Arccal a nap felé

Barátsággal, a találkozások lehetőségével és a nap melegének színével – sok narancssárgával – várta vendégeit hétvégén a tökfesztivál. Aki nem jutott el az Őrségbe, az éneklő, traktoros szüreti menetekhez csatlakozva egy időre elfelejthette, ami hét közben nyomja a lelkét. Volt, aki templommegáldásra igyekezett, mások kerti sütögetésre voltak hivatalosak, vagy falunapra, hogy meghallgassák az újjáalakult helyi dalkör énekeit. A kirándulóhelyek is népesebbek lettek: a nap felé fordítottuk az arcunkat, ki tudja, meddig lehet. Találkozni, együtt lenni, a képernyők előtt töltött órákból lefaragni – úgy kellenek ma, mint egy falat kenyér. Az időjárás is asszisztált ehhez, sőt, büszkén kihúzta magát: most tényleg nem lehetett rá panasz.