A helytörténeti kiállítás megmutatja, milyen Nagytilajban a több évezredes örökség

A tárlat az „Évszázadokon át – Nagytilaj öröksége” címet viseli, megvalósítása során a szervező Nagytilaj Község Önkormányzat célja az volt, hogy hitelesen bemutassák a település múltját, melyben kiemelkedő a régészeti és az épített örökség. 

Több ezer éves a Nagytilaj múltja

- Itt nem csupán pár száz, hanem több ezer évről beszélhetünk: a község területén már az őskor embere is megjelent, amit a kiállításon látható, első vitrinben elhelyezett régészeti tárgyak is bizonyítanak. Aratáshoz használt pattintott kőpengék, kőbalta, a szövést segítő orsógomb, tárolóedények darabjai – az akkori mindennapi élethez hozzátartozó eszközök repítenek vissza bennünket az időben – tudtuk meg Torma Péter régésztechnikustól, aki hozzátette: az épen megmaradt kőbaltát Horváthné Kántor Klára polgármester asszony és férje, Horváth Béla szolgáltatták be a múzeumnak a lelőhely pontos megjelölésével.

Megkérdeztük a polgármesterasszonyt, hogyan találták az őskori kőbaltát?

Horváthné Kántor Klára érdeklődésünkre elmondta: - A mi családunk szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Még a 90-es években történt, hogy szántás közben kifordult a földből ez a csiszolt kődarab. Láttuk, hogy nagyon régi, de hogy őskori, arra nem gondoltunk. Teljes egészében megvan, mi is, a múzeumi szakemberek is csak csodálják, örömködnek, hogy van ilyen – fogalmazott a polgármester. 

Pénzérmék, szíjveretek, ruhakapcsok a római korból

- Torma Péter azt is elmondta, a régészeti feltárások során a Római Birodalom jelenlétét is megtalálták Nagytilajban a kutatók, ugyanis a Savaria Múzeumtól kölcsönzött tárgyak között 

•  pénzérmék,
•  szíjveretek, 
• ruhakapcsoló tűk 

árulkodnak az ekkori időszakról. A római örökség után, nagyobb korszakként a Honfoglalást követő Árpádok korát is bemutatja a tárlat. Ekkori alapítású lehet ugyanis a falu határában rejlő pusztatemplom, amelyre a négy éve elkezdett kutatás legfőképpen irányult. 

• Mészkődarabok, 
• téglatörmelék,
• fémtárgyak,
• edénydarabok 

mutatják és bizonyítják az egyházi épület létét, amelyet a történelem során többször is felújítottak és bővítettek. 

A falu lakói elmenekültek, elköltöztették a templomot is

A renoválást főként a 17. századi török portyák tették szükségessé, amelyeket követően a település lakói a mai Nagytilaj belterületére költöztek át, de később vitték a templomot is: 1882-ben lebontották, a falu jelenlegi központjában pedig újra felépítették. Ez az épített örökség része. A nagymúltú templomhelyet egy kőkereszttel jelölték meg, valamint kaszálóként hasznosították, így a régi épület méretei, formája a feledés homályába merültek. Az újabb kutatás segítségével azonban sikerült rengeteg információt szerezni, amelyet a tárlat szintén részletesen bemutat – osztotta meg velünk Torma Péter, aki egyébként a szomszédos faluban, Bérbaltaváron lakik. 

Tőke Imre fafaragó örökségéről is megemlékeznek

A tárlat a közelmúlt örökségét is megjeleníti. Kiállítás a Nagytilajon élt Tőke Imre fafaragó népművész által elnyert díjakat is bemutatja, továbbá alkotásai közül néhányat.   A kiváló elrendezéssel és aprólékos kidolgozottsággal készített faragványok előtt érdemes elidőzni, ugyanis az egykor volt paraszti-pásztori világ elevenedik meg általuk.

A historikus örökség erősíti az itt élők lokális öntudatát

- Elmondható, hogy az ilyen jellegű kiállítás egy kis településen is eredményesen szolgálhatja a helyiek és a településhez kötődő elszármazottak lokális öntudatát, a falu szeretetére és a bennünket körülvevő táj szépségének értékelésére indíthat. Nem is beszélve arról, hogy az örökséget bemutató tárlat segít beleélni magunkat az Istent középpontba helyező középkori emberek helyébe, amelyre ma is nagy szükség lenne – összegezte a tudnivalókat Torma Péter.