A temetői portrék emberi történeteket mesélnek - meggyilkolt fiúk, elsőáldozók, sisakos hadvezérek

Mikor kezdődött az a szokás, hogy a síremléken megörökítik az ott nyugvó arcvonásait is? A folyamatosság ugyan nem mutatható ki, de, ha csak a mi vidékünket nézzük, azt kell válaszolni, hogy kétezer éve. Vannak római sírkövek, amelyeket annak a domborműve díszít, akinek a síremléket állították. Egy példa erre: Felsőkethely (Neumarkt im Tauchental) a történelmi Vas megyéhez tartozott. A templom falába római faragványok is bekerültek. Az egyik egy sírkő részlete – hármas portré, az apa, az anya és gyermekük szőlőfürttel a kezében.

Ugorjunk egy nagyot előre az időben! Az 1500-as – 1600-as években az elhunytak alakja sírtáblákon és epitáfiumokon jelenik meg. A kőből faragott vagy vasból öntött képek sokba kerültek. Törekedtek a valósághű ábrázolása. A németújvári (ma: Güssing) ferences templom falánál több sírtábla áll. Az egyiket az 1566-ban meghalt Batthyány Ferenc részére készítették, a dombormű így az ő alakját örökíti meg. A hadvezért díszes sisakkal a fején, páncélban látjuk, az egyik kezével zászlót fog, a másik keze kard markolatán nyugszik.

A valaha Vas vármegyéhez tartozott Rábaszentmárton (ma: Sankt Martin an der Raab) templomának külső falán látható epitáfium a Welzel család két kisgyermekének emlékére készült. A kétéves Georg Rupprecht és 10 hónapos Anna Felicita a család címerét fogják, s ezzel jelzik, hogy ők is ahhoz a famíliához tartoznak. Az 1620 körül készült „emlékező tábla” sajnos erősen sérült, a két gyermekportré közül csak a fiú arcvonásai őrződtek meg.

Ugyanebben az időszakban már olyan ábrázolások is felbukkanak a meghaltak emlékére készített táblákon, amelyeket családi képeknek tekinthetünk. Ilyen a mi megyénkben ugyan nincs, de két közelebbi érdemes megemlíteni. Widman Borbála 1549 körül készült öntöttvas epitáfiuma a pozsonyi Szent Márton dóm külső falán látható. Itt az elhunyt férje és gyermekei – összesen tízen – a megkínzott Krisztus lábai előtt imádkoznak. A képen ott van az egész család, de kereszttel jelölték meg azokat, akik a relief készítésekor már nem éltek. Hasonló ábrázolást láthatunk a Sopron megyei Széleskúton (ma: Breitenbrunn) Rosina Müller 1649-ben készült epitáfiumán. Itt az elhunyt férje és két gyermeke Krisztus keresztje alatt imádkozik. Aki meghalt közülük, azt az „aktuális állapotnak megfelelően”, kereszttel jelölték meg.

Az 1900-as évek elejétől a sírra helyezett mellszobrok is gyakoribbá váltak, majd, ahogy a technikai lehetőségek megengedték, feltűntek a temetői fényképek. Tauber Sándor kanonok egyik szervezője volt annak, hogy Márton ereklyéje 1913-ban Tours-ból hazatérhetett. Hat nyelven beszélő tudós pap, aki olyan érdekes témákkal is foglalkozott, mint Izland egyháztörténete. Társelnöke volt a Vasvármegyei Múzeumbarátok Egyesületének. 1935-ben halt meg. Sírja a Kálvária-templom kriptájában van, s mellette ott áll mellszobra.

A fotók sok ember alakját, arcvonásait megőrizték. Mindannyiunk számára fontos emlékek ezek. A cáki temető egyik sírkövén például három  gyerek arcképét látjuk. 100 évvel ezelőtt testvérük egy rokon fiú segítségével gyilkolta meg őket, mert családjának „egyes” (egyetlen) fiúgyermeke szeretett volna lenni.

Előfordul, hogy egy arc megőrzésének igénye olyan erős, hogy felülkerekedik a vallási előírásokon. A szombathelyi zsidó temetőben van egy olyan síremlék, amelyen az ott eltemetett férfi arcképét helyezték el. A képekről sok mindent megtudhatunk az adott kor viseletéről, öltözködési szokásairól. Gyakran az is „kiolvashatjuk” a fotóból, hogy mi volt az illető foglalkozása, vasutas, katona, netán tűzoltó? A sírra kerülő fotót a hozzátartozók választják ki. A kép segít emlékezni, a komoly arcokon sokan az eltávozott utolsó mosolyát látják.