Ötven éve a körmendi sport szolgálatában - Nagy Gábort mozgalmas sportvezetői pályafutásáról kérdeztük

– Tizenegy évesen, 1974-ben lettem a Körmend futballcsapatának igazol játékosa, innen datálódik kapcsolatom a sporttal – elevenítette fel a kezdeteket Nagy Gábor. – Akkor még négy serülő csapata volt a klubnak, nem küzdöttek létszámproblémákkal a csapatok, minden gyerek sportolni akart – ma már egy kicsit más a helyzet... 1981-ben, 18 évesen mutatkoztam be az NB III.-as felnőtt csapatban. Aztán 1984-ben súlyos munkabalesetet szenvedtem – ami ketté is törte a sportpályafutásomat. Nem akartam elhinni, hogy ez velem megtörténhet. Hosszú hetekig feküdtem a kórházi ágyon, agyaltam, gondolkodtam, végül arra jutottam, hogy nem adom fel, nem távolodom el a sporttól, akár edzőkén, vagy vezetőként, de ismét hasznos tagja akarok lenni egy közösségnek – mindig is csapatban gondolkodtam.

– És innen új irányt vett az életem – folytatta Nagy Gábor. – Edzői képesítést szereztem, és a Csákánydoroszló megyei I.-es csapatánál elkezdtem edzősködni. A legendás körmendi testnevelő, sportvezető, Papp István hívására hazatértem Körmendre, és az NB III.-as ifjúsági csapat edzője lettem. Nagyon élveztem a munkát a fiatalokkal, ezüstérmet szereztünk – ami akkoriban kiváló eredménynek számított. Nagyszerű futballistáknak lehettem az edzője, aki közül többen NB II.-ig, NB I.-ig jutottak – elég talán Szabó Zsolt, vagy a már sajnos elhunyt Petróczi Márton nevét megemlítenem. Majd dolgoztam a serdülők edzőjeként. Aztán 2000 decemberében új feladat talált meg: a megyei I.-ben szereplő Körmendi FC klubelnökének kértek fel. Nagy bajban volt a klub, mind anyagilag, mind sportszakmailag – segítsége kellett, hívtak, én pedig mentem, elvállaltam a feladatot. Minden szinten rendeztük a klub dolgait, én pedig 2002-ben felálltam a vezetői székből. Hozzá kell tenni, hogy ekkor már tagja voltam a városi képviselőtestületnek, illetve a megyei közgyűlésnek – sokasodtak a teendőim, nem tudtam már annyi időt, energiát fordítani a futballklubra, amennyit szerettem volna, úgy volt korrekt, hogy átadom a helyemet.

– De mint miden igazi körmendit, engem is megfertőzött a kosárlabda – jeleze Nagy Gábor. – Vass László barátommal és további 10 társunkkal 1996-ban megalakítottuk a Red Devils szurkolói csoportot – nagy örömömre időtállónak bizonyult a Red Devils, ma is működik. Természetesen a stafétát már régen átadtuk a fiatalabbaknak – én pedig ülőhelyre váltottam... Egyébként 1977 óta van bérletem – még jártam meccsekre a színházban is, a híres Palazza del Gangóba! Aztán 1999-ben az önkormányzat által delegált tagként kerültem be a klub elnökségébe – nehéz idők jártak akkoriban, de a legendás körmendi összefogásra támaszkodva rendeztük a sorainkat.

– Érdekességképpen elmondom, hogy a kézilabda sem áll távolt tőlem – mondta Nagy Gábor. – Ugyanis 1993-ban a Körmendi Dózsa MTE nők kézilabdaklub elnökségi tagja lettem. Ekkor már a személyes indíttatás is vezérelt, hiszen a feleségem régóta a klub igazolt játékosa volt. De megemlíthetném a családunk egyik büszkeségét, Kiskós Kittit is, aki éppen a napokban fejezte be 25 éves játékospályafutását a csapatnál.

– Az új szerelem, az új feladat pedig 2011-ben talált rám – folytatta a Nagy Gábor. – Ekkor lettem ugyanis az elnöke a Körmend VSE-Horvátnádalja amatőr futballcsapatának. Ezt a munkát már a családom támogatásával végzem – hiszen a feleségem nádaljai. Arra kértek, hogy tegyem le egy modern, a mai kor követeleményeinek megfelelő klub alapjait. És pedig azóta is töretlen lelkesedéssel végzem a feladatot. Büszke vagyok arra, hogy a létesítményünk évről évre szépül, fejlődik – egy valóságos kis ékszerdobozt hoztunk létre Körmend szélén. De ugyancsak büszke vagyok arra a nagyszerű közösségre, amely megtölti élettel a sporttelepünket, a nádajlai városrészt. Amíg bizalmat kapok, addig nagy lelkesedéssel, nagy szeretettel fogom végezni a munkámat. Az pedig számomra is megtisztelő, hogy 2018 óta tagja lehetek az MLSZ Vas Vármegyei Labdarúgó Szövetség elnökségének – igyekszem az amatőr csapatok hangját hallatni az elnökségi üléseken!

– A gyermekeimet, az unokáimat is arra nevelem, hogy csapatban gondolkodjanak, igyekezzenek hasznos tagja lenni egy közösségnek – és a sport mindenképpen férjen bele az életükbe. A nagyobbik fiam, Máté kosarazott, focizik – és úgy tűnik, hogy örökölte az én szervezői vénámat. A kisebbik fiam, Martin a SZAK asztaliteniszezője. És persze nagy köszönet jár a feleségemnek, aki elfogadja, hogy a férje egy sportőrült! – zárta szavait Nagy Gábor.