Források útján: egy könnyű őszi kirándulás a Kőszegi-hegységben - videó, sok-sok fotó

Internetes források az évszakhoz képest igen kellemes, napsütéses és száraz, derült időt jósolnak most hétvégére. Ideális körülmények tehát egy kellemes kirándulásra, túrára! És a gyönyörű színekben tobzódó Kőszegi-hegység amúgy is szinte „elvárja” ilyenkor mindenkitől, hogy meglátogassa. Tehetjük ezt persze autóval is, de az élményt megsokszorozhatjuk, ha gyalogosan vágunk neki. Ehhez – velemi indulással – a Források útja remek ösvényeit ajánljuk. Az elnevezés nem véletlen: akár öt különféle forrást útba ejthetünk utunk során. Ami nem több, mint hét kilométer, tehát akár kicsikkel is bátran nekivághatunk! Kiinduló pontként adja magát a Stirling-villa (vagy Alkotóház, ki hogy ismeri): akár busszal, akár autóval érkeztünk eme bájos falucskába, ez az épület (és parkolói) csak pár lépés. És fent a horizonton már szinte lebegve látható a fehér falú kápolna: na, oda megyünk először!

Források, szép sorban

A buszfordulónál már látni fogjuk a kék kereszt turistajelzést (rövidítve K+): ez tényleg egy kékkel mázolt plusz-jel a fehér téglalapon. Sokáig ezen megyünk, ezt követjük – amit kísérni fog a sárga Alpannonia-jelzés is (sárga négyzetben stilizált, kanyargó fehér „a” betű). A Petőfi utcában a balról szinte lángolóan vörös fa után lesz egy „foghíj” a beton korláton: oda vezetnek le a jelzések (itt még egy piros sáv is kísér). Kövessük őket! Alig pár lépés után úgyis megállunk, ha most látjuk először a Nutschy-sétányt. Igazi mesevilágba csöppenünk itt: padok, kis fahíd, csobogó patak, egy forrás (a Vasa-kút), kis vízesés és még egy szökőkút is fogad. Aztán egy nemrégiben közösségi munkával felújított lépcsősor vezet tovább. Jobbról felmehetünk a Szerelemszigetre is, aztán a szintén felújított hidat is elhagyjuk, és pompás ösvény visz tovább – közben jobbról a hajdani Avar-szálló is fel-felbukkan.

Nekivágunk

Így érkezünk ki a faluból a hegyre vezető aszfaltútra. A piros sáv elkanyarodik jobbra: vessünk rá egy pillantást, mert túránk végén azon fogunk majd ide visszaérkezni. Most azonban még hűségesek maradunk a K+ jelzéshez: ami balra visz. A szerpentin első erős, jobbos kanyarjáig kell csak aszfaltot koptatnunk. Itt kiegyenesítjük az utat, azaz: balra letérünk róla. Megkezdjük a Szt. Vid kápolnáig tartó szuszogós emelkedőnket, ami a „Kultúrák tanösvénye” nevet viseli. Nem véletlenül: ez a hegy már az őskorban is ismert és járt volt, sőt: bányászat nyomait is felfedezték. Több ismeretterjesztő táblánál is megállhatunk, olvasgathatunk.

A második forrás

Tehetjük ezt néha álcázott pihenésnek is: az emelkedő tényleg hosszú és kitartó. Ha mi is azok vagyunk, nem lesz nehéz – és közben eszünkbe juthat, hogy kirándulásunk egyetlen említésre méltó emelkedője ez. Vastag avarszőnyeg, futurisztikus gyökerek, mély árok és mellette párhuzamosan fák közötti cikázást kínáló ösvény ad élményeket (ez utóbbit amúgy a gyerekek mindig felfedezik maguknak). Egy erős balos kanyarnál felbukkan egy kék kör jelzés is, ami jobbra kínál kitérőt. Ott is egy forrást nézhetünk meg, ami a Szentkút névre hallgat. Nem foglalt forrás, azaz, nincs ember által kiépített foglalata, kifolyója – ez által természetközeli, vadregényes. Ezt csak tetézik az előtte kidőlt fák, amiken át lehet/kell? mászni. A víz finom, tiszta – de egy csőre emlékeztető fatörzsből csorog ki…

