Dévai Boglárka a fizikai és lelki felépüléséért is dolgozik

– Azt még nem mondhatom, hogy teljesen jól vagyok, de alakul – válaszolta a hogylétét firtató kérdésünkre Dévai Boglárka. – Korábban százszor rosszabbul is voltam már.

Egy folytatásos rémtörténet, ami a 21 éves, ugráson Európa-bajnoki arany- és bronzérmes szombathelyi tornásznővel történt a 2018. augusztusi arannyal zárult kontinensviadal után. Röviddel az Eb után lábujjsérülést szenvedett. Az apró műtét után nem tudott visszatérni, mert a sebe elfertőződött, a súlyos szövődmények miatt újabb műtétek következtek.

A járásgyakorlástól építette újra magát, másfél év múlva tudta elkezdeni az edzéseket. A pandémia miatt csúszott a visszatérés, csak a tavaly októberi szombathelyi világkupán versenyezhetett először. Mint később kiderült, ez volt egyben a legutóbbi versenye is. A vk után két héttel ugrásgyakorlás közben horrorsérülés érte; rosszul ért a talajra, a jobb térdében belső oldal- és keresztszalag-szakadást szenvedett, szakadt a porc is, még a combcsontjából is kitépődött egy picike darab, de a sípcsontja is törött – az szerencsére elmozdulás nélkül.

Újabb műtétek következtek. Először az oldalszalagot tették rendbe a budapesti Uzsoki Utcai Kórházban, de összevarrták a porcot, és visszacsavarozták a porcdarabkát is. A következő műtét feltétele az volt, hogy már 110-120 fokig tudja hajlítani a térdét.

– Nem sikerült ezt elérnem, de közös megegyezéssel így is elvégezték a keresztszalagpótlást, és a műtőben 130 fokig be is mozgatták a térdemet. El is kezdtük szép fokozatosan a rehabilitációt, és egészen jól haladtam. Mígnem a belső oldalszalagomnál egy kis gombócot észleltem – tért rá az újabb váratlan fordulatra Dévai Bogi.

– Injekciót, gyulladáscsökkentőt kaptam, de semmivel sem lett jobb. A röntgen megmutatta, mi a probléma: az a csavar, amellyel ősszel a belső oldal szalagommal kiszakadt csontdarabkát rögzítették, úgy döntött, hogy nem szeretne tovább velem lenni, elindult kifelé. Május 6-án volt még egy kisebb műtétem – már a tizedik a sorban –, kiszedték a háromcentis csavart, de az már nem is hiányzik, a csont visszaforrt. Azért még így is maradtak bennem fémek. Ez másfél hónapja történt, varratszedés után kezdődhetett megint a gyógytorna. Most ott tartok, hogy instabil felületen, Diner párnán tudok egy lábon állni, guggolni. Azért néha még előfordul, hogy megbicsaklik a térdem egy-egy feladatnál. A gyógytornász azt mondta, a futással még várnom kell. Mint ahogy a focival is. Az egyetemen ebben a félévben a labdarúgás gyakorlati tárgyam volt, augusztus végéig lehet teljesíteni a követelményeket. Nem esem kétségbe, ha most kicsúszok az időből, megcsinálom jövőre.

Két hete Bogi már nemcsak gyógytornára, hanem tornaedzésekre is jár. – Persze nem két-három, hanem csak egy-másfél órákat edzek, és heti két-három alkalommal. Beállok a többiek mellé, és próbálom azt csinálni, amit ők. Nyilván olyan fokozatokban, ahogy a sérülésem engedi, vagy könnyítésekkel. Esetleg helyettesítem más feladattal, vagy kihagyom. Lábra, karra, felsőtestre is erősítek. A korláton csak lengedezek, ott még nem tudok komoly dolgokat csinálni, a lendítéseknél feszítő érzés van a térdemben. És közben mentális edzései is vannak. Nem titkolja, hogy a testi megpróbáltatások lelki problémákat is okoztak.

– Három hónapja pszichológushoz is járok, nagyon sokat segít. Hetente többször rémálmaim voltak; versenyen csak állok, és nem tudok semmit csinálni, de nem is tud semmi rávenni, hogy elinduljak. És emlékbetöréseim is voltak. Rendre előjött bennem az az érzés, ami a sérüléskor volt. Ezek már szinte elmúltak, ha mégis eszembe jut, már nem visel meg annyira. Rémálmok még néha előfordulnak, de kevesebbszer. Vajon meddig tart még a rehabilitáció?

– Ősszel azt mondta az orvos, hogy a keresztszalagműtét után hat hónap kell a normál élethez, nyolc-kilenc, hogy a sportra jó legyen. A gyógytornászom szerint mivel elég komplex a sérülésem, az sincs kizárva, hogy egy évbe is beletelik. Főként, hogy adódtak nem várt nehézségek. Nehéz kiszámítani, de a lényeg, hogy nem adtam fel. Szeretnék meggyógyulni – és kikerülni ebből a helyzetből. Mert már totál kész vagyok az újabb és újabb problémáktól. Az utóbbi három évemből alig fél év volt problémamentes. Egyelőre a gyógyulás a cél, a pszichológusommal is megbeszéltük, hogy a versenyeken még ne is gondolkozzak. Persze azért követem a lányok eredményeit, a válogatottak világkupákra járnak, elég sok a külföldi verseny mostanában. És hát ott van Simone Biles, akiről mindig előkerülnek új videók. Szerintem az a lány nem is erről a földről származik. Két évvel idősebb nálam, és még mindig tud újat mutatni. Visszatérve magamra: az első, hogy mentálisan és fizikálisan is rendben legyek. Ha ezt elérem, akkor jöhet a következő lépés. Feladatokat, célokat az élet más területén is lehet találni, amíg a sportban nem tudok. Például a nyáron szeretném a nyelvvizsgámat befejezni.

Kiemelt képen: Dévai Boglárka már sok időt tölt az edzőteremben