Gyermekpszichológus: a jó titoknak örülünk, a rossz titok nyomasztó

Alapvető különbség a jó és a rossz titkok között, hogy a jó titoknak örülünk. Izgatottan várjuk, hogy kiderüljön, és miután kiderült, mindenki boldog lesz tőle. Ilyen például egy születésnapi meglepetés vagy a kis testvér érkezésének a híre. Ellenben a rossz titkok nyomasztóan hatnak ránk, szorongással, rossz érzésekkel töltenek el. Gondoljunk egy bántalmazó iskolai kapcsolatra, szexuális abúzusra vagy a szülők egymás elleni uszítására. „Ne mondd el apádnak, hogy pénzt adtam neked!” De ide tartoznak az olyan nagy jelentőségű családi titkok is mint a szülő személyének a kiléte, az örökbefogadás vagy egy eltitkolt, házasságon kívüli kapcsolat – mondja bevezetőjében a szakember. A szülőknek azt tanácsolja, tudatosítsák gyermekükben, hogy ha rosszul érzi magát, mert valaki titoktartásra kérte, akkor azt mindenképpen mondja el.

„Tartsuk titokban, ami köztünk történik”.

– Segítsünk a gyermekünknek azzal, hogy megtanítjuk neki, hogy mi a jó és a rossz titok, mert sajnos a szexuális bűnelkövetők azzal kezdik: „Tartsuk titokban, ami köztünk történik”.

A rossz titok a legnagyobb méreg, rendkívül nyomasztó a gyermek lelkének, amivel nehéz, ha nem lehetetlen megküzdeni. Jó titok az, aminek van vége, amit időben be tudunk határolni. A jó titoknak örülünk: például, hogy meglepjük a nagymamát egy rajzzal. Ezzel szemben a rossz titok nem lezárható és rossz érzéseket kelt. Például: Tartsuk titokban, hogy apa iszik!” „Tartsuk titokban, hogy én mit csinálok veled.” S bár nagyon nehéz beszélni arról, hogy a világban előfordulhatnak veszélyes dolgok is, és nehéz felkészíteni ezekre a gyermekeinket, meg kell tanítanunk őket arra, hogy nem kötelesek rossz titkokat őrizni. – Ezt már egészen kis korban érdemes szóba hozni. Érdemes akkor megbeszélni, amikor konkrét esemény van. Ne csak egy adott alkalommal, hanem legyen ez egy folyamat. A magatartásunkkal, a nevelésünkkel tudjuk a gyermeket támogatni, és megakadályozni például azt, hogy áldozatul essen egy szexuális bántalmazónak. És mindez ne csak a szülő-gyermek kapcsolatban legyen téma, hanem akár pedagógus és gyermek között is, hiszen nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy erről a szüleivel beszéljen – erre is felhívja a figyelmet Bojti Andrea.