Sérülés miatt visszavonult a Haladás volt kapusa

A korábbi U19-es és U21-es válogatott Mursits Roland Szombathelyen kezdte karrierjét, hat évesen vitték el szülei az első edzésre – 27 évet töltött el a labdarúgásban. A Haladás után védett Békéscsabán, Cegléden, Dorogon, majd 2022 nyarán visszaigazolt Szombathelyre, ám 2024 januárjában Ausztriába, a harmadosztályú Oberwartba igazolt. Két bajnokin tudott védeni, majd megsérült a bal térde, műteni kellett – így kihagyta a teljes tavaszi idényt. A 33 esztendős  kapus úgy döntött, abbahagyja a futballt.

– Sajnos már nem először, hanem pályafutásom során harmadszor műtötték meg a bal térdemet – mondta Mursits Roland. – Először elszakadt a keresztszalagom, majd utána kétszer meniszkusz sérülésem volt. A második műtét után az orvosok már pedzegették, hogy készüljek a futball utáni életre. Szóval most nem váratlan döntést hoztam, hanem már sokszor átgondoltam, hogy egyszer eljön ez az idő is. Ha jobb állapotban lenne a térdem, még három-négy évig tudnék védeni, ám ezt már nem kockáztathatom meg – nem is biztos, hogy a térdem bírná a terhelést. Ami a pályafutásomat illeti, akadtak jó és rosszabb periódusok, a sérülések azért belerondítottak a karrierembe – de nem szeretnék panaszkodni. Hogy melyek voltak a legemlékezetesebb meccseim? Előkelő helyet foglal el a tavaly tavaszi MTK elleni idegenbeli 2-0-ás győzelmünk, ahol a Haladás kapusaként többek között tizenegyest is védtem. Azért ha belegondolok, hogy egy éve még ilyen szinten tudtam teljesíteni, most meg abba kell hagynom a futballt.. De az élet már csak ilyen. Dorogról egy Soroksár elleni mérkőzést emelnék ki, amely után a Nemzeti Sporttól kilences osztályzatot kaptam. Békéscsabán pedig az NB I-es feljutást jelentő tavaszi szezonban a 15 meccsen mindössze 6 gólt kaptam, az utolsó hat bajnokin egyet sem. De jól éreztem magam Cegléden –  a klub történetének legjobb helyezését értük el az NB II.-ben –  Békéscsabán is, Dorogon is, utóbbi együttesnél csapatkapitánynak választottak és úgy érzem a szurkolók is nagyon megkedveltek. Valahogy pont Szombathelyen nem jött ki annyira a lépés. Rengeteg edzővel dolgoztam együtt és valamennyitől tanultam valami hasznosat. Most nem szomorúságot, sokkal inkább megkönnyebbülést érzek, hiszen elsőszámú kapusként az ember nem kis felelősséget cipelt a vállán. Másrészt a futball miatt kevesebb időt tölthettem a családommal, most pótolom. Szeretnék továbbra is a gyerekeim után futni, a labdarúgással ezt kockáztattam volna. Ezúton is köszönöm szüleimnek, hogy gyerekként hosszú éveken át vittek edzésre, köszönöm páromnak, hogy profi pályafutásom során mindig támogatott.

– Mivel már egy ideje tudtam, hogy abba kell hagynom a pályafutásomat, így tudatosan készültem a futball utáni civil életre – folytatta Mursits. – Utazásszervezőként egyéni és csoportos utakat szervezek, de nem szeretnék elszakadni a futballtól sem – mégiscsak a pályán éltem le a fél életemet. Több tanfolyamot is elvégeztem, kapusedzőként és sportvezetőként is el tudnám képzelni magamat. A profi pályafutásom lezárult – de továbbra is a labdarúgás mellett képzelem el az életemet.