Népi és barokk: vasi kúriák

Eljátszhatunk a gondolattal, talán Berzsenyi Dániel is megfordult itt, amikor e falu lakója volt. L alakú épület, semmi pompa, de mégis, mintha a barokk és a klasszicizmus találkozna itt. Az udvar felőli szárny oszlopsora a kosáríves tornáccal folytatódik. Régebbi képek szerint a háznak egyszerű háromszög oromzata volt, amit a legutolsó felújításkor törtívessé alakítottak át. Talán szerencsésebb lett volna megmaradni az eredetinél. A barokknak – főleg a protestáns vidékeken – kialakult egy olyan változata is, amelyik visszafogottabb a díszítésekben. 

Ez a puritán barokk gyakran már átmenetet jelent a klaszszicizmusba. A határokat nem könnyű meghúzni, s az is kérdéses, hogy hol a választóvonal a „magas művészet” és a népi építészet között. Ez utóbbinak egyegy tájhoz kötődő jellegzetességei lehetnek. Megfigyelhetőek ilyenek a jelentős részben evangélikusok által lakott Kemenesvidéken is. A sömjéni kúriát birtokló Radó család tagjai több nemzedéken viseltek tisztséget a lutheránus egyházban. Amikor építkeztek, ezek a formák feleltek meg az elvárásaiknak, ez tetszett nekik, s valószínűleg ez kötődött leginkább a környék hagyományaihoz is. Manapság egyre gyakrabban találkozunk a „parasztbarokk” kifejezéssel. Eredetileg azt a népi építészeti stílust nevezték így, ahol megjelentek a barokk motívumai is. A gyakorlatban ez leginkább az oromzat építészeti kialakítását és a vakolatdíszítést jelentette. 

A jellemző időszak az ezernyolcszázas évek, főleg annak második fele, de áthúzódott a XX. század elejére is. Időben tehát meglehetősen eltávolodunk a XVII–XVIII. századtól, amelyet egyébként a barokk időszakának tekintünk. Az ország egész területén, sőt Európa nagy részén találhatunk parasztbarokknak mondott házakat. Ha szóba kerülnek, akkor többnyire kisalföldi, Moson-vidéki vagy Balaton-felvidéki településeket hoznak fel példaként. A parasztbarokk jelentése napjainkra kibővült, s ma már ilyen hirdetésekkel is találkozhatunk: „parasztbarokk ülőgarnitúrát vennék”, „újonnan épített parasztbarokk lakóház eladó”. A népi építészetet kutató Zalai Tóth János, aki a falusi házak oromzatának díszeivel is foglalkozott, mellőzte ezt a kifejezést. Több tanulmányában ír például az oladi Hende István-féle ház vakolatdíszéről. 1884 körül készült, s úgy véli, ott is a barokk és a klasszicizmus motívumai jelennek meg. 

A műhöz szorosan kapcsolódik a kereszt és a szoborfülke, ahol a kezdeti időkben feltehetően kis Mária-szobor állhatott. 1938-ban az egyik Zalai Tóth által közölt képen már Krisztus-kép van a helyén, a ház most is áll, de a fülke üres. A falusi házak homlokzatán gyakran ott szerepel a tulajdonos neve és az építés éve. A díszek nemegyszer a hithez való kötődést jelzik. Néha csupán egy kereszt, máskor egy apró szoborfülke, de akadnak bonyolultabb konstrukciók is. Az egyik bögötei ház gazdagon díszített homlokzatán három fülke is van, a középsőben Mária szobra áll, a két szélsőben Szent Notburgáé, illetve Szent Izidoré. Ők ketten a német nyelvterület egy részén a gazdálkodók patrónusai.

 A parasztbarokk mintájára megszületett a parasztklasszicista és a parasztrokokó kifejezés is. Vannak, akik szerint pontosabb és indokoltabb lenne a népi barokk vagy a falusi barok elnevezés használata. Egyre fogy azoknak az épületeknek a száma, amelyeknek a tűzfalán vagy a homlokzatán megmaradt a 100-150 évvel ezelőtt készített díszítés. Kevés szerepel közülük a műemléki listákon.