Most könnyebben ment az átállás a digitális oktatásra – Újperinten a négygyermekes Pados családnál érdeklődtünk

Két hete, hogy az egyetemek és a középiskolák után újra lakat került az általános iskolákra és az óvodákra is. Az oktatás digitális tanrendre állt át. Hogy lehet ezt menedzselni egy négygyermekes családban? Pados Bercel 14, Botond 12, Bendegúz 7 és fél, Bulcsú majdnem ötéves. Mindenkinek van véleménye és most már tapasztalata is az újfajta oktatásról, és mindenki teszi a dolgát. Az újperinti ház felső szintjén két szoba: a nyolcadikos Bercel és a hatodikos Botond birodalma – a bejáratuknál faggatjuk a fiúkat a délutáni lazítás közben.

– Nagyon örülök az újabb karanténnak – halljuk balról. – Én viszont egyáltalán nem – jön a válasz jobbról a kérdésre, hogy mi volt az első reakciójuk az újabb lezárásra. Bercelnek már tavaly is tetszett az újfajta oktatás, ami mostanra érdekesebb és hatékonyabb lett. Az online órák követhetők – igaz, egyszer már lekéste az egyiket, mert elnézte az órarendjét –, a házi feladatok teljesíthetők, működik a számonkérés. Ő és az öccse, Botond is a Brenner-iskola diákja. Boti igazi társasági ember, és bár benne volt a levegőben, őt letörte az online oktatás híre. Bezártságérzése van, hiányoznak neki a haverok, és elfárad az állandó gépnézésben. Abban egyetértenek: előny a későbbi felkelés és hogy nem kell bemenni a suliba. Hátrány, hogy kicsit nehézkesebb a tanulás.

– Kinyomtuk az ébresztőórákat. Ez tagadhatatlanul jól jött, mert a családunk későn kelő. Reggel nem kell kapkodni, a szokásos stressz kimarad. Annyit kértem a fiúktól, hogy 7.40-re legyenek a gépeik előtt. Bercelnek küszöbön a továbbtanulás. Szerencsére a félévet karantén nélkül le tudtuk zárni, és már nincs szükségük annyi felnőtt segítségre, mint tavaly tavasszal. Akkor alternatív iskolából állami képzésre váltva fél év mélyvíz után az önálló anyagfeldolgozás és a tananyag megértése megviselte őket. Korábban nem használtak tabletet, ahhoz is hozzá kellett edződniük. Most felkészültebbek vagyunk technikailag, a fiúk belerázódtak a tanulásba, és a tanárok is találékonyabbak – foglalja össze az édesanyjuk, Ági. További előny, hogy míg tavaly a karantén-időszakban nem voltak edzések, most sportolnak, heti öt-hat edzésen, meccseken találkoznak a kortársaikkal. Bercel jégkorongozik, lovas-

íjászkodik, Boti focizik – a sport előfeltétele, hogy kész legyen a lecke.

Bendegúz elsős: a Paragvári-iskola nárai tagintézményébe jár. Kevésbé tudja értelmezni, hogy otthon lehet, mégis tanulnia kell, az öröme felemás. Jó matekos és magyaros, a tanító néni útmutatásai mégis sokat jelentenek: ha új anyagot vesznek, szó szerinti magyarázatot kapnak. – Nehéz leültetni az íróasztalhoz, de ha sikerül, csináljuk a feladatokat. Tartjuk az ütemet, ritkán egy-két dologgal átcsúszunk a másnapba. Egy tantárggyal végzünk egy vagy két ülésben, közben nagyobb szüneteket tartunk, amikor játszhatnak: Bulcsúval rengeteget legóznak, hangoskönyvet hallgatnak.

Ági főállású anya, néhány hétig egyedül maradt a gyerekekkel: a férjét külföldre szólította a munka. – A délelőtti rutint próbálom tartani több-kevesebb sikerrel. A kutyákat, a macskát, a juhokat etetni kell. Eljött a kertészkedés időszaka, és más jellegű feladat is adódott: egy új vasi kosárközösség szervezése. A termelői látogatások zajlanak, de most nélkülem, mert nem tudom egyedül hagyni a gyerekeket. Az online háttérmunkát este-éjjel végzem. Mindennap megy a mosógép, feladat még az ebédfőzés – tekintettel arra, hogy gluténérzékeny is van a családban, a menürendelés nem jöhet szóba. A család arra számít, hogy a tavaszi szünettel, esetleg néhány héttel később vége lesz a járványidőszaknak. Igaz, Bercel eljátszott a gondolattal: ha digitális oktatással indítják a szeptembert, akkor nem találkozhat személyesen az új gimnáziumi osztálytársaival. Nem lenne jó így kezdeni a középiskolát.

Kiemelt képünkön: Pados Botond, Bulcsú, Bendegúz és Bercel az udvaron édesanyjukkal, Vámos Ágotával