Kopjafát avattak – Őrimagyarósd 750. évfordulóját ünnepelték

– 1270-ben V. István király bocsátotta ki a monorosdi őrök kiváltságlevelét, mely jogaikat, kötelezettségeiket részletezte. Azért vagyunk ma itt, hogy számvetést készítsünk az azóta eltelt időszakról, hiszen nem létezik jövő múlt és jelen nélkül – fogalmazott Kovács Kitti polgármester az evangélikus templomban.

– 750 év nagy idő, és méltán lehet büszke egy település, ha megéli ezt a szép kort. Még inkább hálaadásra indító csoda. A mindenható kegyelme, hogy évszázadokon keresztül megmaradhatott a falu – mondta áhítatában Dobó Dániel lelkész.

Herczeg Imre ismertette Őrimagyarósd történetét. Vetített képes előadásában említette a monorosdi őröket, akik a határvédelmet látták el. Beszélt a község szerepéről a török elleni védelemben és a középkori jobbágyvilágról is. Vas vármegye monográfiájában Magyarósd 399 lakossal szerepelt, a két világháború között 560 lakosa volt, most 230-an élnek itt. Története 400 éve elválaszthatatlan az evangélikus egyháztól. A 20. századi veszteségek, gyarapodások is szóba kerültek. A történelemóra után kopjafát avattak a helyiek.

– Egy község és egy közösség történetére emlékezünk, amely elválaszthatatlanul összefonódott egymással. A ma itt élők még érezhetik a régi népek fennmaradt erejét. A kopjafa két oldalán egy-egy életfa motívum található, ami kifejezi múlt és jelen kapcsolatát: a gyökértől az ágak végéig, a levelekig vezetnek a vonalak az állandó fejlődést, élni akarást szemléltetve – fogalmazott beszédében V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő.

Az utolsó tíz-húsz évhez infrastrukturális gyarapodás és csökkenő népesség kapcsolható – emlékeztetett. Mint mondta, ez ki is jelöli a feladatot, a falu megmaradása az ott élőkön múlik. Milkovics Jenő fafaragó munkáját Perjésiné Máté Róza református és Dobó Dániel evangélikus lelkész áldotta meg. Herczeg Zsófia éneke és Cservék László citerajátéka zárta az ünnepet.