2011.08.13. 06:29
Digitális forradalom: vége a krétaporos táblák korának?
Forradalmi átalakulások rengetik napjainkban a pedagógiát, már ami az oktatás technikai részét illeti. A digitális táblák, interaktív tananyagok megjelenésével minden más lett. Manapság a tanároknak is tanulniuk kell.
- Minden kornak megvan a maga jellemzője, most a digitális táblákat ünneplik. Olyannyira, hogy egyre többen kezdik elfeledni: az a technikai eszköz nem csodaszer - int Kiss János, az Apáczai Kiadó megyei szakreferense, oktatási szakértő. Aki maga is sokat tett az említett eszközök elterjesztéséért. Mára a vasi iskolák egyre nagyobb hányadában látni kékesen villódzó fényt, eleddig különösnek számító alakzatokat: a táblák, a vezérlők, a projektorok átírták a tantermi hangulatot is. Vége a krétaporos táblák korának?
- Ősztől ismét elő kell venni a fatáblákat, már ha lesznek ilyenek. Ugyanis a legtöbb, úgymond, digitalizált iskolában nyugdíjazták, több helyütt kidobták ezeket a hagyományos eszközöket. A jelenség aggasztó - mondja Kiss János, aki felvázolta a legújabb technikai fejlődés útját.
- A nyári szünet ellenére nagyüzem van az iskolákban, szerelik az interaktív táblákat. Az Intelligens iskolák létrehozása a fenntartható fejlődés tükrében címmel kiírt pályázatok most értek a finisbe, gőzerővel képezik a pedagógusokat. Azért, hogy ősztől már rendszeresen használhassák a kiadók által készített interaktív tananyagokat, elérhessék a tudástárakat, az oktatás színvonalának, hatékonyságának és eredményességének emelésére. A kiadók, közte a celldömölki székhelyű Apáczai, már elkészítették és az iskolák rendelkezésére bocsátották az interaktív tananyagaikat, megtanítva használatukra a pedagógusokat. Ez a legfontosabb lépés: ráérzékenyíteni a felhasználókat arra, hogy milyen izgalmas lehet a tanítás-tanulás folyamata - lelkesít a szakember. Aki szerint nincs messze az idő, hogy a pedagógusok önállóan is készítsenek hasonló tartalmakat. Erre eddig is akadt példa a megyében. Főleg ott, ahol korábban jutottak eszközhöz.
- Nem kell a digitális táblától elájulni, ráadásul nem is egészen új dologról van szó - folytatja - Kiss János. - A nem tinédzser korú olvasók emlékezhetnek még az iskolatelevízió adásaira, a kicsit fiatalabbak pedig a videomagnós, írásvetítős, CD-lejátszós, projektoros (diaképvetítős) órákra is. Most itt van az interaktív tábla, amely mindezek lehetőségeit egyesíti magában. Kezelésük egyszerű, könnyen elsajátítható. Ám tény, hogy sokan tartanak attól, miszerint a hagyományos módszereket félre tehetik. Erről azonban szó sem lehet. A pályázat is csupán azt a feltételt köti ki, hogy az oktatás folyamata legalább 30 százalékában használják az interaktív táblát. Úgy helyes, ha az interaktív tábla csupán egy szín a módszertani kultúra palettáján. Az interaktivitás az ismeretszerzés módjába való beavatkozást jelenti. Gyorsítható, megismételhető a tudásanyag befogadása, szemléletesebbé tehető az információ, mely a megértést nagyban segíti - fűzi tovább a gondolatmenetet a szakértő. Aki szerint a tanulmányi kirándulások, séták, kísérletek háttérbe szorulásával mindinkább felértékelődik, hogy meg tudjuk mutatni, amiről beszélünk.
- Szertárak, felszerelések, vagy épp idő hiányában könnyedén bemutathatunk egy kísérletet kémia, vagy fizikaórán, egyszerűen szemléltethetjük a folyamatokat biológia, vagy természetismeret órákon is. A papír alapú térképek, ábrák helyett kivetített képen dolgozhatunk, bele is írhatunk, rajzolhatunk, különböző rétegeket helyezhetünk rá, közte domborzatot, városokat, megyéket, kulturális emlékeket. Mennyivel egyszerűbb lehet például egy hadjáratot történelemórán térképen úgy bemutatni, hogy közben beleírhatunk a térképbe - lelkesül.
