Svájcban járt a vasi kötődésű Kalinkó Népdalkör

– A zürichi program megszervezésében sokat segített az Oszkóból származó és a Svájci Magyar Ház Alapítványnál jelenleg ösztöndíjas Zágorhidi Czigány Sebestyén – kezdett a zürichi kaland elmesélésébe Bozzai Nóra együttesvezető.

Részletezte: a népdalkör még a huszadik születésnapján határozott úgy, hogy népdalokon és más kulturális jellemzőkön keresztül egy összeállítás keretében bemutatják a magyar népzenei dialektusokat a gyermekeknek. Elkészítettek egy népdalokat, népszokásokat, tájegységek ételeit, nyelvjárási sajátosságokat, népi öltözeteket bemutató interaktív foglalkozást óvodások és általános iskolások részére. A műsor hét éve debütált, akkor hegyháti iskolákba, óvodákba, táborokba „tájoltak” ezzel, a foglalkozás nagy népszerűségnek örvendett a gyermekek körében. Ám már régóta érlelődött az ötlet, hogy szerették volna a Hegyhát mellett elvinni mindezt az „élménytanítást” a határon túlra is. A zürichi hétvégi magyar iskola Zágorhidi Czigány Sebestyénnek köszönhetően egy lehetséges célként szerepelt ebben, a cél pedig az együttműködésnek köszönhetően végül megvalósulhatott az iskola egyik termében, ahol több osztályból gyűltek össze a magyar gyermekek, közel harmincan.

– Az, hogy hány tájegységi blokk van, azt a különböző magyar népzene-kutatók másképp értelmezik. Mi Bartók Béla felosztását vettük alapul. Így Moldva, Erdély, a Felföld, az Alföld és a Dunántúl területeinek népi kultúráját dolgoztuk fel földrajzi, népviseleti szempontból és természetesen népdallal.

– fűzte tovább a szót Bozzai Nóra, aki elmondta: egy-egy adott területre jellemző népdalt választottak, ami például Erdély esetében különösen nehéznek bizonyult a gazdag anyag miatt. Végül mezőségi dalt énekeltek, erről a tájegységről választottak. Egy-egy ruhadarabot, viseletet is bemutattak a gyermekeknek, a gasztronómia megismertetésére, nyelvi, nyelvjárási vonatkozású dolgokról ugyancsak beszéltek. A diákok kérdésükre elmondták nekik, ki honnan került Svájcba. Sokan Erdélyből, de többen az Alföldről és a Felföldről is érkeztek. Érdekes volt látniuk, hogy a jobb élet reményében milyen messze kerültek a családok egykori hazájuktól. A Kalinkó így, a foglalkozással tulajdonképpen az elszármazottak után vitte a kultúrájukat. A zürichi iskola nyolcosztályos, de a népdalosok látogatásakor csak hatodikig tudtak részt venni a foglalkozáson a diákok, a felsőbb osztályokba járóknak betegség miatt kellett távol maradniuk

Arról is beszélt a népdalkör vezetője, hogy a vasvári népdalénekesek azt tapasztalták: a gyermekek nagyon érdeklődők voltak. A különleges nyelvjárású szavak felsorolásánál jól gondolkodtak, ügyesen kitalálták, mit jelenthetnek ezek a régi népi kifejezések, még ha nem is ismerték őket. A kalinkósok természetesen „kalinkósan”, szép népviseletükben mentek az iskolába, amelynek igazgatója meg volt győződve róla, hogy a vasváriak nem célirányosan, hanem egy turné keretében látogattak el hozzájuk. Bozzai Nóra ismertetése szerint el is gondolkodtak az igazgató kijelentése miatt, hogy a jövőben több magyar iskolát is érdemes lenne felkeresniük Európában az összeállítással. Ehhez azonban pályázati forrást kell találniuk, hiszen ezt nem lehetne másképp finanszírozni. A svájci út is részben saját finanszírozásban valósulhatott meg. A Vasvár Népfőiskola is segített, a buszokat biztosították, a Vasvári Önkéntes Tűzoltó és Polgárőr Egyesület pedig, akinek hagyományőrző szekciójába olvadt be a népdalkör a közelmúltban, az útiköltséghez járult hozzá. Az étkezést, a szállást mindenki saját maga fizette.

–A négy napos kiruccanás rövidke, de tartalmas volt. A bemutató mellett fértek városnézések, hegyi túrák is a programba. Amúgy is összetartó a Kalinkó közössége, amit még inkább megerősített és új inspirációkkal töltött meg a svájci utazás–zárta beszámolóját Bozzai Nóra.