Kullancsok: mit tegyünk, és mit ne?

Ahogy arról lapunk már április végén, a „kullancsszezon” elején beszámolt, itt nem csak néhány, elvétve megjelenő esetről van szó: vármegyénkben tavaly 68 bejelentett Lyme-kóros esetet regisztráltak a Vas Vármegyei Kormányhivatal adatai szerint. A telek egyre enyhébbek a klímaváltozás miatt, és a kullancsok életfeltételei is javultak; időszakuk kitolódott, meghosszabbodott. Sajnos a kullancsok számos betegséget terjesztenek, Magyarországon a Lyme-kór és a vírusos agyhártya/agyvelőgyulladás a két leggyakoribb kullancs által terjesztett betegség. A Lyme-kór ellen ugyan nincs védőoltás, azonban időben felismerve megfelelő antibiotikummal gyógyítható. A kullancs által terjesztett vírusos agyvelőgyulladás kizárólag védőoltással előzhető meg, mely egy éves kortól már adható.

A Müller Cecília, országos tisztifőorvos vezette Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Facebook-oldalán ad tippeket, amiket érdemes megszívlelnünk. 

Mit tegyünk kullancscsípés esetén?

A kullancsot minél hamarabb távolítsuk el! A kórokozók átvitelének esélye az eltelt idővel nő. Felejtsük el a „népi gyógymódot”, és zsírral vagy olajjal ne kenegessük! Ennek hatására fuldokolni kezd, és fertőző nyálat ürít az áldozatába. A szakszerű eltávolítás eszköze a kullancseltávolító kanál, amely gyötrés- és fertőzésveszély-mentesen szedi ki a vérszívót. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor csipesszel, szükség esetén cérnával vagy akár körömmel is eltávolítható a kullancs. Bármilyen módszert is használunk, a kullancsot a bőrhöz legközelebb eső részén fogjuk meg, az utótestét ne nyomjuk össze!

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha a csípés helyén legalább 5 cm átmérőjű vöröses vagy kékeslilás bőrpír jelentkezik, azonnal keressük fel háziorvosunkat. Ha bőrpír nem jelentkezett, de a kullancscsípés utáni néhány hétben egyéb tüneteket (pl. láz, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom stb.) észlelünk, ugyanez a teendő. Ha pedig szívdobogásérzés, bénulás, nehéz légzés vagy súlyos fejfájás jelentkezik, mielőbb menjünk az illetékes sürgősségi ügyeletre vagy hívjuk a 112-t, és kérjünk mentőt!

Mit tehetünk ellene?

Megelőzésképpen használhatunk rovarirtó- és riasztó szereket, de létezik ultrahangos kis készülék is. Ajánlott a hosszú szárú-ujjú nadrág és ing, ami lehetőleg zárt. Kirándulás után célszerű átnézni magunkat és társunkat, gyerekeinket, esetleg házi kedvencünket is. Ez kiemelten igaz, ha közismerten veszélyes területen jártunk: vármegyénkben ilyen például az Őrség. Hosszabb idejű természetben tartózkodás esetén a vizsgálatot célszerű megtenni közben is, többször is! Tévhit, hogy a fákról „vetik le” magukat: inkább a bokrok, cserjék, és a magas fű, ahol szívesen tanyáznak – és itt is nagy a találkozás esélye. Otthoni környezetben tehát a rendszeres fűnyírás is megelőzésnek tekinthető.

Mi történik, ha mégis megtörténik?

Megkérdeztünk két Vas vármegyei „áldozatot”, akik kullancscsípés miatt kerültek kórházba. Gábor 46 éves, Körmend környékén gombászás közben gyűjtött be több példányt. Mint később kiderült, az egyik eltávolítása nem sikerült megfelelően: feje bennszakadt, és csak napokkal később fordult vele 

orvoshoz. Hogy miért? Mert a betegség kezdetén csak influenzára gyanakodtak: láz és végtagfájdalom miatt. Utána két napig ez is elmúlt – ő pedig kezdett megnyugodni. De akkor újra láz jelentkezett, és vele szédülés, hányás. „Megijedtem: akkor már komoly rosszulléteim voltak” – idézi fel a néhány évvel ezelőtti borzalmas emlékeket. Mentő kellett, gyors iramban a kórházba, ahol azonnal bent is tartották, méghozzá hetekig. Agyhártyagyulladással kellett kezelni, de szerencsére sikeresen. Meggyógyult, felépült, teljes életet él, de azóta az egész családja megkapta a védőoltást, és rendszeresen mennek az emlékeztető, ötévente szükséges „emlékeztető” oltásra is.

Tibor 28 évvel ezelőtt lett beteg, tünetei egészen váratlanul és gyorsan lepték meg. Mindkét kézfején kiütések jelentek meg, és vele egyidejűleg mind a négy fő ízülete: könyökei és térdei fájdalmas, nehéz mozgásúak lettek. „Alig tudtam lépni, karjaimat emelni” – emlékszik vissza a most 55 éves férfi. Kórházi kivizsgálásra belgyógyász barátjához, Zalaegerszegre ment, ahol négy héten keresztül vizsgálták; keresték, mi is lehet a baj – eredménytelenül. Az utolsó véreredményekből derült aztán csak ki: Lyme-kóros. Antibiotikumot kapott, amit 30 napig kellett szednie – ez hozta meg a gyógyulást. Igaz, a kiütések (jóval kisebb számban) néha azóta is kiújulnak, de fájdalom és viszketés nélkül. Sok évig vért sem adhatott, de mára már ez sem probléma számára: gyógyultnak nyilvánították.