2009.12.12. 15:27
Egy család tragédiája: Anya, miért nem tudok járni?
A megpróbáltatások vagy elválasztanak, vagy szorosabbra fűzik az emberi kapcsolatokat. Gáspárék nyolcéves kisfia mind a négy végtagjára béna - születése óta. A családtagok nem az okokat, a múltat kutatják, inkább előre néznek. És összetartanak. Talán még jobban, mint azelőtt.
Gáspárék talán már sosem tudják meg, hogy történt-e mulasztás a gyermek születése, újszülöttkori ellátása terén. Sokáig kutatták az okokat. Kutattak, és megpróbálkoztak a lehetetlennel. Eszter, az édesanya ma már könnyek nélkül tud mesélni, ám nővére és édesanyja a szemét törölgeti, ahogy felidézi Tomi életének első éveit.
- Nem tudtunk beletörődni a megváltoztathatatlanba, mindent megpróbáltunk. Volt úgy, hogy négy hónapra felköltöztem vele Pestre, mert egy kínai gyógyító azzal hitegetett, hogy megtanítja Tomit járni. Azután következett a három év óvoda a Pető intézetben. Baba-mamás csoportban készültünk fel az elválásra, így is szörnyű volt. Minden héten meghaltam egy picikét, amikor Tomit hétfőn otthagytam az intézetben. De kibírtam, abban a tudatban, hogy a fiunk nyolcéves korára két bottal megtanul járni. A terápia során sokat javult az állapota, fejlődött a beszéde, az értelme, ott tanult meg ülni. Nagyon sok szeretetet kapott az ápolóktól. Az iskola elkezdésekor azonban világossá vált, hogy rosszabb a helyzet, mint gondolták. Ekkor tudatosult bennem, hogy a fiam, ha fejreállok, akkor se fog megtanulni járni.
Miközben beszélgetünk, Tomi egy magas székben ül, és autóversenyt játszik a számítógépen. Ez a szenvedélye. Étkezni tud egyedül, a vécére, fürdőbe, hálószobába azonban ölben viszik. A lakáson belül kerekes székben közlekedik, amit tavaly vásároltak neki. Amikor megkapta, felfedezett mindent, annyira megörült a szabadságnak. A tágabb családban szokás, hogy ha jó idő van, veszik a cipőt, és mennek az erdőbe. Mindkét unokatesó teljesítménytúrázó. Tomi is szeretné ugyanazt csinálni, amit a többiek, így aztán a kerekes székben ő is tart velük, hacsak lehet. Már tudják, melyik túrára lehet elvinni őt is, és bíznak benne, hogy hamarosan, Ausztriához hasonlóan nálunk is kiépítenek kerekes székes túraútvonalakat. Most olyan tolókocsit keresnek, aminek szélesebb a kereke, jobban bírja az erdei terepviszonyokat. Anna és Bálint egyébként sokáig azt hitték, hogy Tomi még kisbaba, azért kell kocsiban tolni. Sok idő kellett hozzá, amíg megértették, hogy mi a helyzet.
Tomi nyolcévesen már teljesen tisztában van az állapotával. Ötéves korában, a csípőműtétje után kérdezte meg édesanyjától: anya, miért nem tudok járni? Ki van békülve a helyzetével, ebben nőtt föl, tudomásul veszi: ilyen vagyok . Rendkívül éles eszű, humoros kisfiú. Sötétbarna szemében mindig ott bujkál valami huncutság. Azt mesélik, nagy Don Juan. Már egészen pici korában foglalkoztatták a lányok, s ez kölcsönös is volt. Hozzájárulásával édesanyja büszkén mutatja a szívekkel sűrűn telerajzolt szerelmes levelet, amit egy felsőbb osztályos lány írt neki az iskolában. A kislány rajzán Tomi kerekes székben látható. Hát igen, a fiatalember- nek már komoly párkapcsolata van.
- Néha annyira érett, hogy szinte megijedek - árulja el érzelmeit Eszter. - A két műtétet egy szem fájdalomcsillapító nélkül csinálta végig. Ez a gyerek belekényszerült a kerekes székbe, de a lelke, az teljesen egyben van! Talán az ő békés derűje az, ami nekem is erőt ad. Az első öt évben megpróbáltunk mindent, de mára el tudtuk fogadni a helyzetet, és ez jobb. Nem akarom már magamat álomvilágban ringatni, a sok ígéret után reálisan akarok látni. Igyekszünk beilleszkedni, megtalálni a dolog jó oldalát, bebizonyítani, hogy így is lehet teljes éle-tet élni. Néhány idősebb ismerősünk elfordult tőlünk, de a fiatalokban több a tolerancia. Sok új barátot kaptunk, aki elfogad minket Tomival együtt. Pici gyerekek tologatják Tomit, beleülnek az ölébe.
