Senior örömtánc: 65 évnél idősebb asszonyok és urak ropták a parketten

A mozgásformával Szombathelyen, az Agora – MSH-ban tartott foglalkozáson ismerkedtünk, amelyet az önkormányzat Aktív időskor programban Szombathely egyelőre egyetlen képzett szenior örömtánc oktatója, H. dr. Ekler Judit – mellesleg az ELTE SEK Sporttudományi Intézetének docense – tartott. A lendületes zenére víg körtáncot lejtő 65 pluszos asszonyok és urak látványa minden arra járó érdeklődését megragadta. Judit egy rövid bevezető után sorban tanította a koreográfiákat a társaságnak, akik pár bemutató után már el is sajátították a lépéseket.

– A szenior örömtánc egy speciálisan időseknek kifejlesztett mozgásforma, amely először a német nyugdíjasoknak vált elérhetővé, de hamar elterjedt számos más országban is – tudjuk meg az oktatótól. – Sokszor előfordul, hogy az emberek, különösen a hölgyek idős korukban egyedül maradnak. Ezért egy olyan mozgásformát kerestek a számukra, amit az is meg tud csinálni, akinek nincs sem táncos előképzettsége, sem partnere, talán az egészsége sem olyan már, mint egy húszévesnek, mégis szeretne egy vidám közösségben lenni és jól érezni magát. A koreográfiák különböző társasági és néptáncok alaplépéseiből építkeznek, séták, sasszék, forgások, könnyen megtanulhatók. Aztán ezeket a lépéseket minél jobban meg kell kombinálni, gyakoriak az irányváltások, a partnercserék. Ha látom, hogy valami túl könnyű, akkor mindjárt teszek bele egy kis csavart. Arra törekszem, hogy a táncolóknak állandóan dolgozniuk kelljen fejben, gondolkodni, kombinálni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy ez a tánc egy lábon elvégzett keresztrejtvény. Ez a fajta szellemi és testi aktivitás segít megfékezni az irányok, ritmusok követésének lassú leépülését, késlelteti az időskori elbutulást. Persze az sem utolsó szempont, hogy az emberek jól érzik magukat, élvezik a táncot. Amit a tanárnő mond, az meg is elevenedik a táncparketten. Akik egy kicsit félénken, egymást nem ismerve érkeztek a foglalkozásra, hamar feloldódnak, a zene elragadja őket, kinyílnak az arcok, bátran néznek egymás szemébe, megfogják a partnerük kezét. A szenior örömtáncnak nem titkolt célja az is, hogy oldja a tartózkodást, s a gyakori párcserékkel a partner iránti toleranciára neveljen. Judit azt tapasztalta, hogy a táncospárok ügyesebb tagjai rendre kimentik a társukat egy-egy rázósabb szituációból.

– A kezdeményezést Csir-maz Szilvia az osztrák szövetség tagjaként hozta Magyarországra, aki több vidéki helyszínre is ellátogatott bemutatót tartani. Abban, hogy az örömtánc Szombathelyen is meghonosodhatott, óriási szerepe van Dancs Istvánnak, a Nyugdíjas Szövetség akkori elnökének. A szövetség költségén végezhettem el a tanfolyamot, amiért cserébe egy évig tartottam foglalkozásokat a tagságnak. Vas megyében jelenleg hárman vagyunk oktatók, de ha legközelebb indul tanfolyam, van lehetőség, hogy más is megszerezze a képesítést. Érdeklődés van bőven. Én jelenleg hetente egy alkalommal vezetek egy már összeszokott csoportot, ezen kívül havonta tudok vállalni egy, önkormányzat által támogatott foglalkozást, sajnos az időmből többre nem futja.

Táncolnak körben, táncolnak párban, táncolnak keringve és táncolnak széken ülve is. A zenék mind ismerősek valahonnan: klasszikusok, népdalok vagy modern tánczenék, mind táncba hívóak. A legkedvesebb sztori, amit Judittól hallok az, hogy van a csoportjában egy táncos, aki bottal érkezik, aztán táncol egyet és megy bottal haza.