltja. Kipróbáltam a "gyémántfestést" is – a legnagyobb munkát éppen Baberkoff Anikónak készítettem 29 ezer gyöngyből ajándékba.
Olyan gyökereket hoztunk létre, amelyekből lehetett később építkezni. Aztán nagyot és gyorsan fejlődött a világ, ami a mi falunkba is begyűrűzött. Hetvenkét évesen jó időben és jókor léptem ki a polgármesterségből a második ciklusom végén – mondja.

Paukovics Józsefné úgy látja, az alapokra építkezve szépen folytatja a munkát a mostani faluvezetés, semmit sem dobtak a sutba, a véleményét pedig továbbra is kikérik. Tóth Szabolcs polgármester felkérésére az idősebb korosztálynak szervez programokat. 

– Örömmel mondtam igent. Mindig jellemző volt, hogy figyelemmel kísérem az embertársaim, az idősebbek sorsát, szociálisan érzékeny vagyok. Minden hónapban egy alkalmat terveztünk: sütiversenyen zsűriztünk, színházba mentünk, könyvtármoziprogramban vettünk részt. Nyaranta buszos kirándulást szervezek kőszegi, kőszeghegyaljai résztvevőkkel. Új embereket is felfedeztem, akikkel beszélgetni tudok, előtérbe kerül az egészségmegóvás. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nehéz közösséget építeni: egy kicsi faluban a nagyszülőknek gyermekfelügyeleti feladataik is vannak, elfoglaltak. De nem adom, nem adjuk fel – halljuk tőle.