Régi gépóriások gyűjteménye - Negyven év után a Vas Népe újra a (hajdani) nemesbődi téesz udvarán

Télen, majd aztán a tavasz folyamán a gépműhelyekben gondos, aprólékos munkával megjavították a kombájnokat, szállítójárműveket a nagy nyári kihívásra. Az átvizsgálás során kiderült, folyik-e olaj vagy üzemanyag valahol. Esetleg megszorul egy forgó alkatrész (ilyen sok van), ami aztán felhevülve tüzet okozhat? És úgy általában: menjenek a gépek, legyen folyamatos a munka! Szezonális, sietős feladat a betakarítás: bármikor megszakíthatja eső, felázott talaj… legalább a gépállást próbálták lehetőség szerint minimalizálni. Aztán a felkészítést követően, már az aratás kezdete előtt jött az említett gépszemle, ahol tűzoltók és műszaki szakemberek is áttekintették őket. 

Eltelt negyven év, és megkereste lapunkat Simon Tihamér, aki akkor és ott gyerekként csodálta meg a gépmonstrumokat. Nem volt ezzel egyedül! Így ment ez sok-sok faluban; számos tizenéves srác számára is várva várt alkalom volt az aratás megkezdése. Nem kütyük és internet, nem a közösségi média vagy az online tér jelentette a mindennapi eseményt, érdekességet. Akkor még a természetben, személyes közösségben éltek és mozogtak, kapcsolatban a felnőttekkel is – és a mindennapi munkával is. És ez nem csak a gépek távoli csodálatát jelentette! A jószívű és/vagy lazább kombájnos bizony felvette és néha oda is engedte a kormányhoz is őket. Többeknek pedig a munka szó szerinti volt: lányok a könyvelésben segédkeztek a mező szélén, fiúk a pótkocsi tetején igazították el a gabonakupacokat vagy éppen a munkások számára vizet hordtak ceglédi kannákban. 

Tihamér számára nem múltak el nyomtalanul azok az évek. Az akkori masinák vonzása nem csökkent, és az évek egy egészen különös hobbit hoztak magukkal: gyűjteni kezdte ezeket a gépeket. Számára hatalmas élmény (szó szerint is), hogy az akkori álom megvalósulhatott. Elsősorban a hajdani NDK (vagyis a szocialista Német Demokratikus Köztársaság) gyártmányai kerültek fókuszba: a Fortschritt és az IFA. Előbbi kombájnokat, szecskázógépeket és traktorokat, utóbbi pedig kisebb-nagyobb teherautókat, valamint motorokat gyártott. Ma már nem létező cégek ezek, a rendszerváltás ott is megszüntette a szocialista típusú ipar termékeit, és nyugati cégek (piacszerzési céllal) megvették, majd felszámolták őket. De az E516 kombájn, a többezernyi IFA, a csehszlovák Zetorok és a szovjet gyártású MTZ traktorok évekig, évtizedekig szolgálták hűségesen gazdáikat – akár még ma is találkozhatunk velük falvakban. 

Bekapcsolódik a beszélgetésbe Kapui István is, aki elmondja: Nemesbőd és Vát közös termelőszövetkezete 1200 hektáron gazdálkodott. Ő a növénytermesztési részlegnél dolgozott akkor brigádvezetőként. Megjegyzi: nagyon sok mindenre felkészültek akkoriban, és a fontos alkatrészek jelentős részét „házon belül”, szakemberekkel képesek voltak felújítani, vagy le is tudták gyártani, ha szükség volt erre. Esztergályos, kovács, lakatos és gépszerelő egyaránt alkalmas volt erre, amikor az idő sürgetett, az Agrokerben pedig éppen hiánycikk volt valami. Nem mellesleg pedig remek kollektíva dolgozott akkor együtt, jó hangulatban és egymást segítve. 

Törekedtünk a minél nagyobb hűségre! A fényképek a nemesbődi téesz udvarán készültek el, pontosan ugyanott. Ugyanúgy álltak fel… már amelyeket sikerült megmenteni – és amit sikerült beindítani, megmozdítani. Tihamér ezekkel a gépekkel szeretne méltó módon tisztelegni egy letűnt kornak, ami ma már a retró kategóriába tartozik. És vele együtt azoknak az értékeknek is, amik mások voltak – néha nehezebb, néha könnyebb, de az akkor élőknek nem múló emlék.