A csepregi Eredics Vilmos az ország egyik legjobb lövésze

A legutóbbi hét végén Neszmélyen volt lőni, magasan – 35 ponttal – nyert a szintfelmérő edzésen. Háromszor lett országos bajnok, hatszor kapta meg a Budapest bajnoki címet, 2018-ban a lengyelországi Európa-kupán második helyezett lett – a tatai Klapka Shooting csapatában lőtt – 17 ország hatszáz lövője között.

– Az olvasáshoz szemüveget használok, de két méter után minden borotvaéles. Nem jó szem kell, mert az optika okulárját bárkinek a szeméhez hozzá lehet igazítani, hanem ismerni kell az időjárást, a levegő páratartalmát. Meg kell becsülni a lövés lehetőségét, és megtalálni a jó időpontot – mondja Eredics Vilmos, de az is kiderül: a gyors döntéseket precíz fegyverek szolgálják, amelyeket külön erre a célra építtet fegyvermesterrel a legjobb alkatrészekből. Évente kiutazik a németországi fegyverkiállításra, hogy összeszedje a legmodernebb technikai ismereteket, amelyek alapján mindig végrehajt a fegyverein valami árnyalatnyi módosítást. A fegyverszekrényből előkerül egy 8,5 kilogrammos amerikai csöves puska angol tussal, angol távcsővel és egy három kilogrammos első világháborús svéd fegyver. 2018-ban ezzel az „öreg jószággal” nyert országos bajnokságot fekvő testhelyzetből, nyílt irányzékkal száz méteren. Pár gyakorló lőlapot mutat, szórakozásból hogyan lő végig egy-egy vonalat, milyen kicsi a körökben a szórás. Azt mondja, nemcsak rajta múlik, hanem a fegyver olyan precíz, hogy szinte bárkivel tudna olyan sorozatot lövetni száz méteren, hogy tízből öt lövés nem lenne kívül a két centiméteres körön. – Ez egy másik világ, kicsit őrült dolog, ebben a műfajban mindenki egy kicsit „balmenetes”.

Érkezik a fia, Eredics Zoltán, aki megszállottságnak nevezi apja tehetségét, nagy elismeréssel nyilatkozva róla: Magyarországon elég szűk kör, körülbelül húsz ember van, aki úgy tud lőni, mint ő.

– Ha belenéz a távcsőbe, már semmi más nincs, egy másik dimenzióba kerül. Szoktuk mondani ilyenkor, hogy „a főnököt elvesztettük” – mondja a fiatalember. Közben fotókat nézegetünk: hogyan törtek el a papírlapokra rögzített fogpiszkálók, amelyekre harminc méterről adott le három lövést harminc másodperc alatt. Megtudjuk: a sportlőszerek precízebbek, mint a vadászlőszerek. A precíziós töltényt úgy kell összeszerelni, hogy száz méteren a lehető legkisebb szórása legyen három- vagy ötlövéses szórásképen. Megnézzük a műhelyét, ahol átválogatja a hüvelyeket súlyra, hosszra, grammra, térfogatra nézve, a lövedékeket hasonlóképpen, a lőport század­grammra adagolja ki. Mindezt egy préssel és egy speciális szerszámmal állítja össze, hogy a komplett lőszer 70 milliméter hosszú legyen. A precíziós fegyvercsövön az optika olyan, hogy a hajszálat is látja száz méterről.

A lövész megteremti tehát a technikai feltételeit a tökéletes lövésnek, ezenkívül folyamatosan számol a körülményekkel.

– Hallom, hogy lőnek mások, érzem az arcomon, hogy megfordult a szél, és ha nem az a helyzet lesz, amit előre kiszámoltam, korrigálok. Aki stresszben van, és nem veszi figyelembe a szelet, az időjárást, nem tud olyan jól lőni. Ha mindennap megrendeznének egy Európa-kupát, az első huszonöt valószínűleg ugyanaz lenne, csak a sorrend változna – halljuk a lövésztől. – Ezeken a versenyeken már mindenki figyel a légáramlatokra, a porfelhőre, hogy azokat honnan, merre fújja a szél, a napsütés pedig a hab a tortán. Aki ezt is kalkulálni tudja, az a csúcs. A nap ugyanis optikai csalódást okoz, ha rásüt a céltáblára, magasabbnak tűnik, tehát magasabb lesz a lövés, mint ha nem sütne rá. Azzal is számolni kell, hogy a cső úgy viselkedik, mint egy ostor, lövéskor elindul benne egy hullámmozgás, ki kell számolni, hogy a cső vége hol lesz, amikor a hullám véget ér – ez a lőszer összeállításával is összefügg.

Sok gyakorlás is szükséges persze az eredményekhez, Eredics Vilmos negyven éve lő. Gyerekkorában kezdte a Magyar Honvédelmi Szövetségnél, Répcevisen, ahonnan származik. 1989-ben nősült Csepregre, ahol 2000-ben újjáalakult a lövészklub, amelybe ő is belépett. 2002 óta vadászik, a nagyapja, az édesapja is vadászott, a fia is.

– A fiam hetente többször kijár az erdőbe, én csak a nyugalomért megyek. Egy bikát lőttem életemben. Gyakran a feleségem is elkísér, ő is szereti nézni a vadat távcsövön keresztül. A távlövészet az, ami teljesen kikapcsol, csak arra koncentrálok, hetekig kitart egy verseny hatása – meséli.

A vadászati emlékeket nézegetjük: a Norma Kupán nyert óntányért, a Ravazdon nyert dísz­dobozos taktikai kést, amiért apró fémpénzt kellett adni, hogy el ne vágja a barátságot, és meg is kellett fürdetni vérben, úgyhogy kizsigerelt vele egyszer egy vaddisznót, különben nem használja.

Kissé fájdalmas, de szép emlék 2020-ból a Magyar Dinamikus Lövész Szövetség által szervezett országos bajnokságon elért második hely, amit nagy dicsőség volt megszerezni Mini Magnum kategóriában – amiben több mint nyolcvanan versenyeztek –, és adtak vele egy Senior Kategória díjat is.

– Bár ki se hozták volna – sóhajt az 54 éves lövész –, a múló időre emlékeztet.

Eredics Vilmost az erdő nemcsak vadászni hívja, két unokáját is kiviszi olykor a vad­etetőkhöz, hadd szórják el ők a kukoricát… A lövész arcán derűs a mosoly, és határozott a nyugalom.

Kiemelt képünkön: Eredics Vilmos fegyverének optikája olyan, hogy a hajszálat is látja száz méterről