A történelem képeslapokon

Zoltán vizuális igényét a képeslapgyűjtéssel elégítette ki: szerzett, kapott, gyűjtött. Egy képeskönyvben ezek 2002-ben meg is jelentek. Idő és tartalom szerint rendezi gazdag, különleges gyűjteményét, amiből legalább száz tudomása szerint csak az ő birtokában van. A gércei fiatalember időközben elkezdett érdeklődni nagy emberek iránt. Batthyány Lajos ikervári, Felsőbüki Nagy Pál sitkei kötődései is érdekelték.

A sitkei kastély ismert történetén kívül talán kevesen tudják, hogy Felsőbüki Nagy Pál volt az, aki megálmodta a Nemzeti Múzeumot. Egy másik vasi kötődésű történetnek is utánajárt: a káldi születésű Farkas Jenő kiköltözött Amerikába, ahol Galamb Józseffel együtt lett a Ford alkalmazottja. Sokan ismerik a magyarok közreműködését a híres „T” modell megalkotásában, azt már kevesebben, hogy a világhírűvé vált Fordson traktor megszületése is a Káldra vezethető vissza, Farkas Jenő nevéhez fűződik.

Komondy Zoltán az ötvenes években került Sárvárról a fővárosba, ahol részt vett abban a csapatban, amelyik megtervezte, megalkotta a 424-es gőzmozdonyt. Példaképének a két háború közt a város bírájaként tevékenykedő Eöry Vilmost tartja, aki fellendítette a város iparosságát, és segítette a szegényeket. Úgy tartotta, ha jól megy az iparosoknak, kereskedőknek, akkor jól fog menni a város polgárainak sorsa is.

Beszél még dr. Kántor Endre Ödönről, aki a két háború között volt a város tiszti orvosa. Az orvos írt egy könyvet, ami arról szólt, hogy hogyan hat az emberre, állatra a föld energiája. Hobbiként űzött tudományát hasznosította az uradalmi gazdaságban, ahol megmutatta pálcáival, melyik az a hely, ahol a szarvasmarhák a legjobb körülmények között tudják világra hozni borjaikat. Segített a polgári iskola megbetegedett diákjain is. Elment a lakóhelyükre, kimérte a pálcákkal, hogy vajon mi lehet a betegség oka, mert szerinte sokszor nem jó helyen lévô fekhely is okozhat krónikus betegséget.

Burka Zoltán mindig szerette a történelmet, évek óta szenvedélyesen kutatja is. Fotó: Benkő Sándor

Burka Zoltán rendszerezte, felkutatta és feldolgozta ezeket az információkat, és a sárvári honismereti szakkör aktív tagjaként publikálta is. A 35 éves Zoltán szerény, hangsúlyozza, hogy a kutató munka egy jól összeszokott csapat eredménye is, ami a honismereti szakkör tagjainak és a Nádasdy-múzeum dolgozóinak közös munkájának köszönhető. Kedvenc témája a századforduló, az első és a második világháború, valamint az ötvenes évek történetek bemutatása a sárvári emberek élettörténeteinek feldolgozásával. Az életrajzok boncolgatása közben bukkan rá számára értékes fényképekre, képeslapokra, amik újabb fehér foltok tisztázásának feladatait állítják elé. Szívesen böngészi a múzeumok, plébániák raktárait, archívumait, de családokat is felkeres, ha érdekes emberekre bukkan. Most az ötvenes évek sárvári történései foglalkoztatják. Jelenleg egy idős házaspárhoz jár, ők elmondták neki, hogy félelemben éltek, ha a város utcáin meghallották egy autó hangját. Mivel akkor leginkább csak a rendőrségnek és az ávónak voltak járművei, nem tudhatták, hogy kiért jönnek az autós emberek: kéz a kézben rettegtek a sötét szobában.

A város épületeinek felújítása előtt képeket, adatokat kérnek tőle a tervezők. A posta és a járásbíróság felújításához is volt eredeti felvétele. A szíve azonban belefájdul, ha egy-egy beavatkozás a város építészetében másképpen sül el, mint ahogy az eredetileg kinézhetett. Bízik abban, hogy a Nepomuki Szent János kápolnájának a vár elé történő visszaállításakor kikérik a véleményét. Jó állapotban lévő, színesre festett képeslapot mutat, amelyen a szent kápolnája éppen a vár hídjának jobbján állt. Szerinte a sárváriak összekeverik a Nepomuki-kápolnát a Tikász-képpel. A félreértés oka az lehet – magyarázza Zoltán , hogy a Tikász-kép eredetileg a Rákóczi út elején állt, amit az átépítéskor elbontottak, de mivel a városlakók hiányolták, ezért a másik oldalon a kápolnát újra felépítették, és elhelyezték benne a Nepomuki- szobrot. (Az 1800-as évek közepén az akkor még sáros, burkolatlan földúton kitört egy tyúkkereskedő kocsijának a kereke. A tyúkász kétségbe esett, mivel tovább kellett volna utaznia. A jóindulatú sárváriak elszállásolták éjszakára, ráadásul a kocsi kerekét is megjavították másnapra. A tyúkász hálából a segítségnyújtásért állíttatta a kis kápolnát, ami Tikász-kép néven híresült el Sárváron).

Egy másik képeslapon a hercegi család 1903-as látogatását látjuk. A Bajor-hercegség tagjai aratás után, és nagyobb ünnepekkor szoktak ellátogatni Sárvárra, ilyenkor feldíszítették, fellobogózták a települést.

Mellékesen jegyzi meg, hogy az utolsó Bajor király, III. Lajos a vár falai között halt meg 1921-ben. Egyébként a bajoroknak köszönhetően az országban elsőként használtak Sárváron gőzgépeket. Egy másik lapon a Balogh-fivérek mutatják találmányukat, az összecsukható esernyőt.

Az ostffyasszonyfai barakkvárosból is mutat képeslapot, sőt, egyik oldalán magyar, a másikon német nyelvű kétféle papírpénzt is. Az egyiket a hadiárvák segítésére bocsátották ki abban az időben, a másikat csupán belső fizetési eszköznek használták a barakkvárosban. Meséli: a háború után Sárváron működött rövid ideig a menekültügyi, az oktatási minisztérium és a belügyminisztérium egy része is.