Alámerülés ez a tárlatvezetés is: a Mikve nyolc színésznője a szombathelyi Szemtől szemben-kiállításon

Különös jelentősége van ennek akkor, amikor az embert eltárgyiasító, a tömeghalált gyárias szervezettséggel megvalósító holokauszt felől nézünk szembe a tárlaton látható fotókkal, történetekkel. Bár Spiegler Tibor helytörténeti kutató – aki Mayer László levéltárossal tart élményszerű, átélt és nagy, mély tudásról tanúskodó tárlatvezetést – hangsúlyozza: ez a tárlat nem a holokausztról, hanem épp ellenkezőleg, az életről, az élet szeretetéről szól. A falakról a II. világháború előtti, mintegy háromezres szombathelyi zsidóság képviselői mosolyognak ránk (kevesen tértek vissza): Kelbert Krisztina történész a fotográfus Knebel-dinasztia hagyatéka nyomán dolgozta föl a történetüket, amely szerves, nélkülözhetetlen, máig ható része a város polgárosodásának. 

A tükrös szembenézéssel záruló kiállítás tervezője Kassai Ferenc, a fotók kidolgozása Dénes Nórát dicséri. Alámerülés ez a tárlatvezetés is, a megtisztulás ígéretével. Rendszeresen el kellene jönni ide, a Zrínyi utcába (az épületben hajdan zsidó elemi iskola működött, az egykori gettó területén vagyunk), ahogyan az ortodox zsidó hagyomány szerint a nőknek havonta meg kell látogatniuk a mikvét: a rituális fürdőt. Az hozza össze a kortárs Hadar Galron darabjának szereplőit  is – játssza Bálint Éva, Csonka Szilvia, Herman Flóra, Mari Dorottya, Nagy-Bakonyi Boglárka, Nagy Cili, Németh Judit és Gálhidy Gizella e.h. –, Widder Kristóf rendezésében. A tárlatvezetésen természetesen szó esik arról, hogy anno Szombathelyen két helyen volt ortodox rituális fürdő; a Thököly utcai udvaron a kút még megvan - hiszen az sem mindegy, honnan való a tiszta víz. 

Sugár Judit, a Mikve-stábot meginvitáló Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke pedig fölidézi, hogy a betérését mikvében (Budapesten) kellett megpecsételnie: pontról pontra a régi szabályok szerint. 
A mikve valós hely, amely a színpadon modellé változik. Mikve-bemutató a Weöres Sándor Színházban: április 19-én.