Eszter mindennap Szombathelyre, a Bercsényi iskolába hordja a kisfiút. Itt felkészültek az integrált oktatásra, az épület teljesen akadálymentesített. Tomi mellett gyógypedagógiai asszisztens ül a padban, ő segíti, viszi a fejlesztő foglalkozásokra, úszásra, logopédiára. A lazításos és terheléses gyógytornagyakorlatokkal a fiú izmainak állapota szinten tartható, a kéz motorikus mozgása lassan, de biztosan fejlődik. Nyomtatott betűket már ír, színez, kezeli a laptopot, és a kerekes széket is lassan hajtani tudja. Otthon a lakás alsó szintje akadálymentes, Tomi rövidesen itt kap szobát. Abban reménykednek, hogy néhány hónap múlva egy segítőkutya is hozzájuk költözik. A család véletlenül találkozott egy házaspárral, amely megismertette őket ezzel a lehetőséggel. Ha a speciálisan kiképzett golden retriever hozzájuk kerül, ő segít majd Tominak villanyt kapcsolni, ajtót nyitni, sőt a bevásárlásban is közreműködik. Ennél is fontosabb, hogy az állat közelsége lelki támaszt is nyújt gazdijának.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
- Néha annyira érett, hogy szinte megijedek - árulja el érzelmeit Eszter. - A két műtétet egy szem fájdalomcsillapító nélkül csinálta végig. Ez a gyerek belekényszerült a kerekes székbe, de a lelke, az teljesen egyben van! Talán az ő békés derűje az, ami nekem is erőt ad. Az első öt évben megpróbáltunk mindent, de mára el tudtuk fogadni a helyzetet, és ez jobb. Nem akarom már magamat álomvilágban ringatni, a sok ígéret után reálisan akarok látni. Igyekszünk beilleszkedni, megtalálni a dolog jó oldalát, bebizonyítani, hogy így is lehet teljes éle-tet élni. Néhány idősebb ismerősünk elfordult tőlünk, de a fiatalokban több a tolerancia. Sok új barátot kaptunk, aki elfogad minket Tomival együtt. Pici gyerekek tologatják Tomit, beleülnek az ölébe.
Eszter mindennap Szombathelyre, a Bercsényi iskolába hordja a kisfiút. Itt felkészültek az integrált oktatásra, az épület teljesen akadálymentesített. Tomi mellett gyógypedagógiai asszisztens ül a padban, ő segíti, viszi a fejlesztő foglalkozásokra, úszásra, logopédiára. A lazításos és terheléses gyógytornagyakorlatokkal a fiú izmainak állapota szinten tartható, a kéz motorikus mozgása lassan, de biztosan fejlődik. Nyomtatott betűket már ír, színez, kezeli a laptopot, és a kerekes széket is lassan hajtani tudja. Otthon a lakás alsó szintje akadálymentes, Tomi rövidesen itt kap szobát. Abban reménykednek, hogy néhány hónap múlva egy segítőkutya is hozzájuk költözik. A család véletlenül találkozott egy házaspárral, amely megismertette őket ezzel a lehetőséggel. Ha a speciálisan kiképzett golden retriever hozzájuk kerül, ő segít majd Tominak villanyt kapcsolni, ajtót nyitni, sőt a bevásárlásban is közreműködik. Ennél is fontosabb, hogy az állat közelsége lelki támaszt is nyújt gazdijának.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
- Néha annyira érett, hogy szinte megijedek - árulja el érzelmeit Eszter. - A két műtétet egy szem fájdalomcsillapító nélkül csinálta végig. Ez a gyerek belekényszerült a kerekes székbe, de a lelke, az teljesen egyben van! Talán az ő békés derűje az, ami nekem is erőt ad. Az első öt évben megpróbáltunk mindent, de mára el tudtuk fogadni a helyzetet, és ez jobb. Nem akarom már magamat álomvilágban ringatni, a sok ígéret után reálisan akarok látni. Igyekszünk beilleszkedni, megtalálni a dolog jó oldalát, bebizonyítani, hogy így is lehet teljes éle-tet élni. Néhány idősebb ismerősünk elfordult tőlünk, de a fiatalokban több a tolerancia. Sok új barátot kaptunk, aki elfogad minket Tomival együtt. Pici gyerekek tologatják Tomit, beleülnek az ölébe.
