Szatíra, szinte már pimasz - Árnyak, maszkok, vámpírok ideje közeleg a kőszegi Festetics-udvarban

A Mesebolt Bábszínház a Welther utca 4-be költözött (átmenetileg legalábbis, az MMIK-épület felújításának okán), kedden már itt tartották meg az évad utolsó sajtótájékoztatóját az Én, a vámpír ősbemutatója előtt. Napfény, virágok, gyümölccsel megrakott tál az udvaron fölállított asztalon. Az előadás a Kőszegi Várszínházzal koprodukcióban készül. Kovács Géza – aki már nem igazgatói minőségében vesz részt a társulat életében, július elsejétől Csató Kata vezeti a bábszínházat – azzal köszön be, hogy a Mesebolt és a várszínház 2008 óta tartó példaértékű, értékteremtő kapcsolatát az időközben barátsággá mélyült kíváncsiság és a szakmaiság mozgatja, ezért lehet sikeres, ezért van jövője is. 

Érték és kockázat

Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója hozzáteszi: a várszínház életében az együttműködésre való készség alapvetés; az meg különösen fontos, hogy a megye két meghatározó kulturális-művészeti intézménye egymást erősíti ebben a bizalomra épülő, mindig valami újdonságot kínáló – a művészeti kockázatot is rendre vállaló – kapcsolatban. Miközben már tervezik a jövő évi bemutatót, Pócza Zoltán abban is bízik, hogy hamarosan önálló bábszínházépülete is lesz Szombathelynek. 

Megavasodott eszme

De ez még (már?) a vámpírok ideje. A felkérés Kovács Gézától érkezett, a Baka István-előadás ötletét Fábián Péter hozta. Hálás, amiért szabad kezet kapott az anyagválasztásban. Szekszárdiként (is) régóta foglalkoztatja Baka István költő, író, műfordító különleges világa, „régi-régi szerelme” az az 1984-es, méltatlanul elfeledett kisregény – A kisfiú és a vámpírok –, amely az előadás bázisát adja. Fábián Péter elmondja azt is: a kérdésre, hogy „miért írta meg” ezt a történetet, Baka István egy interjúban anno azt a választ adta: az a Magyarország érdekelte, ahol a megavasodott eszme az embereket egymás vérszopóivá teszi. 

Szatíra, szinte már pimasz

A kisfiú és a vámpírok ebben az olvasatban a Kádár-rendszer „kínosan sötét szatírája”. Vagy ahogyan Kovács Géza fogalmazott: amikor elolvasta a kisregényt, az volt a benyomása, hogy ez a „szocialista Mad Max”. És ezzel párhuzamosan az érzet, hogy megállt a történelem, ugyanabban a folyóban lépkedünk.  Ezt a gondolatot viszi tovább Fábián Péter az előadásba songként illesztett Baka-vers sorait idézve: „De hiába ujul meg a nóta: /ami régi, se új.” Rendszerek jönnek-mennek, a probléma azonban mélyebben húzódik. Ha innen nézzük, a Baka-kisregény „túl aktuális, szinte már pimasz”. 
Horváth Szabolcs zeneszerző azt mondja, kétféle típusú zene jelenik meg a történetben. Az egyik a Brecht-Weill típusú – csak „kicsit esendőbb” – song Baka István verseire; a másik típus funkciója az atmoszférateremtés, alkalomadtán a cselekmény előmozdítása. Horváth Szabolcs dicséri a társulatot: a sokoldalú, rugalmasan gondolkodó színészekkel öröm dolgozni.

Az utolsó világégés után

A szerző-rendező ehhez csatlakozva azt mondja: a színpadi változat olyannyira friss, hogy még most is formálódik: "Tudjuk, miről szeretnénk mesélni, de még nem tudjuk, mi lesz a vége." Úgyhogy a „fantasztikus” – csapatként működni, egyenként „kicsillanni” is képes társulat nélkül nem menne.
Az biztos, hogy adva van egy vidéki kisváros "az utolsó világégés után" – a tervező, Boráros Szilárd koporsó-padlójával, lenge függönyeivel, maszkokkal, síkbábokkal, árnyjátékkal –, amikor „elterjed a vámpírkór”. (Múlt? Jövő? Vagy? Ki tudja. A disztópia működik.)  A főhős, Bakó András a helyi dalárdával készül bemutatóra: Liszt sárdi miséjének eléneklésétől remélik megtörni az átkot, hogy felszentelhessék végre a templomot. Itt fölsejlik egy másik Baka-történet, amely abból a valós alapokon nyugvó sztoriból merít, hogy Liszt Ferenc többször járt Szekszárdon, és tényleg megírta azt misét – amelynek megszólaltatása meghaladta a helyiek erejét, így aztán a templomszentelés elmaradt. 

Megtörni az átkot

A feketehumort sem nélkülöző Én, a vámpír tétje innen nézve az, hogy a sárdi dalárda képes-e megbirkózni a Liszt-partitúrával, miközben egyre nagyobb méreteket ölt a vámpírkór. Megtörhetők-e a régi átkok, frusztrációk? 

Az alkotók remélik: a Baka-életmű kanonizálásában is szerep jut az előadásnak, amelyet a Szekszárdon működő Magyarországi Német Színház szintén műsorára tűz, a jövő évadban pedig a Mesebolt középiskolás bérletében kap helyet. 

Ősbemutató: július 15-én 21 órakor a kőszegi Festetich-udvarban. Utána: beszélgetés. (...éjfélkor pedig...) 

Én, a vámpír - rémtörténet Baka István A kisfiú és a vámpírok című kisregénye nyomán

A Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház koprodukciója, együttműködő partner a Magyarországi Német Színház

Rendező-színpadi adaptáció: Fábián Péter

Tervező: Boráros Szilárd

Zeneszerző: Horváth Szabolcs

Szereplők: Kolozsi Angéla, Gyurkovics Zsófia, Varga Bori, Kovács Bálint, Lukács Gábor, Kőmíves Csongor - és Kiss Dávid