Mesélő podcast: Kemenesaljai boszorkány és kísértet históriák

Ez az idea vezette a néprajzkutatók szándékait, akik fél évszázada nekiláttak a Ság-hegyről szóló mondák összegyűjtéséhez. Dömötör Ákos kemenesaljai kutatásaiból tudjuk, hogy a Ság-hegyet a népnyelv szerint egykor óriások lakták, akik a sziklákat fegyverként használták, és amikor harcba keveredtek, ezeket egymáshoz vagdalták, azért maradt minden úgy, ahogy az máig látható. 

Más mesék szerint a hegy boszorkányok konyhája volt. A tetején lévő lyuk kivörösödött, mert ott jött ki a füst, és a boszorkányok is azon át közlekedtek. A banyák nagy rettegésben tartották a környék lakóit, de mikor lemerészkedtek, a falvakban rendes asszonyokká változtak, de ha feleségül is vették őket, azok mindvégig boszorkányok maradtak. Regényes elbeszélésben mesélték, hogy amikor egyikük az esküvőjére készült, haragosa megbabonázta a nászkocsi lovait, így azok nem tudtak elindulni, hanem csak egy helyben ugráltak. A boszorkány menyasszonynak viszont volt varázspálcája, és ezzel addig simogatta a lovakat, amíg föloldozta a rontást, így tudtak eljutni a templomig. A boszorkány asszonyok nemcsak egymásra irigykedtek mondja szóbeszéd. Egyikük megrontotta a szomszédja tehenét, így az nem adott több tejet. Ezért a károsultak elmentek a másikhoz, hogy elkérjék a varázspálcáját. Persze azt jó drágán kellett megfizetni. 

Sokan elmesélték Varga Dani történetét is, aki közös udvarban lakott az egyik boszorkány leányával. Ez össze akarta őket házasítani, de az akció sikertelennek bizonyult, mivel a fiatalember a szomszéd faluba egy másik leányhoz járt udvarolni. A boszorkány ekkor cselhez folyamodott. Amikor a fiú esténként az erdőn keresztül jött hazafelé, fehér lepelbe burkolózva kísértet képében próbált ráijeszteni. De a fiút a „kísértet” többszöri megjelenése sem riasztotta el választottjától. Egyik nap azután Varga Dani elvesztette szeme világát. A szóbeszéd szerint „a boszorkány rontotta meg a fiút, hogy az a másik leányt se vehesse el”. Meséltek egy tragikusabb kísértet históriát is. Egyszer a harangozó fia, aki tudta, hogy a pap hosszabb ideig távol lesz, elment őrködni, hogy éjszaka legyen férfi a plébánián. Este a konyhában a kísértetekről beszélgetett az asszonynéppel. A gazdasszony többször is kijelentette, hogy ő bizony semmilyen kísértettől meg nem ijedne. Így tértek nyugovóra. 

A fiatalember azonban nem hitt neki, és elhatározta, hogy meg fogja ijeszteni. Éjfélkor felkelt, lepedőt terített magára és egy lámpással a kezében benyitott annak hálószobájába. Megállt az ágya mellett és „Minden jó lélek dicséri az urat!” szavakkal fölébresztette. Amint az asszony meglátta, vánkosa alól előkapott egy pisztolyt és azzal lőtt a már menekülő „kísértetre”. A tréfálkozó legényt eltalálta a golyó, és a szerencsétlen másnap reggelre már halott volt.