Szt. Vid és környéke

Térjünk vissza a K+ jelzésre (mivelhogy ez zsákutca), és folytassuk utunkat felfelé! Ez már egy könnyebb szakasz. Legalábbis a lépcsősorig, ami majd jobbról lesz – és ugye a lépcső az 100% emelkedő… Kitartásunkat a felbukkanó Szt. Vid kápolna díjazza – és az előtte látható remek panoráma dél felé. Tiszta időben Szombathely és környéke szépen kivehető lesz: jó kis szelfipont ez. Aztán padok várják a pihenni vágyót, amin egy új (innen kiinduló) turistajelzés is felbukkan: piros kör (PO), ami leginkább egy japán zászlóra emlékeztet. Az útig – parkolóig együtt megy még az eddigi K+ jelzéssel, de onnantól már csak ezt fogjuk követni, tehát máris barátkozzunk meg egymással! A kápolna háta mögé kerültünk közben, és lám, innen is milyen szép – és újabb padok is kínálják magukat. Kicsivel ezek után pedig az Országos Kéktúra emlékművét fedezhetjük fel, majd hamarosan kiérkezünk a parkolóhoz. Itt érdemes feltekinteni a szemközti hegyre is: a Kendig fehér tornya világít: ez a hegység második legmagasabb pontja (az Írott-kő után), a maga 725 méterével.

Újabb három forrás

Az aszfaltút túlfelén láthatjuk a felfelé tovább haladó K+ jelzést – de oda már nem követjük. Itt egy szakaszt az úton teszünk meg, lefelé ereszkedve, a PO jelzésen. A lejtő végén balról bemehetünk, hogy újabb forrást leljünk. Jelenleg nem az első, hanem csak a második betérő úton érdemes megtenni a kitérőt, mert több kidőlt fa is elállja az utat az elsőnél, és elég kalandos átmászni rajtuk. A kis kitérő jutalma a gyönyörű környezet és a friss, finom forrásvíz: ez a Gyertyán-kút. Foglalt forrás, tehát egy kis csőben bukkan elő a hegy ajándéka. Visszatérve mehetünk tovább az úton lefelé: az erős balos kanyar előtt felpillantva a hegység legrövidebb jelzett ösvényét vehetjük észre. Ez egy piros háromszög, ami a Hétszemű-völgy felett ad pompás kilátást. Onnan visszaereszkedve megkerüljük a hatalmas sziklát és tovább kanyargunk, ereszkedünk. Balról aztán kis ösvény tér le az aszfaltról: arra vezet a piros kör, mi pedig követjük. Gyönyörű erdei szakasz jön, ami a Jávor-kúthoz visz. A forrás nem foglalt, tehát nem látható, hol is bukkan elő a víz – de az igen, ahogy a pici patakban igyekszik lefelé. Az erős jobbos után lesz egy bal kanyar is, és itt tessék figyelni: jobb oldalon egy helyen hamarosan le kell térni! A jelzések is segítenek – és a kis lejtő a Borha-forrás völgyébe visz le. Esőház, padok, szalonnasütő – és persze az említett forrás fogad, kitűnő vizével.

A visszatérés

Ha megpihentünk, megint csak az esőház mögött folytassuk. Itt ugyanis a piros kör jelzéstől elköszönünk, és a piros kereszten (P+) ereszkedünk tovább. Lefelé, jobbra megyünk tehát! Az ösvény aszfaltútra érkezik le, egy hajtűkanyarban. A jobb szárán megyünk pár száz métert, enyhe emelkedőn. Kis pihenő balról, majd még egy: ennél, a másodiknál (ahol utunk beletorkollik egy hajtűkanyarba) egy esőház is megbújik, picit beljebb. Ahogy a jelzések is mutatják, itt letérünk balra, tehát be az esőház felé. Elmegyünk mögötte, és egy percen belül a P+ jelzés véget ér – beletorkollik a balról, Kőszeg felől érkező piros sáv jelzésbe. Erre térjünk rá, jobbra! Ez visz le egészen Velemig, de közben háromszor is metsszük az ismert szerpentines aszfaltutat. Végül, a negyedik alkalom már a parkoló, amit a Nutschy-

sétányról kiérkezve utunk elején már láthattunk. Most választhatunk: vagy azon, tehát a már megjárt sétányon ballagunk vissza, vagy pedig az aszfaltút szélén, az Avar-szálló mellett térünk vissza a Stirlig-villához. Akárhogy is: jó pihenést, szép élményeket kívánunk mindenkinek!

A felkeresett források ezek voltak:

• Vasa-kút
• Szentkút
• Gyertyán-kút
• Jávor-kút
• Borha-forrás