Eszter mindennap Szombathelyre, a Bercsényi iskolába hordja a kisfiút. Itt felkészültek az integrált oktatásra, az épület teljesen akadálymentesített. Tomi mellett gyógypedagógiai asszisztens ül a padban, ő segíti, viszi a fejlesztő foglalkozásokra, úszásra, logopédiára. A lazításos és terheléses gyógytornagyakorlatokkal a fiú izmainak állapota szinten tartható, a kéz motorikus mozgása lassan, de biztosan fejlődik. Nyomtatott betűket már ír, színez, kezeli a laptopot, és a kerekes széket is lassan hajtani tudja. Otthon a lakás alsó szintje akadálymentes, Tomi rövidesen itt kap szobát. Abban reménykednek, hogy néhány hónap múlva egy segítőkutya is hozzájuk költözik. A család véletlenül találkozott egy házaspárral, amely megismertette őket ezzel a lehetőséggel. Ha a speciálisan kiképzett golden retriever hozzájuk kerül, ő segít majd Tominak villanyt kapcsolni, ajtót nyitni, sőt a bevásárlásban is közreműködik. Ennél is fontosabb, hogy az állat közelsége lelki támaszt is nyújt gazdijának.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
- Néha annyira érett, hogy szinte megijedek - árulja el érzelmeit Eszter. - A két műtétet egy szem fájdalomcsillapító nélkül csinálta végig. Ez a gyerek belekényszerült a kerekes székbe, de a lelke, az teljesen egyben van! Talán az ő békés derűje az, ami nekem is erőt ad. Az első öt évben megpróbáltunk mindent, de mára el tudtuk fogadni a helyzetet, és ez jobb. Nem akarom már magamat álomvilágban ringatni, a sok ígéret után reálisan akarok látni. Igyekszünk beilleszkedni, megtalálni a dolog jó oldalát, bebizonyítani, hogy így is lehet teljes éle-tet élni. Néhány idősebb ismerősünk elfordult tőlünk, de a fiatalokban több a tolerancia. Sok új barátot kaptunk, aki elfogad minket Tomival együtt. Pici gyerekek tologatják Tomit, beleülnek az ölébe.
Eszter mindennap Szombathelyre, a Bercsényi iskolába hordja a kisfiút. Itt felkészültek az integrált oktatásra, az épület teljesen akadálymentesített. Tomi mellett gyógypedagógiai asszisztens ül a padban, ő segíti, viszi a fejlesztő foglalkozásokra, úszásra, logopédiára. A lazításos és terheléses gyógytornagyakorlatokkal a fiú izmainak állapota szinten tartható, a kéz motorikus mozgása lassan, de biztosan fejlődik. Nyomtatott betűket már ír, színez, kezeli a laptopot, és a kerekes széket is lassan hajtani tudja. Otthon a lakás alsó szintje akadálymentes, Tomi rövidesen itt kap szobát. Abban reménykednek, hogy néhány hónap múlva egy segítőkutya is hozzájuk költözik. A család véletlenül találkozott egy házaspárral, amely megismertette őket ezzel a lehetőséggel. Ha a speciálisan kiképzett golden retriever hozzájuk kerül, ő segít majd Tominak villanyt kapcsolni, ajtót nyitni, sőt a bevásárlásban is közreműködik. Ennél is fontosabb, hogy az állat közelsége lelki támaszt is nyújt gazdijának.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
- Néha annyira érett, hogy szinte megijedek - árulja el érzelmeit Eszter. - A két műtétet egy szem fájdalomcsillapító nélkül csinálta végig. Ez a gyerek belekényszerült a kerekes székbe, de a lelke, az teljesen egyben van! Talán az ő békés derűje az, ami nekem is erőt ad. Az első öt évben megpróbáltunk mindent, de mára el tudtuk fogadni a helyzetet, és ez jobb. Nem akarom már magamat álomvilágban ringatni, a sok ígéret után reálisan akarok látni. Igyekszünk beilleszkedni, megtalálni a dolog jó oldalát, bebizonyítani, hogy így is lehet teljes éle-tet élni. Néhány idősebb ismerősünk elfordult tőlünk, de a fiatalokban több a tolerancia. Sok új barátot kaptunk, aki elfogad minket Tomival együtt. Pici gyerekek tologatják Tomit, beleülnek az ölébe.
