"Remek ember, a legártatlanabb, akit ismertem" - A 100 éve született Cs. Nagy Istvánra emlékeztek Szombathelyen

A szeretet, a tisztelet, az emlékezés legelemibb és legnyugtalanítóbb tétje éppen ez: hogy él-e – ki és miért él vagy nem él – ifjú szívekben tovább. Az esten többször ehangzottak az ugyancsak vasi születésű Nagy Gáspár Cs. Nagy Istvánt halálakor méltató, súlyos és felemelő sorai: „Műve igazsága honfoglalásra vár, hogy túlíveljen a régión, tágabb és tágabb körökben bizonyságot tegyen mindarról, amit humánumnak, emberi, költői tartásnak hívunk.”

Kőszegpatyon született 1924. október 15-én

Az életrajz dióhéjban úgy szól, hogy Cs. Nagy István 1924. október 15-én Kőszegpatyon született. A kőszegi tanítóképző elvégzése után Budapesten és Salgótarjánban tanított, az ELTE magyar-történelem szakán szerzett diplomát. 1959-től haláláig – csaknem 25 évig – volt oktatója a szombathelyi tanítóképzőnek és jogutódjának, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolának, 1973-tól mint a Magyar Irodalom Tanszék vezetője. Életében három önálló verseskötete (Csak az a hűség, Emberi ábécé, Olimpiász) és egy gyermekverskötete (Zebratánc) jelent meg. Rendszeresen publikált országos és helyi irodalmi folyóiratokban, napi- és hetilapokban. Versei mellett jelentősek kritikái és olvasáspedagógiai írásai. 1983. december 5-én hunyt el.

Az embert hozták közel az emlékezők

Cs. Nagy István költészetét, és főleg az adatok mögött olyan könnyen eltűnő embert  – a megfoghatatlanul gazdag személyiséget, hogy egy pillanatra Lőrinczy Huba szellemét is ideidézzük – hozták közel az esten az emlékezők. Ahogy dr. Baráthné Molnár Mónika, a BDK igazgatója fogalmazott: sokan eljöttek, akik emlékeznek rá – akár a személyes kapcsolat okán –, és olyanok is, akik szeretnék megismerni.  

Tanai Ibolya kommunikációs szakember a személyes kötődés okán üdvözölte örömmel Cs. Nagy István lányát, Flórát, aki külföldről jött haza az édesapját megidéző emlékestre; valamint dokumentumokat bocsátott a könyvtár rendelkezésére az évfordulót kísérő kamarakiállítás megrendezéséhez.

A csend visszhangja a BDK-ban

Cs. Nagy István költészetét Szauer Ágoston költő, tanár jellemezte A csend visszhangja címmel. A gondolatsornak is címet adó verset Goda Máté egyetemi hallgató olvasta föl – „oly megejtően ölel a csönd körül, / a csönd, mely az ég-föld között üveglik, / s az éjszakával egyre tömörül” –, más versekkel együtt.

Valóságkontroll és valóságkritika

Valóságkontroll és valóságkritika – ebben a kettősségben alkotta meg míves verseit a „régivágású poéta”, a formák – köztük a szonett – mestere, aki „a szabadversig is elmerészkedik, ez is jól áll neki” – mondta Szauer Ágoston, emlékeztetve arra, hogy a Magvető Könyvkiadó nevezetes Szép versek-sorozatának korabeli kiadásaiban Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Pilinszky János, Vas István, Csoóri Sándor, Nagy László, Bella István (micsoda névsor, és még folytatható) társaságában van jelen Cs. Nagy István; egyenrangú kor/társként. Önálló Cs. Nagy-kötetet is gondozott a Magvető.

Szerény, visszafogott, toleráns

Szauer Ágoston 1984-ben került a szombathelyi magyar szakra – vagyis tanárként már éppen nem ismerhette meg Cs. Nagy Istvánt. Czetter Ibolya azonban még éppen igen: az 1983/84-es tanév elején. „Szerény, már-már alázatos külseje professzori méltóságot takart; pályatársai, kollégái tudósként emlegették. Korai és váratlan halála után még sokáig tanított a főiskolán, hiszen a róla készült filmek visszahozták a katedrára” – idézte a Cs. Nagy István halálának 10. évfordulójára megjelent Vas Népe-emlékezést, amelynek olvastán nyomozásba kezdett: megvannak-e még a felvételek. Végül néhány napja a család jóvoltából került elő az a VHS-kazetta, amely csodával határos módon helyreállíthatónak bizonyult: az emlékesten belehallgattunk abba a szemináriumi órába, ahol Cs. Nagy István Weöres nyolcasainak titkait fedeztette fel a diákjaival.

„Hogy jeles személyiség, nyilvánvaló volt”

– Hogy jeles személyiség, akire felnézhetünk, az az első pillanattól nyilvánvaló volt – mondta Czetter Ibolya. Igényes és felkészült oktató volt, tapintatos és kedves, rögtön érzékelni lehetett a lényéből áradó bölcsességet, finomságot, megfontoltságot. Zárkózott volt, nem kérkedett a sikereivel. A tanár-diák viszony bensőségesebbé válására pedig már nem volt lehetőség.

Goda Máté az Abszolutum című verssel zárta az estet: „A világtörténet egész szabadságharca / nem hívott létre olyan/ abszolutumot, / mint egyetlen / aktív szépségű költemény, / mert az maga a megálmodott élet.”

Kinn, a tárlóknál személyes apró (így a legfontosabb) emlékek kerültek elő: több régi tanítvány is eljött. Emlékek és a fiatalság. A régi idők. Cs. Nagy István életműve pedig feldolgozásra vár.