Szénakutyák Noé bárkáján - Negyvenéves a Kőszegi Várszínház

 Az ígéret ostroma természetesen a valóságos 1532-es várostromra utal (alapvetően ez az évszám határozza meg a kerek évfordulókat is). A Kőszegi Várszínház történetére visszatekintve pedig bátran kimondható, hogy a kezdeti ígéret fényesen valóra vált: a színház – más művészeti ágak produktumaival egyetemben – sikeresen bevette a Jurisics-várat. Sőt: mintha mostanra teljesedne ki igazán az a „kőszegi modell”, amely a minőség, sokszínűség, együttműködés hármas jelszavával nemcsak a várszínház, hanem a – szintén Pócza Zoltán vezetésével működő – Szabadtéri Színházak Szövetsége működését is egyre erőteljesebben meghatározza. Paradox módon mintha a pandémia ugyancsak hozzájárult volna a „szintlépéshez”. 

Pócza Zoltán azt mondja, ezeknek a folyamatoknak a megértéséhez 1996-ig, a Szabadtéri Színházak Szövetsége megalapításáig kell visszamennünk az időben: – Ebben a körben kezdettől sokat beszélgettünk a kollégákkal – főleg az elődömmel, Gedeon Jóskával – arról, hogy merre, milyen célok felé volna érdemes vinni a szabadtéri színházak ügyét. Elképzeléseink voltak, csak nem voltak olyan lehetőségeink, mint most. A pandémia negatív hatásait pedig talán tényleg sikerül pozitívra váltanunk: az elmúlt időszak egyrészt alkalmat adott arra, hogy átgondoljuk a dolgainkat, másrészt a kulturális államtitkárság is komolyan gondolta, hogy a pandémia elmúltával alapvető kötelességünk az emberek lelkét pumpálni fölfelé – és minden támogatást megadott ahhoz, hogy ebből a törekvésből valóság legyen. 

Ritka, hogy álmodsz valamiről, és azt mondják: csináld! Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Pócza Zoltán által vezetett intézmény a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház, vagyis a színház működtetése mellett közművelődési feladatok is vannak bőven. És mindennek az alapja maga a vár: mint egyedülálló turisztikai attrakció, amelynek létezése-levegője sok mindent meghatároz. Ezzel a sokrétűséggel – ahogy mondani szoktuk – kicsi, de erős csapat bánik. Pócza Zoltán hangsúlyozza most is: itt egy alkotóközösségről van szó, és amikor tervekről, döntésekről, (temérdek) munkáról beszél, mindig odaérti két régi, közvetlen munkatársát, Gelencsér Ildikó művészeti titkárt és Bakos Zoltán műszaki vezetőt is. Lássuk akkor a jubileumi évadot! Tíznapos színházi fesztivált tervez a várszínház – több helyszínen, kísérő programokkal, workshoppal, szakmai beszélgetésekkel. Ez is régi álom – amelyből most valóság lehet. A város alkalmas kulissza: lesz zenei udvar, kamaraszínházi udvar és gyerekudvar. (Közben a szabadtéri szövetség színházi találkozóra készül Budapesten. Kőszegi előadás nyitja a sort június elsején: Az Öreghíd alatt, szerzője-rendezője Göttinger Pál. 

Amíg Bakos Zoltán a fővárosban már a próbákon tartja rajta a szemét, Pócza Zoltán és Gelencsér Ildikó Kőszegen a gyereknapra és a hősök napjára koncentrál – ez a művelődési központ arca a kaleidoszkópban.) A kőszegi nyárra készül a Gritti, avagy a bőrre menő játék című előadás, a darab szerzője a kipróbált Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba páros. Budán vagyunk 1532-ben, öt és fél évvel a mohácsi vész után – nem sokkal a kőszegi ostrom előtt. Kesernyés vígjáték, vásári hangulat, elrajzolt karakterek, a színházcsinálás szépségeivel és buktatóival. Kőszegi jó szokás szerint koprodukciós előadás lesz, a dunaújvárosi színházzal együttműködésben, ez pedig arra is garanciát ad, hogy a szabadtéri szezon után még színen maradhat a produkció. 

(Ez is fontos törekvés: hogy a szabadtéri előadások valamilyen úton-módon élhessenek tovább.) A várszínház születésnapján újra színre kerül Az ígéret ostroma: felolvasószínházi formában, szintén a dunaújvárosi színházzal partnerségben. Születik újabb könyv is: Tóthárpád Ferenc írja tovább a kőszegi színháztörténetet. Készül filmes riportsorozat: régi és új kőszegi színháziakkal, Kaczmarski Ágnes operatőri közreműködésével. Vajda Gergely zeneszerző-karmester ünnepi nyitányt ír a várszínháznak az évfordulóra. Alakul az együttműködés a Savaria Szimfonikus Zenekarral, méghozzá nemcsak a tavaly debütált, az idén megint várható Grand opening okán (Kőszeg mindenképpen megrendezi). Britten Noé bárkája című gyerek operáját is láthatja a nyári szezonban a közönség. 

A kőszegi együttműködések sorából nem maradhat ki a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közös bemutató – és nem telhet el évad Gergye Krisztián-premier nélkül. A kőszegi születésű neves kortárs táncos, koreográfus, képzőművész most megint valami speciálisan kőszegivel készül: negyven év, negyven erős kép, negyven napon át – az öregedés, az idő múlásának „gergyekrisztiános” stációival. Szusszanni nem lehet, mert a jubileumon a Kőszegi Várszínház saját nagybemutatója is igazán nagy dobásnak ígérkezik. Shakespeare örökzöldjéből, a Szentivánéji álomból Dicső Dániel rendez előadást, olyan nagyágyúkkal, mint Udvaros Dorottya és Hegedűs D. Géza. És nem maradhat ki a jubileumi előadásból például az „örök kőszegi”, drága Epres Attila. 

Lesznek vendégelőadások – a határon túlról is –, lesznek kiállítások; a bőség zavara a láthatáron. Pócza Zoltán mindenütt a bőség zavarára számít: a pandémia után színházi berobbanásra. Már csak az kell, hogy a közönség vevő legyen ebben a berobbanásban a kőszegi kínálatra, amelyből még valamit muszáj kiemelni: a Szénakutyák (képzeletbeli dokumentumjáték a költő macskájáról) Weöres Sándor életét dolgozza föl, „ahogy eddig nem láthattunk”. Írta és rendezte Göttinger Pál, játssza Kálid Artúr, ősbemutató április 28-án. Írjuk be a naptárba (koszegivarszinhaz.hu)!