A még mindig csak 24 éves Dévai Boglárka nehezen hozta meg döntését pályafutása lezárásáról

Rácz Gábor és Vizer Erzsébet tanítványát, Dévai Boglárkát Eb-győzelmét követően két év elteltével láthattuk újra szőnyegen lábujjsérülése miatt. Aztán 2020 októberében a hagyományos szombathelyi nemzetközi tornavilágkupán parádésan tért vissza, ugrásban senki sem volt jobb nála. Majd két héttel később egy átlagos edzésen kezdetét vette az újabb kálvária. Bogi nagyon komoly térdsérülést szenvedett: belső oldalszalagja részlegesen elszakadt, szakadt a porc és az elülső keresztszalag is. Combcsontjából egy félcentis darab kitépődött az oldalszalag tapadásánál. Fél évvel is később is még arról beszélgettünk vele, küzd tovább azért, hogy a sérült térde rendbe jöhessen. Nem ringatták hamis illúziókba az orvosok, senki sem merte neki megígérni, hogy visszatér a szőnyegre. Parádés pályafutása végére idén karácsony előtt tett végleg pontot, amikor ünnepélyes keretek között felhagyott a professzionális sporttal, és vastaps kíséretében elköszönt a szerektől az Európa-bajnokságokon aranyat és bronzot szerző, kétszeres Világkupa-győztes, sokszoros magyar bajnok szombathelyi tornász.  
– Ezt a döntést nem egyik napról a másikra hoztam meg, a hozzám közel állók pontosan tudják, hogy ez az elhatározás már jó ideje érlelődött bennem – fogalmazott lapunknak a Delfin SI SE visszavonult Európa-bajnok tornásza, Dévai Boglárka. – Októberben egy újabb, ám a korábbiakhoz képest volumenében kisebb térdműtét várt rám, de bizonytalan volt nagyon, hogy utána miként állok majd a jövőhöz, de nem igazán tudtam még elengedni a tornát. Viszont egyértelműen benne volt a levegőben, hamarosan eljön az az idő, amikor ki kell jelentenem, vége a pályafutásomnak. Egy örök küzdő vagyok, aki az utolsó utáni reménysugárba is igyekezett belekapaszkodni, de be kellett látnom, hogy az egészség az első.
Dévai Boglárka úgy véli, az Európa-bajnoki aranyig elégedett lehet pályafutásával, ám ha nincs az azt követő sérülés- és műtétlavina, akkor talán egészen máshogy is alakulhatott volna sportkarrierje. Csakhogy a sportban nincsen "ha".    
– Az, hogy az Eb után volt kilenc műtétem, intő jelnek is tekintettem, hogy valószínűleg az élet ennyit szánt nekem ebben a sportágban. Ezzel együtt az egyik szemem sír, a másik meg nevet – folytatta Dévai Boglárka. – Nyilván, amiket elértem, azt már senki el nem veszi tőlem, de maradt bennem hiányérzet. De ezzel együtt azt is tudom, hogy nem miattam alakult ez így. Amikor elkezdtem a pályafutásom nem gondoltam volna, hogy ilyen szép eredményeket érek majd el. Az már örök rejtély marad, ha nincs a sérüléshullám, akkor mit tartogatott volna még nekem ez a sportág.      
Bogi búcsúztatóján elhangzott, hogy ötévesen találkozott először a tornával, amely teljes mértékig beszippantotta. Mindent feláldozott azért, hogy ennek a sportágnak hódolhasson. Szülei is boldogok voltak, hiszen látták, hogy megtalálták gyermekük igazi örömforrását. A halkszavú, ám rendkívül szívós tornászlány 10 évesen serdülő magyar bajnok lett, 2012-től pedig csoportja legjobbjaként vezető szerepet vállalt a tornateremben. A siker ízét megízlelve megállíthatatlan volt. Nem riadt vissza semmitől, a korán keléstől és a sok gyakorlástól sem. Csak egy cél lebegett a szeme előtt: a versenyzés. Számára ünnep volt minden megmérettetés. Vidéki versenyzőként mindig többet kellett bizonyítania, de kibírta, folyamatosan lépegetett előre. A magyar női tornasport 20 éves eredménytelenségét törte meg Európa-bajnoki címével. Eredményével elhitette a hazai tornászokkal, hogy ők is méltó ellenfelei lehetnek a világnak. A kórházi ágyról is visszatért, de sajnos csak rövid időre. Pályafutása során büszkén képviselte szűkebb hazáját, Szombathelyt a világ bármely pontján.  
Az októberi térdműtétje utána lábadozó korábbi Eb-győztesre gyógytorna vár, majd januártól teljes egészében arra koncentrál, hogy rendbe hozza a lábát, illetve utolsó évét kezdi meg az egyetemen, ahol remélhetőleg dimplomával a kezében zárja le tanulmányait. Azt követően a főváros felé szeretné venni az irányt, hogy tanulmányait folytatva belevágjon a sportrehabilitációs képzésbe.
Bogi búcsúünnepségének egy másik főszereplője is volt. A Delfin SI SE tornászműhely alapítója, Rácz Gábor ugyanis idén immár 40 éve dolgozik rendületlenül a magyar tornasport sikereiért. A tanítványai által csak Gabi bácsinak becézett neves szakembert eltökéltsége máig is tűzön-vízen át vezeti céljai elérésében. Főiskolai oktatóként mindigis nagy népszerűségnek örvendett hallgatói körében. Aki verébpiszokból akar igazi élsportot teremteni – vélekedtek róla anno a szövetségben. De nem akadályozták az építkezésben. Így idővel a kezdő edzőből alkotó ember lett, rivális, aki helyet követelt magának a hazai és nemzetközi torna porondján és megannyi sikert könyvelhetett el a sportágban.