Halász Bence hétfőn este hazatért, kedden pedig újfent edzésbe állt - A sportoló interjút adott a Vas Népének

Hétfőn délután landolt az olimpiai érmekkel megpakolt ún. aranygép Ferihegyen. Mint ismert, összesen 19 medált szereztek olimpikonjaink a párizsi ötkarikás játékokon. Hat arany-, hét ezüst- és hat bronzéremmel Magyarország a 14. helyen végzett az összesített éremtáblázaton. Az aranygép utasai között természetesen ott volt a Szombathelyi Dobó SE büszkesége, Halász Bence is, aki rendkívül mozgalmas és fárasztó napokon van túl, de mint mondta, ez most egy édes teher számára. 

– Nagyon jól érzem magam, jól esik a rengeteg megkeresés, a sok gratuláció és a születésnapi köszöntések – fogalmazott lapunknak olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence, akit kedden délelőtt edzés után értünk el. – Elég kemény médiameneten vagyok túl, de attól, hogy most egy ideig reflektorfényben voltam, még nem szeretnék megváltozni, ugyanaz a szerény fiú akarok maradni, aki mindig is voltam, aki alázatosan és keményen dolgozik a sikerekért és nem hivalkodik az eredményekkel.   
Bence óriási élményként élte meg, hogy egy egészen különleges, illusztris társasággal érkezhetett haza Párizsból az aranygépen, amivel tényleg csak a legkiválóbb sportolók közlekedhetnek. 
– Hiába vagyok már én is olimpiai ezüstérmes, meghökkentő volt végigpásztázni a szemem a gép utasain, kicsit össze is húztam magam látva a sok olimpiai bajnokunkat, illetve az ezüst- és bronzérmeseket – folytatta Bence. – De nagyon jó érzés volt velük utazni, rendkívül nyitott és barátságos volt mindenki mindenkivel. Nem feltétlenül ismerjük egymást úgy mélyen személyesen, de mindenki tisztában volt a másikkal, hogy ki, kicsoda, együtt lettünk olimpikonok.   
A landolást, majd leszállást követően Halász Bence társaival együtt a Puskás Aréna szoborparkja felé vette az irányt, ahol nagyszabású ünnepséggel várták olimpikonjainkat. 
– A leszállást követően hat busszal indultunk a szoborpark felé rendőri kísérettel, gyakorlatilag mindent letoltak előttünk az útról és haladtunk a Puskás Aréna felé, ahol nagyon vártak már minket a szurkolók, szimpatizánsok, akik elképesztő hangulatot teremtettek. Az volt az érzésem, hogy mindenki tud mindenkiről mindent. Jómagam körülbelül másfél órán keresztül adtam a különböző interjúkat, utána újabb másfél-két óra a fényképezés, illetve fényképezkedés jegyében telt, rengeteg szurkolóval kerültem kapcsolatba, a dedikálásokról nem is beszélve. Szinte kézzel fogható volt az a szeretetcunami, ami körülvett minket ott. 

A Dobó SE csapata este 10 órakor futott be Szombathelyre, Bence szerint – érthető módon – büszkeség tölt el mindenkit a klubon belül, és azt csak mi tesszük hozzá, azon kívül is.    
– Innentől úgy gondolom, hogy a szezon hátralévő részének örömversenyzésről kell szólnia – vélekedett Bence. – Az Eb-n és az olimpián is megcsináltuk azt, amiért mentünk. Két versenyem van még hátra: egy lengyelországi Gyémánt Liga állomás, amire így az olimpia után pár héttel nem lesz könnyű visszaállni mentálisan és fizikálisan. Egy hónap múlva pedig még lesz egy hazai csapatbajnokság is, amellyel zárom az idei idényt. A mai edzésen azt tapasztaltam, hogy bár fejben fáradt vagyok, viszont egész tisztességeseket tudtam dobni.