Ősi családi kripták Vas megyében

Az 1800-as évek közepétől kezdve megnőtt az igény az önálló családi temetkezőhelyek iránt. Mit értünk ezalatt? Olyan kis temetőkerteket, kriptákat, mauzóleumokat, amelyek nem kapcsolódnak nagyobb közösségi temetőkhöz, hanem önállóak, és általában a család tulajdonát képező telken állnak.

A halálban egyenlőek vagyunk ugyan, de az egyes társadalmi csoportok külön temetkezése régóta szokásban volt. Sok faluban külön temetkeztek az egye felekezetek hívei, voltak községek, ahol a falu nemeseinek is saját sírkertjük volt. A templom kegyurának és családjának jogában állt, hogy a templom alatti kriptát használja. Bár fokozatosan nőtt a családi kripták és mauzóleumok száma, temetkezni nagyon hosszú ideig csak a meghatározott szabályok szerint működő temetőben vagy a templom alatti kriptában volt szabad.

Az előírásoktól eltérni, így külön családi temetkezőhelyet létrehozni csak hatósági engedéllyel lehetett. Nincs pontos kimutatás róla, de Vas megyében tíz körüli lehet azoknak az „objektumoknak” a száma, amelyeket ebbe a csoportba sorolhatunk. Mindegyik fontos kultúrtörténeti emléknek tekinthető. Nézzünk kicsit körül! Kezdjük Kercaszomoron, Kapornaky Mihály családi temetőjével!

Ez egy hagyományos értelemben vett kis sírkert, amit sövény vesz körbe. „Itt nyugszik egy tisztes családatya Kapornaky Mihály ez általa kijelölt és a legfelsőbb hatóságtól engedélyezett családi temető kert sírboltjában” – olvashatjuk az alapító síremlékén. A református Kapornaky 1874-ben, 70 esztendős korában halt meg. Korábban egy ideig Szomoróc község bírója volt.

Nem sorolhatjuk a nagygazdák közé, mert ilyenek nem is nagyon voltak a faluban. Mindezekkel együtt elég elszántnak kellett lennie, hogy kijárja az engedélyt ahhoz, hogy a saját telkén temetőt létesíthessen. Néhány leszármazottja nyugszik még itt. Őket időben egymástól jókora távolságban temették el. Vas megyében alighanem ez az egyetlen családi temető, hasonlót az országban is csak nagyon keveset találunk.

A sor másik végére a sorokpolányi Szapáry-mauzóleumot kell helyeznünk. Nagyjából egyidős a kercaszomori temetővel, de ez a főúri reprezentáció helyszíne volt. Az építészeti szempontból is figyelemre méltó neoreneszánsz épület a falu főutcáján áll, nem messze a család egykori kastélyától. Sajnos jelenleg gazdátlan. Az ilyen épületeknek, ha használaton kívülivé válnak, a speciális funkció miatt nehéz feladatot találni. A kripták között jóval szerényebb Avas Dánielnek a kerkáskápolnai mezőn álló családi sírkápolnája. A tornya miatt távolról nézve kis templomnak látszik. 1901 óta az építtetője is itt pihen.

Az oladi Ernuszt család több neves férfiút is adott a vármegyének. Ők is a „család viszonyaihoz illőnek” gondolták, hogy

külön családi temetkezőhelyük legyen. A tervezéssel Rauscher Miksa építészt bízták meg. A bécsi szecesszió stílusjegyeit magán viselő kripta 1907-re készült el. Az épületet a második világháború végén a bevonuló szovjet katonák feldúlták. Később az itt eltemetettek hamvait átvitték az oladi községi temetőbe. A sírhely környezete az elmúlt évszázad folyamán jelentősen megváltozott. A terület eredetileg az Ernuszt-kastély parkjához tartozott. A kriptát ma már sportpálya és lakóházak fogják közre.

Van két olyan kripta is Vas megyében, ahol rendszeresen negyvennyolcas megemlékezéseket tartanak. Az egyik a Vidos családé, amely Mersevát határában áll. Itt temették el Vidos József kormánybiztost, nemzetőrparancsnokot. Markusovszky Lajos orvos, akadémikus nyughelyét pedig Vasegerszegen találjuk a kastély közelében.

Fölöttébb mostoha a sorsa a nyőgéri Grünwald-kriptának. A család Szombathely Fő terén álló lakóháza hosszabb ideig kulturális intézményeknek adott otthont. Miután Grünwald Ödön, aki eredetileg kereskedő volt, Nyőgér környékén birtokot vásárolt magának, úgy döntött, legyen ott a család temetkezőhelye is. Zsidó származású volt, de 1919-ben áttért a katolikus vallásra. Fia és rokonai Auschwitzban haltak meg. A nyőgéri erdőben álló családi kripta nagyon rossz állapotban van.