In memoriam Földesi Jánosné (1965-2024)

A szertartást Haller László plébános tartotta, búcsúztatójában Kovács György polgármester a koporsó előtt tisztelegve bejelentette: Földesi Jánosnénak Torony település posztumusz díszpolgári címet adományozott. Rózsát a község önkormányzata saját halottjának tekintette.

Elmegyek, elmegyek jó messzire…

Baa Rózsa Nagykanizsán született 1965-ben. Gyermekkorában ének-zene szakos általános iskolába járt, korán kialakult benne a zene, a hangszer, a népzene szeretete, a tanítás utáni vágy. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán ének-zene - népművelés szakra járt, 1984-ben alapította férjével, Földesi Jánossal a Boglya Népzenei Együttest, amelynek haláláig a vezetője volt. 1987-ben diplomázott, tanított a Paragvári Utcai Általános Iskolában, a Bartók Béla Zeneiskola népzene tanszakán. Az Ungaresca Néptáncegyüttes állandó élőzenei kíséretét adta a Boglya. Rózsa a velemi, majd kőszegi népzenei Boglya táborok vezetője is volt – a férjével együtt, mindig mindenben vele együtt. Erős szövetségben, példamutató házasságban éltek, a hivatásukban és a magánéletben is egymást erősítő társakként. A népzene hagyományhű közvetítését tűzték ki célul, erre áldozták az életüket. Az utóbbi időben a Boglya negyvenedik jubileumára készültek, a lemez majdnem kész, a hangfelvételek többsége – melyeken még Rózsa is játszik – megvan, a zenekar végigviszi majd a megjelentetését. Nagyszombaton a Dankó Rádióban ő muzsikál: 20 órától Földesi Jánosné hegedűjátékát hallhatjuk a Táncház sorozatban.

Isten Veled, Rózsa! A Boglya népzenei megszólalásaiból jól ismert, élet-halál misztériumán vigadó, mezőmadarasi halottkísérőt, az „Elmegyek, elmegyek jó messzire” kezdetűt húzták a zenészek a temetésen, és énekeltük velük sok százan. Soha nem gondoltuk, hogy ebben a dalban egyszer majd nem Te hegedülsz, hanem Érted szól, Téged kísér. Benne van, tudod, az is, hogy „Elválásunk csak egy álom…” Így, Rózsa, így. „Lesz még tavasz, lesz még nyár…” Köszönet minden jó szavadért, és minden szívünkben is továbbélő dallamért!

Merklin Tímea

Elment a madárka…

Valóban üres a kalicka. Földesi Jánosné Baá Rózsával, a Boglya Népzenei Együttes prímásával 30 éves barátság köti össze a gencsapáti hagyományőrzőket. Nemcsak együttesünk zenekarának prímása volt, hanem az a bizonyos nagybetűs EMBER is. 

Drága Rózsa! Megszámlálhatatlan élmény köt össze minket. A Gencsi Söprű Néptáncfesztivál, a Vincze Ferenc szólótáncverseny állandó prímása voltál a program születésétől. A Kapolcsi Művészetek Völgye-Muharay udvar állandó vendégei voltunk, a Táncháztalálkozók, néptánc panorámák, Pesovár antológiák, Lajtha László koreográfiai versenyek nem múlhattak el nélküled. De együtt beutaztuk a fél világot, ahogy mondani szoktuk Isztambultól Franciaországig.  Örök élmény marad az általad készített isztambuli lángos (amiből persze nekünk nem jutott, mert úgy szerették az együttesek). Ez akkor volt, amikor az ifjabb Földesi Jani vőlegény volt a ciprusi lagziban…

Aztán az egyik Boglya szülinapra jött a „Bakafánt” Szőkével, Józsival, Janival és persze veled és a zenekarral. Az irodai próbák hangulata felejthetetlen marad mindnyájunknak, mint a toronyi betlehemezések is a Földesi családnál.

Szakmai közös munkát, folyamatos pályázati projekteket valósítottunk meg. Missziótok volt a vasi, őrvidéki népzene élővé tétele, 3 könyv és cd, megszámlálhatatlan koncert, táncház és a Boglya táborok. Mindig neveltél, tanítottál énekes, zenész palántákat, akik a népzenei versenyeken, színpadokon sikert, sikerre halmoztak. Bölcsis, óvodás táncházak és hangszersimogatók, megemlékezések, apáti találkozók, apáti búcsúk, gyerektáborok, még felsorolni sem tudom, amit köszönhetünk neked. A „Vas megyében születtem” népzenei program gazdái voltatok évtizedekig, a Vas vármegyei Népzenei verseny gencsapáti találkozóira számtalan csoportot és szólistát hoztál.

Két hete muravidéken, Hodoson találkoztunk, sajnos utoljára. Beszélgettünk persze a betegségekről, munkáról, jubileumról, de legfőképpen az unokáink képeit mutogattuk egymásnak, hogy milyen jó lesz nyugdíjasan majd még többet velük lenni! ….

Drága Rózsa! Te már az égiekkel muzsikálsz, és fentről vigyázod a családod, barátokat! Nyugodjál békében! Elment a madárka, üres a kalicka…

Varga Albin (a gencsiek nevében)

Egyszerűen szép…

Amikor a könnyűzenei műfajjal részben szakítottunk főiskolásként, akkor lett szorosabb a kapcsolatunk. A néptáncban és népzenében rátaláltunk magunkra. Mindez csak Rózsa és a Boglya segítségével, mentorálásával tudott kiteljesedni. A cirka tíz év együtt töltött idő, tanulás, Boglya táborok, színpad, koncert, lemezek, fesztiválok belénk égtek örökre, mint ahogy az is, hogy bármilyen hanganyagon felismerem, ha Ő hegedül a maga stabil és egyszerűen szép, eredeti stílusában.  Többször ültünk le úgy hegedülni, hogy azt mondta: Béla, találtam itt egy neked való szép dallamot.  Na, mit szólsz hozzá? Én meg csak lapítottam…

A magam − és ha megengeditek, minden régi és új tanítvány − nevében mondhatom: a leckét feladtad, rajtunk legyen őrző szemed, mert nekünk csak Veled megy tovább: „Az a vonat…”

Zsivány Zenekar, Gencs