Régészek kutatják a Vasvári Sáncot - Fémdetektorral harci eszköz maradványát is megtalálták a védmű külső felén - fotók

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének szakemberei a Savaria Múzeummal és Vasvári Helytörténeti Múzeummal közösen az egykori magyar határt őrző sánc egy részét vágták át és tárták fel, hogy pontosabb ismereteket szerezzenek a védmű építésének körülményeiről. Zágorhidi Czigány Benedek, a tanásatás vezetője elmondta, hogy a sánc nevével ellentéteben nem a római korból származik, építésének ideje 10-11. század környékére datálható. A kalandozások lezárultával ekkor épült ki a nyugati gyepűrendszer, amely főleg a német betörésektől óvta az ország határait. A sánc a gyepű belső oldalán helyezkedett el, innen nyugat felé egy széles lakatlan sáv húzódott, ahol csak a határ őrzését ellátó katonák telepedtek meg. Zágorhidi Czigány Benedek kiemelte, hogy egy nyolc kilométer hosszú sánc egy darabját vizsgálják meg. 

A feltárás során sikerült felmérni az építési technológiát. A kutatók egy fából készült rácsszerkezetre bukkantak, amely megerősítette és stabilabbá a töltést. A rétegek vizsgálatával pedig fény derült az építés módjára is. A sánc külső feléről kitermelt földet a rácsszerkezetre hordták, így a kialakult árok tovább magasította az erődítményt. Az ásatás vezetője hozzátette, hogy a famaradványok nagyon fontosak, hiszen a régészetben használt C-14-es radiokarbonos kormeghatározással pontosan meg tudják majd mondani az építés idejét. Ugyanis korábban felmerült az az elképzelés is, hogy létesítmény már az avar korban, tehát a honfoglalás előtti időkben is itt állhatott. Mint kiderült, a hosszú kilométereken át húzódó szerkezet felépítése nem lehetett egyszerű feladat. A munkát feltehetően hadifoglyokkal végeztették el az őseink. 

Az ásatási helyszínen jelenleg a töltés keresztmetszetét látni, amelyből a szakemberek megállapították, hogy az agyagos és kavicsos töltés tetején egykoron egy fából készült szerkezet is lehetett, amely leégett, majd újjáépítették. Az egykori védműre szükség is volt ezer évvel ezelőtt, amit jól bizonyít, hogy a sánc külső felén az ásatások megkezdése előtt fémdetektorral több harci eszköz maradványát is megtalálták. A nyílhegyek, buzogányok és sarkantyúk azonban nem a német, hanem a magyar harcosoktól származnak, ami arra utal, hogy az idegen támadásokat már a védvonal előtt meg akarták állítani. Az ásatások jó idő esetén még egy hétig tartanak, a Vaskapu rekonstrukciójánál pedig az eredmények már felhasználhatóak lesznek.