Koncepciós per Mindszenty József ellen, a Vas megyében élők megdolgozására nagy figyelmet fordítottak

Az aláírók listáján nem a helyi politika akkori első számú irányítói szerepelnek, hanem orvosok, tanárok, mérnökök, jogászok. A hosszú névsort olvasva kínosan érezzük magunkat, mert sok az ismerős név. Többségük talán egzisztenciális kényszerből írta alá a felhívást, de lehettek olyanok is, akik meggyőződésből. A hatalmon lévőknek nevekre volt szükségük, azokéra, akik köztiszteletben állnak és valamilyen módon Szombathelyt és a megyét reprezentálják. Ilyen volt például a kórházalapító Pető Ernő vagy Welther Károly, aki akkor tiszti főügyészhelyettesként dolgozott. Nem tudjuk megkérdezni, hogy kinek miért szerepel ott a neve, az aláírók közül ma már senki sem él. 

Ha vitték a felhívást, nem nagyon lehetett kitérni a csatlakozás elől. Ez is előfordult, de csak nagyon ritkán. A rendszerrel való nyílt szembenállást a legtöbben kilátástalannak látták. Mindszenty bíborost 1948. december 26-án tartóztatták le, de az ellene folytatott „hadjárat” már hónapokkal korábban elkezdődött. Nemcsak a személyét, hanem rajta keresztül a katolikus egyházat is támadták. A cél a közvélemény meggyőzése volt arról, hogy a katolikus egyház első számú magyarországi vezetője az „ország és nép ellensége”. Központi kezdeményezésre naponta jelentek meg az őt elítélő nyilatkozatok. Munkahelyi kollektívák, tantestületek, ifjúsági csoportok voltak az aláírók.

 A Mindszenty szülőhazájában, Vas megyében élők megdolgozására különösen nagy erőt fordítottak. Kovács Sándor szombathelyi megyés püspököt Lugossy Jenő főispán vezetésével többször is népes küldöttség kereste fel. Arra próbálták rávenni, hogy ő is ítélje el a bíborost. Kovács a ránehezedő nyomás ellenére erre nem volt hajlandó. Azt a látszatot próbálták kelteni, hogy az egyházon belül is sokan vannak olyanok, akik egyetértenek Mindszenty bíróság elé állításával.

 Több katolikus ifjúsági csoport is nyílt levelet tett közzé. Ezeknek a „szervezeteknek” a többsége a valóságban nem létezett. A viszonyokat jól illusztrálja, hogy előfordult: aki 1949- ben még magát a Mária-kongregáció tagjának nevezve írt levelet, a következő évben már az egyik Szombathellyel szomszédos település DISZ-titkára volt. A Vasmegye című napilapban Galló Olga újságíró foglalkozott az egyházi ügyekkel. Írásait olvasva nem könnyű eldönteni, hogy hol a határ a radikális véleménynyilvánítás, a hangulatkeltés és az uszítás között. A lap csehimindszenti riportot is közölt. Erősen kétséges, hogy a Mindszenty rokonainak és földijeinek szájába adott szavak, amelyek „Pehm Jóskát” (ez volt Mindszenty eredeti neve) bírálják, egyáltalán elhangzottak-e.

Próbáltak „frontot nyitni” az egyház szervezetén belül is. Vas megyében is akadt néhány pap, amelyik a bíborost elítélő nyilatkozatot tett közzé, de a csatlakozók száma nem volt jelentős. Nehéz helyzetbe kerültek azok, akik nem osztották a konzervatív főpap nézeteit, de elfogadhatatlannak tartották azt is, hogy az állam diktatórikus módon avatkozik be az egyház ügyeibe. A sajtóban csak a Mindszenty-ellenes vélemények jelenhettek meg. Szerény kivételt az Új Ember című hetilap jelentett, de az is megkapta, hogy az „imperializmus magyarországi ügynökségének központi szócsöve”.

 1948 – Rákosi szavaival élve – a fordulat éve volt. Ez az időszak a gyakorlatban a demokratikus államrend felszámolását jelentette. 1949 elején papíron még többpártrendszer volt, de már csak azok a pártok működhettek, amelyek elfogadták a Magyar Dolgozók Pártja vezető szerepét. Szombathely élén 1949-ben Pintér György személyében polgármester állt. A városháza erős embere azonban nem ő volt, hanem a Pestről érkező helyettese, Vass Piroska. 

Ő irányította a város kulturális ügyeit is. A közigazgatás szovjet mintára történő átszervezésére 1950-ben került sor, a város vezetőjét onnantól kezdve már nem polgármesternek, hanem tanácselnöknek hívták. Az 1949 tavaszán megtartott választásokon már csak a Népfront állíthatott listát. A részvételi arány csaknem 95 százalékos volt. Ha valaki változtatás nélkül dobta be a szavazólapot az urnába, az a Népfrontot választotta. 

Akik ellenszavazatot akartak leadni, azoknak ezt külön jelölniük kellett. Vas megyében a Népfront listáját elutasítók aránya a vasvári körzetben volt a legmagasabb, közel hét és fél százalék. (Sok helyen csak néhány ezreléket ért el.) Mindszenty József bíboros esztergomi érseket az ellene indított koncepciós perben életfogytiglani fegyházra ítélték. Rehabilitálására 1990-ben került sor.