Anyagilag és szakmailag is előrelépett a Haladás

Habár az utóbbi tíz év a Haladás történetének legsikeresebb időszaka volt – 2009-ben például bronzérmet szerzett a zöld-fehér csapat – tavaly már gyülekeztek a viharfelhők. Az akkor Horváth Ferenc vezette vasiak hiába produkáltak remek tavaszt, végül búcsúztak az NB I-től, az anyagi gondok pedig egyre nagyobbak, komolyabbak lettek. Az ősz az életben maradás, a túlélés jegyében telt. Nem éppen irigylésre méltó helyzetben vette át tehát december 4-én a Szombathelyi Haladás NB II-es labdarúgócsapatának ügyvezető igazgatói posztját Séllei Árpád. A csapat 21 fordulót követően 15 ponttal, hat egységgel lemaradva a bennmaradó pozíciótól, a 17. helyen tanyázott. A szurkolók egy része elfordult a csapattól – emellett az anyagi helyzet sem volt éppen rózsás. Aztán tavaszra minden megváltozott. Az új igazolásokkal – Verpecz Istvánnal, Schimmer Szabolccsal, Devecseri Szilárddal, Rácz Ferenccel, Farkas Balázzsal, Tóth Barnával – egyértelműen erősödött az együttes, az új tréner, Mátyus János pedig bizonyította, érdemes volt Szombathelyre csábítani. A Haladás tavasszal négyszer győzött, háromszor döntetlent játszott, a már bennmaradást jelentő 16. pozíciót foglalja el, négy pont a fórja a Tiszakécske előtt. És ami legalább ilyen fontos, stabilizálódott a klub anyagi helyzete.

SZAKMAI RÉSZ – Egy barátom – aki volt labdarúgónk is – segítségével kerestem egy kiváló edzőt, persze ehhez kellett azért szerencse is – emlékezett a decemberi, Mátyus János kinevezése előtti időszakra Séllei Árpád, a Szombathelyi Haladás ügyvezető igazgatója. – A stáb is szuper lett, mindenki folyamatosan jobbat és még jobbat akar. Az igazolások is beváltak, csak olyan játékosok jöttek, akik még bizonyítani akarnak, és fontos nekik a Haladás. Itt megtalálhatják a számításukat. Télen sok játékos menekülni akart innen, nem akarták elhinni, hogy megéri majd itt focizni. Most örömmel van itt mindenki, rang itt játszani. Az, hogy a nézők is kezdenek visszatérni, szintén azt igazolja, hogy jó az irány, amerre haladunk. Amikor elkezdtük a tavaszi szezont, hat pont volt a lemaradásunk, de hittem benne, hogy nekünk komolyabb céljaink lehetnek ennél. Minél előbbre kell jutnunk. Nem félek attól, hogy a kényszerszünet alatt megtörik a csapat lendülete – amikor újrakezdjük, onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. A következő bajnokságban pedig már komolyabb céljaink is lehetnek. Ha ezt a keretet megtartjuk, néhány új ember igazolása elég ahhoz, hogy bajnokesélyes csapatunk legyen. Sok lehetséges támogatóval tárgyalunk, persze jó lenne, ha ez a vírusprobléma elmúlna.

A tavaszi eredmények alapján vezetnék az NB II-es tabellát a vasiak

ANYAGI RÉSZ – Csak bízhattam abban, hogy ennyi idő alatt stabilizálni lehet a klub anyagi és szakmai helyzetét – mert sok minden tőlem függ, de sok minden nem. Hiába hozok edzőt, játékosokat, ha nem stimmelnek össze, illetve bármit akarhatok, ha nincs rá pénz. Amióta ügyvezető lettem, tizenhárom új támogatója van a Halinak, és több is lenne, ha nincs ez a válság. A legnehezebb meggyőzni a lehetséges támogatókat, hogy felejtsék el a múltat, ez nem egy feneketlen zsák, minden forint jó helyre kerül. Körülbelül 60 céggel beszéltem, sokan még nem adnak, kivárnak, de legalább már pozitívan gondolnak ránk. Köztartozásunk nincs, játékosok, edzők felé sincs elmaradásunk, pár szállító felé tartozunk, tőlük megértést kértem és kaptam. A sportkomplexum felé tartozunk, de erről is zajlanak a tárgyalások. Ami a várossal való kapcsolatunkat illeti, az egyik vezetője mondta nekem: örülnek annak, hogy nincs negatív hír rólunk, csak pozitív. Biztos vagyok benne, hogy ezt a munkát a városházán is értékelik. Megbántam-e, hogy télen elvállaltam a munkát? Nem! Egy százéves klubot vezethetek – ez óriási dolog. Sok mindent csináltam már, és majdnem minden sikeres lett. Hiszek benne, hogy összefogással nagyon nagy dolgot lehetne Szombathelyen véghezvinni. Ehhez keresek társakat.