Novemberi csalódás

Csodálatos a természet! Mindig és mindenütt fantasztikus, persze… De az ősz végi színek, illatok és hangok szinte mágnesként vonzzák a magamfajta jámbor városlakót. Az egész heti aszfalt- és betonkoptatás után végre puha ösvényeken ballaghatok! Motorzúgás helyett patakcsobogás, rengeteg ház helyett erdő-rengeteg. Nem ugyanaz, ugye? Még a levegő is más, ahogy mondani szokás… Az sem okoz csalódást: tiszta, üde, illatos. És jóleső szuszogás fel a hegyre – meg persze a fényképezésnek álcázott pihenők. Így kerek az egész!

Folyóparti csalódás

A Pinka-szurdokba sokakat hasonló érzés vezethetett ki, gondolom. Tömeg – szerencsére – nincs, de azért újra és újra felbukkannak emberek. Jönnek szembe családok is, picikkel kézenfogva. Figyelem a kipirult kis arcukat és szemükben a csoda-látást. És amikor a közelembe érnek, rám néz az egyik négy-öt év körüli kislány. Muszáj leguggolni: na, hogy tetszett a folyó? Mire csalódással vegyes daccal ezt mondja: Nem is fürödhettem!