Misszionáriusnak lenni nem áldozat, hanem kiváltság – Magung Fransis verbita tartományfőnökkel beszélgettünk

Az Isteni Ige Társaságát, a világ egyik legnagyobb missziós szerzetesrendjét Arnold Janssen német pap alapította a hollandiai Steylben 1875-ben. A rend elsődleges célja a külföldi misszió. Tagjai Isten Igéjét hirdetik, jelenlétükkel, szavaikkal és cselekedeteikkel, követve Krisztus parancsát. A verbiták világszerte jelen vannak. Kőszegen 1929-ben szentelték fel a Szent Imre Missziós Szemináriumot. A pápai jogú férfi szerzetesrend új provinciálisának kinevezéséről a Generális Tanács döntött Rómában, és a 2023–2026-os időszakra szól. Az indonéz származású verbita atya, Magung Fransis szolgálatként éli meg a feladatot: a korábbihoz képest több adminisztratív jellegű munkája lett, egyebek mellett kapcsolatot tart a többi rendtartománnyal, a római központtal, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szerzetesi Irodájával. S ami a legfontosabb: lelki vezetője rendtestvéreinek. Huszonnégyen élnek jelenleg Magyarországon, köztük örökfogadalmas testvérek, kispapok, papok – szeretné egységben tartani őket és foglalatoskodik azzal is misszionárius társait „fellelkesítse” feladatukban, magyarországi küldetésükben.

– A kőszegszerdahelyi plébánián az elmúlt hónapokban, amikor segítség kellett, többször miséztem már, de nem ez a feladatom, inkább, hogy a háttérből segítsem a rendtestvéreimet. A következő három évben még inkább figyelünk majd az imára, a kapcsolatra Istennel, és még nagyobb hangsúlyt fektetünk közösségi életünkre. A jó közösség ugyanis önmagában tanúságtétel. Csak akkor tudunk hitelesen kiállni az emberek elé, hirdetni az örömhírt, Krisztus szeretetét, ha ez a két láb erős, stabil. A keresztény élet híd, amely az üdvösség földjére, az igazi boldogsághoz vezet – ehhez mutatunk utat – mondja szép magyarsággal, és alapítójukat idézi, aki azt vallotta: „Éljen Jézus szíve az emberek szívében.”

Missziójuk magyarországi fogadtatásáról idestova 17 évnyi tapasztalata van Fransis atyának: 2006-ban káplánként került a Budapest-Zugliget Szent Család Plébániára, prefektus, majd missziós titkár lett, 2019-től 2022-ig pedig plébánosként szolgált Vasváron. – A történelemnek, a múltnak Magyarországon erős befolyása volt az emberek lelkére, a közhangulatra, nagy szükség van az újraevangelizálásra, arra, hogy megszólítsuk az embereket. Idő kell, míg az emberek megnyílnak, de engem például a kezdeti bizalmatlanság után minden állomáshelyemen nagy szeretettel fogadtak.

Mielőtt Magyarországra költözött, a most 49 éves pap éveket töltött az USA-ban, 25 éves koráig pedig szülőhazájában élt. Kelet-Indonéziában a zömében katolikusok lakta Flores szigetén hatgyermekes családba született. Édesapja a lamburi katolikus általános iskola igazgatója volt. Plébánosuk pedig egy magyar verbita atya, Mészáros Ferenc, aki 37 évig szolgált a szigeten, és nagy hatással volt Magung Fransisra. A szerzetesi örökfogadalom után három helyet kellett megjelölniük, ahová szívesen mennének: ennek is köszönhető, hogy az egyiknek Magyarországot jelölte meg. Visszatérve gyermekkorára: 13 évesen Kisol városba a XII. Piusz Szemináriumba vitt az útja. 19 évesen csatlakozott a verbitákhoz, a Verbita Isteni Ige Noviciátusba iratkozott Kuwuba. Még Indonéziában tanult négy évig filozófiát a Floreszi Ledalero Verbita Filozófiai Egyetemen, utána kikerült Amerikába: egy évig angolt tanult Iowában, majd három évig teológiát Chicagóban. Hosszú út, kilenc év vezetett 2004-ben tett örökfogadalmáig. Közben kórházi és iskolai lelkigondozói gyakorlatokon, pasztorális és diakónusi gyakorlaton vett részt, 2004-ben Chicagóban diakónussá, egy évvel később ugyanott pappá szentelték. Hazájába azóta háromévente térhet haza, de mint mondja, a falujában már idegennek érzi magát, honvágyat sem érez igazán, a családjával online tud kapcsolatot tartani.

Említi hármas szerzetesi fogadalmukat is – szegénység, engedelmesség és tisztaság – a papok és a testvérek is e szerint élnek és dolgoznak. S hangsúlyozza, mindez sokkal többet jelent lemondásnál, sokkal inkább a „szabadon szolgálást” segíti elő. (Vagyonközösségben élnek, így elkerülik a mindenáron való gyarapodni vágyást. Az engedelmességgel lemondanak saját akaratukról, de ennek révén hatékonyabban, összehangoltabban tudnak dolgozni. A tisztaság pedig jóval több ember felé nyit számukra utat, mint amennyit egy másik ember vagy a család biztosíthat.) – Misszionáriusnak lenni nem áldozat, hanem kiváltság – idézi az első verbita misszionáriust, a tiroli egyházmegyés papból lett szerzetes Josef Freinademetz-t, aki 1879-ben kapta meg missziós kiküldetését Kínába.

Fransis atya 2006 szeptemberében érkezett Budapestre, 13 évvel később nevezték ki Vasvárra plébánosnak. – Szép négy évet töltöttem ott, jó élményekkel gazdagodtam. Első ízben szolgáltam plébánosként, találkozhattam a hívekkel. Pontosabban apandémia idején épphogy keveset találkoztunk személyesen, és szembesülnünk kellett az ember törékenységével, az időszaknak mégis volt pozitív hozadéka is: az Isten, a hit visszakerült az otthonokba, a családokba. Mintha Jézust újból befogadták volna a családjukba az emberek, összefogásuk révén pedig kibontakozhatott eredeti jóságuk. A járvány elmúltával újra örültünk egymásnak, jobban értékeltük a kapcsolatokat. Mindig az volt a vágyam, hogy plébánián szolgálhassak, ami így megadatott. Most Kőszegen, Kelet és Nyugat határán is feladatunk, hogy „fényünk világítson az emberek előtt”. Nem tudom még, mit hoz az élet három év múlva, amikor lejár a tisztségem, azt viszont igen, hogy belső indíttatásból lettem pap: igent mondtam Isten hívására, és nem csalódtam. Világot láttam, barátokra leltem. Igazi boldogságot jelent, és mindennap megtapasztalom, hogy odaadhatom másoknak az életemet.