- A krétaporos táblák kidobása azért is hiba, mert kétféle táblából is választhatnak az iskolák. Puha, vagy keménytábla az elnevezésük. A puhatáblán az ujjunkkal, a keménytáblán pedig speciális tollal lehet írni. Csak azért bekapcsolni bizonyos órákon, hogy kréta helyett használjuk, nem célszerű. Amíg ezen eszközök elterjedése nem teljeskörű és nem mindenható, addig a krétás táblák nincsenek veszélyben - szögezi le.
- Az is vitatéma sok helyütt, hogy hová helyezzék el a táblát, a tanterem geometriai középpontjába, vagy a hagyományos tábla mellett, a jobb látási viszonyoknak megfelelően. Tény, hogy a táblát szállító cégek előszeretettel szerelik középre, nyilván ennek marketing üzenete van. A legtöbb helyen a hagyományos táblák mellé telepítik, mintegy demonstrálva, hogy nem uralja, hanem támogatja ismeretátadó eljárásunkat. Az addigi felmérésekből, személyes tapasztalatokból kiderült, hogy sokan ismerik az interaktív tananyagokat. Az Apáczai hetven egységet juttatatt el azon iskolákba, amelyekkel kapcsolatban áll. Érdekes adat, hogy egy ilyen CD a tankönyv minden anyagához tartalmaz interaktív feldolgozási formákat. Ezekből választhatják a pedagógusok azt, amit hatásosnak tartanak.
- Vannak gyakorló feladatok, keresztrejtvények, rövidfilmek, látványos élményt és versengést nyújtó feladatok. Minden, amitől a hagyományos oktatás másabb lehet a megszokottnál. A mi szerzőink nem a tankönyv lapjait másolták be. Általában írásos utasításokat kapnak a gyerekek, fontos szerepet szánva az értő olvasásnak. Projektorral eddig is kivetítették a vállalkozó pedagógusok, számítógépről kezelték ezeket. A táblánál ugyanazt kell tenni, csak nem az egeres módozatban dolgoznak. Nagyon fontos, hogy a képzések során kezelési útmutatást kapjanak, nem szabad elrettenteni őket a technikától - int Kiss János, mégpedig saját tapasztalatai alapján.
- Nem kell belemélyedni a gép működési elvébe sem. Először elég, ha bekapcsolja az illető tanár, majd elindítja. Evés közben jön meg az étvágy. A biztonságos kezelés után egyre több funkció használata válik mindennapossá. Eljön az ideje annak is, hogy az internetről vesz le anyagokat, közte olyanokat, amelyek az aktuális tananyagot támogatják. Mi több, az adott iskolában a tanulók közreműködésével készülhet a tanórai vázlat, gyűjthetnek a netről még több ismeretet. Igazából az élethosszig tartó tanulás itt így és most érvényesül a tanároknál - szögezi le a referens.
Okos táblák, okos emberek (Halmágyi Miklós jegyzete)
Könyvek, levelek, füzetek, rajzlapok, tollak és színes ceruzák, kréták és táblák. Velük szemben monitorok, klaviatúrák, szövegszerkesztő és rajzoló programok, okos telefonok, tabletek, érintőképernyők. Harc ez? Vagy már az sem, hiszen eldőlt régen? Csak az egyik fél, a tradicionális, azt gondolja, hogy még győzhet is akár, pedig nem más immár, mint a múlt kísértete, fantomhadsereg? Túl nagy nyilvánosságot nem kapott a hír, hogy az Egyesült Államokban megszüntetik a folyó kézírás tanítását. Jelenleg negyvenkét szövetségi államban nem is oktatják a kisdiákoknak, helyette a számítógépen való írást kell elsajátítaniuk. Nem hallani tiltakozásról, felháborodásról, kultúrák és civilizációk összeomlásáról. A döntés rendkívül racionálisnak tűnik, merthogy valójában mire is használjuk manapság a kézírást? Én momentán néha lefirkantok egykét szót papírra jegyzet gyanánt, cikkeimet számítógépen írom, levelezni e-mailben szoktam, ritkábban sms-ben, szóval voltaképpen, ha nem tudnék kézírással írni, semmi tragédia nem történne. Csak az aláírásomat kellene megtanulnom, de azzal csak elboldogulnék. Igaz, hogy az emberiség több ezer éves történelme valójában az írásbeliséggel kezdődött, s az írás mindig is, akár kőbe vésték, agyagba rajzolták, vagy éppen pergamenre írták, manuális tevékenység volt. S, hogy a betűk rajzolása fejleszti a gyermek agyi tevékenységét éppúgy, mint a kéz finom motorikáját is, s hogy ez végül is a kreativitást erősíti? Sebaj! Ott a számítógép, ami mindent megold. Magyarországon még tanítják a kézírást. A többi meg csak valami Amerika...