Bőségszaruk, kaptárak, méhek - Az antik világ iránti érdeklődés a klasszicizmus időszakában élénkült fel

Egy nagyon régi történettel kell kezdenünk. Zeuszt, amikor még csecsemő volt, egy Almatheia nevű nimfa táplálta egy kecske tejével. A kecskeszarv Zeusz hálájának köszönhetően a bőség kiapadhatatlan forrásává, illetve annak jelképévé vált. A történetet később a rómaiak is átvették. Náluk a legtöbbször Abundantia kezében látjuk a kürthöz is hasonlítható bőségszarut. Szobrokon, reliefeken, pénzérméken fedezhetjük fel az alakját, s a szombathelyi ásatásokon is előkerültek ilyenek. Ő maga is a bőség, az elégedettség és a szépség megszemélyesítőjévé vált. Az ókori mitológia alakjai a későbbi korok művészetében is továbbéltek, voltak időszakok, amikor előtérbe kerültek, s voltak, amikor háttérbe húzódtak. Abundantiát is többen megfestették, így többek között Rubens és Lotz Károly. 

Az antik világ iránti érdeklődés a klasszicizmus időszakában felélénkült, két kőszegi ábrázolása is ebből a korszakból származik. A Várkör egyik lakóházán ovális keretben látunk egy festményt. Jól meg kell néznünk, hogy rájöjjünk, ki van a képen, vagy inkább úgy kellene mondanunk, kik vannak a képen. Az alap egy szép női arc virágkoszorúval a fején, s mellette a bőségszaruból is látszik egy darabka. Aki annak idején ezt a képet a házára festette, az életörömét, a jólét iránti vágyát akarta kifejezni. Máshol látott kép lehetett a minta, s a háztulajdonos tudta, hogy ezek a régi szimbólumok mit jelentenek. A ház egyik következő lakója – legalábbis ez ad magyarázatot arra, amit látunk – módosította a képet. Nem festette át teljes egészében, csak új jelképeket helyezett el rajta. Megmaradt a virágkoszorús női arc, de a háttérbe, a fej köré csillagos glória került. A lába alá félgömböt tett, amire egy kígyó tekeredik. Ezek a Szeplőtelen Szűz ábrázolásainak jellemzői, tehát Abundantiát Máriává próbálta átformálni. Az „átértelmezés” pontos okát nem tudhatjuk, de az új tulajdonos valószínűleg a hitbéli meggyőződése kifejezését tartotta így fontosnak. Szintén Kőszegen, a Gyöngyös utcában a Tuczentaller-házon a párkány alatt hat elemből álló fríz látható. 

A domborművek 1820 körül készültek, a finom részletek a többszöri átfestés miatt ma már kicsit elmosódnak. A reliefek egy-egy mitológiai jelenetet ábrázolnak, s az egészet akár hat fejezetből álló történetnek is tekinthetjük, példabeszédnek az ember küzdelméről, vágyairól. Az első képen Abundantiát látjuk a bőségszaruval, az utolsón Héraklész viaskodik a lernai hidrával. (A hidra olyan vízi szörny, amelynek, ha egyik fejét levágták, kettő nőtt helyette.) A sorozat egy másik képének központjába egy nimfa kerül, egyik kezében búzakéve, a másikban gyümölcsökkel teli kosár. A sarokból a kecskelábú Pán figyeli, aki természetesen pánsípon muzsikál. Valamennyi történetet itt nem tudom elmesélni, de hozzáteszem, hogy a búzakéve és a szőlő is a bőség szimbólumai. Berzsenyi ezt írja az Osztályrészem című versében: „Van kies szőlőm, van arany kalásszal / Biztató földem: szeretett Szabadság / lakja hajlékom. Kegyes istenimtől / kérjek-e többet?” A kalász és a kéve később nemcsak a jólétnek, hanem a jó gazdálkodásnak és a takarékosságnak is a jelképe lett. Ha az épületek homlokzatának jeleit böngésszük, akkor nemcsak a XIX. század elején készültek, hanem a későbbiek is érdekesek. A „köznép számára felállítandó takarékpénztárak” létesítésére Fáy András tett javaslatot, az első 1840-ben alakult meg. 

A kaptárt és búzakévét már a kezdetekkor is szimbólumként használták. A takarékpénztárak épületeit a városokban, sőt a nagyobb községekben is a kaptárak domborműve jelezte. Nemcsak nálunk, hanem több más országban is. Azt hihetnénk, hogy ezek mind egyformák, de nem, a művészi szabadság és a fantázia ezen a területen is utat tört magának. A takarékosságra néhol már nem a kaptár, hanem a méhek hívják fel a figyelmet. A Szombathelyi Takarékpénztár székháza (később Centrum Áruház) 1911–1912-ben épült. Az oromzatán lévő szobrok azt jelzik, hogy a siker alapja a munka és az összefogás. A bejárat feletti vasrácsot méhekkel díszítették. Méheket fedezhetünk fel a volt Mezőgazdasági Hitel- és Takarékbank épületén is. A ház a Király utca és a Mártírok tere sarkán áll, tervezői Hajós Alfréd és Villányi János. Végső soron ezek a domborművek is a bőséghez, jóléthez vezető utat próbálják bemutatni. A bemutatott kőszegi és szombathelyi alkotások között persze jelentős különbségek vannak. Az egyik közülük az, hogy az előbbiek létrejöttében, elhelyezésében a személyes világlátásnak volt nagyobb szerepe, az utóbbiaknál az üzleti filozófiának.