Család, haza, anyaföld – A Batthyányak számára október 6-a gyásznap és jelkép is

Legutóbb nyár elején volt Körmenden Batthyány Ádám és családja, akkor a két gyermek, Kata és Boldizsár bérmálását tartották az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban dr. Székely János megyés püspök celebrálásával.

Az apropó ezúttal – október 4-én – a Tony című színdarab bemutatása volt. Idén ugyanis Körmenden indult a Batthyány Tematikus Hét. A színdarab az 1849. október 6-án kivégzett miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos utolsó egy évét idézte fel, a feleség Zichy Antónia naplóbejegyzései, levelei segítségével.

A produkció létrejöttét a Batthyány család kezdeményezte, különösen Batthyány-­Schmidt Margit, aki úgy véli, több közös vonása is van Zichy grófnéval.

– Bár századok választanak el bennünket, mégis úgy érzem, hogy vannak kapcsolódási pontjaink. Az egyik ilyen a klasszikus értékrend, amely szerint a nő tiszteletben tartja a férfi szerepét, és nem akar fölé kerekedni. Nem alá-fölérendeltségi, hanem mellérendelt viszony van közöttük. A nő társ, értékeket képvisel, ahogy Zichy Antónia és én is. A grófné 1862-ben megalapította a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletét, én 2013-ban a Magyar Női Unió Egyesületet. A cél mindkettőnknél ugyanaz: a nők megszólítása, felkarolása, ösztönzése.

Hogy mit jelent ma a Batthyány család tagjának lenni vagy ezzel a névvel élni? Nagy társadalmi felelősséget, amelyhez fel kell nőni. – Korábban nem igazán érdeklődtem a történelem iránt, inkább reál beállítottságú vagyok, de amikor megismerkedtem Ádámmal, és megszülettek a gyerme­keink, átértékelődött minden, hiszen ez a család maga a történelem. Öt fontos alapelvünk van: a hit, a család, a nemzet, az anyaföld és a közösség, ezek mentén fogalmazzuk meg küldetésünket, céljainkat – mondja Batthyány-Schmidt Margit, aki úgy véli, hogy a Batthyány-­örökségen nem lehet ülni, hanem használni kell, be kell mutatni minden értéket.

Ehhez iránymutatást ad a család ősi jelmondata, a Fidelitate et Fortitudine, vagyis Hűséggel és bátorsággal, melynek alapján teszik a dolgukat és próbálják megtalálni az egyensúlyt a múlt, a jelen és a jövő között. Ezért hozták létre a Magyar Batthyány Alapítványt, amelynek célja a családi hagyományok ápolása, a szellemi örökség gondozása, a fennmaradt történelmi relikviák összegyűjtése és katalogizálása, valamint olyan komplex szakmai programok megvalósítása, amelyek a következő generációk számára is lehetővé teszik a Batthyányak nemzet­építő tetteinek és értékeinek megismerését. Ez egyfajta tradinnováció, vagyis a hagyományőrzés és az újító szándék összekapcsolása – teszi hozzá Batthyány-Schmidt Margit. Ilyen értékteremtő társadalmi újításuk a gróf Batthyány Lajos és gróf Zichy Antónia díj megalapítása. Olyan személyeknek ítélik, akik egy magasabb cél érdekében – például a haza felemelkedéséért – tevékenykednek.

– Két lányom és egy fiam van. Natalie 30 éves, ő az első házasságomból született. Ádámmal közös ­gyermekeink a 24 éves Kata és a 23 éves Boldizsár. Édesapjuk után mindketten osztrák állam­polgárok is, de magyar értékrend szerint nőttek fel. A névválasztás nem volt véletlen, lányunk neve Kővágóörsi (régen így hívták a Batthyány családot) Katalinra utal, Boldizsár pedig már az ötödik ezzel a névvel a családban, ahogy az édesapja, Ádám is nagy elődök után kapta a nevét.

Október 6-a gyásznap és jelkép is a család számára. Ugyanakkor egy Seneca-idézetet is idekapcsol Batthyány-Schmidt Margit: „Per aspera ad astra”, vagyis rögös az út a csillagokig. Nem szabad feladni, mert Isten áldása kíséri utunkat – mondja.

– Fenntartható társadalmunk legbiztosabb alapjai a szeretet, a megbecsülés és a gondoskodás. A mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos túllépett egyéni érdekein, és életét egy magasabb célért, a hazáért áldozta. Ezt kell szem előtt tartanunk nekünk leszármazottaknak is. Akkor is, amikor eljövünk, és megérintjük a körmendi kastély falait, amikor sétálunk a kertben, amikor október 6-án díjakat adunk át a fővárosban, és amikor bemutatkozunk ezzel a névvel: Batthyány.