Eszter mindennap Szombathelyre, a Bercsényi iskolába hordja a kisfiút. Itt felkészültek az integrált oktatásra, az épület teljesen akadálymentesített. Tomi mellett gyógypedagógiai asszisztens ül a padban, ő segíti, viszi a fejlesztő foglalkozásokra, úszásra, logopédiára. A lazításos és terheléses gyógytornagyakorlatokkal a fiú izmainak állapota szinten tartható, a kéz motorikus mozgása lassan, de biztosan fejlődik. Nyomtatott betűket már ír, színez, kezeli a laptopot, és a kerekes széket is lassan hajtani tudja. Otthon a lakás alsó szintje akadálymentes, Tomi rövidesen itt kap szobát. Abban reménykednek, hogy néhány hónap múlva egy segítőkutya is hozzájuk költözik. A család véletlenül találkozott egy házaspárral, amely megismertette őket ezzel a lehetőséggel. Ha a speciálisan kiképzett golden retriever hozzájuk kerül, ő segít majd Tominak villanyt kapcsolni, ajtót nyitni, sőt a bevásárlásban is közreműködik. Ennél is fontosabb, hogy az állat közelsége lelki támaszt is nyújt gazdijának.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
Eszter mindennap Szombathelyre, a Bercsényi iskolába hordja a kisfiút. Itt felkészültek az integrált oktatásra, az épület teljesen akadálymentesített. Tomi mellett gyógypedagógiai asszisztens ül a padban, ő segíti, viszi a fejlesztő foglalkozásokra, úszásra, logopédiára. A lazításos és terheléses gyógytornagyakorlatokkal a fiú izmainak állapota szinten tartható, a kéz motorikus mozgása lassan, de biztosan fejlődik. Nyomtatott betűket már ír, színez, kezeli a laptopot, és a kerekes széket is lassan hajtani tudja. Otthon a lakás alsó szintje akadálymentes, Tomi rövidesen itt kap szobát. Abban reménykednek, hogy néhány hónap múlva egy segítőkutya is hozzájuk költözik. A család véletlenül találkozott egy házaspárral, amely megismertette őket ezzel a lehetőséggel. Ha a speciálisan kiképzett golden retriever hozzájuk kerül, ő segít majd Tominak villanyt kapcsolni, ajtót nyitni, sőt a bevásárlásban is közreműködik. Ennél is fontosabb, hogy az állat közelsége lelki támaszt is nyújt gazdijának.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
Eszter mindennap Szombathelyre, a Bercsényi iskolába hordja a kisfiút. Itt felkészültek az integrált oktatásra, az épület teljesen akadálymentesített. Tomi mellett gyógypedagógiai asszisztens ül a padban, ő segíti, viszi a fejlesztő foglalkozásokra, úszásra, logopédiára. A lazításos és terheléses gyógytornagyakorlatokkal a fiú izmainak állapota szinten tartható, a kéz motorikus mozgása lassan, de biztosan fejlődik. Nyomtatott betűket már ír, színez, kezeli a laptopot, és a kerekes széket is lassan hajtani tudja. Otthon a lakás alsó szintje akadálymentes, Tomi rövidesen itt kap szobát. Abban reménykednek, hogy néhány hónap múlva egy segítőkutya is hozzájuk költözik. A család véletlenül találkozott egy házaspárral, amely megismertette őket ezzel a lehetőséggel. Ha a speciálisan kiképzett golden retriever hozzájuk kerül, ő segít majd Tominak villanyt kapcsolni, ajtót nyitni, sőt a bevásárlásban is közreműködik. Ennél is fontosabb, hogy az állat közelsége lelki támaszt is nyújt gazdijának.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
- Tomi most ki van békülve a helyzetével - gondolkodik hangosan Eszter - de azt gondolom, pár év múlva eljön az a kor, amikor a legszeretőbb család mellett is szüksége lesz a kutyára. Ha előbb nem, serdülőkorában lesz egy nagy megvilágosodása, amikor majd elkel a lelki segítség. Én már nem hiszek abban, hogy javulhat, és nem is akarom kínozni, elég megpróbáltatása volt már az életben. Nemrégiben felhoztuk neki, hogy az őssejtbeültetés esetleg segíthet rajta, és kategorikusan elutasította a dolgot. Egyszer, ha majd ő is akarja, megpróbálhatjuk. Úgy gondolom, az ő számára a jövőt a számítógép jelenti. A gondozóit arra kérem, tanítsák meg kerekes székből a vécére, ágyra átülni, hogy ne legyen mindig ráutalva másra. Ennél többet nem várok, akkor nem érhet csalódás.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
A harmincegy éves édesanya tudatosan neveli magában az önuralmat, a lelki megbékélést. Pszichológushoz jár, most az újabb gyermekvállalással kapcsolatos gátlásokat próbálja legyőzni. Csak halkan mondja: igen, mindkét ágon vannak előzmények, ha úgy adódik, ikerbabáknak is áll elébe! Tominak persze csak akkor szólnak majd, ha már biztos lesz a dolog, mert nagyon várná a kistesót.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.
Eszter ma már képes úgy fogalmazni: talán Isten csak olyan családoknak ad ilyen ajándékot , amelyekről tudja, meg tudnak birkózni a feladattal. Őt és jóban-rosszban hűségesen mellette álló társát sok mindenre ez a vézna fi-úcska tanította meg. Eszter a napokban dolgozni megy, és rövidesen főiskolára készül. Másokon segíteni, sérült emberekkel foglalkozni - úgy érzem, ez az én utam.