Geszler Mária Garzuly Szombathely díszpolgára 2024-ben

„Díszpolgári Cím” adományozható annak a magyar, vagy külföldi állampolgárságú személynek, aki a hazai, illetve a nemzetközi politikai, társadalmi, gazdasági, tudományos, művészeti, vagy sportéletben kiemelkedő eredményt ért el, és ezzel a város polgárai körében közmegbecsülésre tett szert, illetve hozzájárult Szombathely fejlődéséhez, hírnevének öregbítéséhez. A díjjal az Önkormányzat oklevelet és emléktárgyat adományoz. A díszpolgár nevét a Díszpolgárok Könyvébe kell bejegyezni. 

A Díszpolgári Címet

Geszler Mária Garzuly kapja.

Geszler Mária Garzuly 1941-ben született Budapesten. Művészeti tanulmányait 1960 és 1965 között a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte, mestere Csekovszky Árpád volt.

Tanulmányai befejeztével Magyarszombatfán, majd Szombathelyen telepedett le.

Az autonóm művészi munkásság mellett számos, az iparral szorosan összekapcsolódó szakmai feladatot is vállalt: 1965-ben a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár tervezője, majd 1966 és 1976 között a Magyarszombatfai Kerámiagyár tervezője volt. Művészi munkássága során több magyar és külföldi alkotói csoportosulás tagjaként lépett fel műveivel: részt vett az alkotótelepi és szimpozion-mozgalomban. Szoros kapcsolatokat ápolt és ápol az 1970-es évektől a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióval.

Munkásságát rendkívül aktív szakmai tevékenység jellemzi, a megannyi hazai és külföldi kiállításon, rangos iparművészeti, kerámiaművészeti seregszemlén elnyert díj pedig tanúsítja művészetének magas színvonalát. 1985-ben Bajor Állami Díjjal, 1979-ben Munkácsy-díjjal, 2018-ban Kossuth-díjjal, 2019-ben pedig a Francia Grand Prix / Vallauris-díjjal ismerték el művészi tevékenységét. Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata 2008-ban életműdíjjal tüntette ki a művésznőt.

A keleti kultúra és művészet öröksége, formavilága, motívumkincse diákévei óta foglalkoztatja. Korábban is sokat utazott a Szovjetunió közép-ázsiai városaiba, majd 1996-ban Nagoya-Sagában nemcsak a japán kerámiaművészettel, hanem a kultúrával, irodalommal, a keleti szellemiséggel is alaposabban megismerkedhetett. Mindez nagy hatással volt alkotói tevékenységére, azóta is számos alkalommal tért vissza Japánba.

Pályájának első két évtizedében a magyar népművészeti hagyományokat és a közép-ázsiai fazekasság eljárásait és motívumait egyesítve alakította ki stílusát, majd magastűzű anyagokból, samottból és porcelánból készítette műveit. Később a fényképek kerámiaművészeti alkalmazása vált alkotói törekvéseinek egyik legfontosabb területévé. A fotográfia, a komputergrafika eszközeivel egy sajátos, szürreális világot jelenít meg kerámiaplasztikáival. Akadémiai székfoglaló előadása során vallotta: „Számomra beépíteni a japán fametszeteket és a hűtőtornyokat, az angol bombázó gépeket egy műbe, az, mint két mozdony összeütközéséről, a technika és a kultúra összecsattanásáról szól. Ez az a dráma, amivel meg akarom az elméket és a lelkeket fogni.”

A 2010-es évektől kerámiaművészetében egyre inkább felerősödnek a plasztikai hangsúlyok: művei immár kerámiából készülő dinamikus szobrok, amelyeken továbbra is fontos szerepet kapnak a képi elemek, a kerámiafelületre rögzített motívumok.

Geszler Mária 2022-ben 45 db porcelán faliképet és szobrot ajándékozott életművéből Szombathely városának. A reprezentatív állandó kiállításnak a Szombathelyi Képtár ad otthont.

Geszler Mária keramikusművész szerint: „A kultúra egy folytonosan önmagába visszaforduló folyamat. A művészetben nincs evolúció, a korok változnak, a történelem kereke forog, de az emberi érzések, sorsok, gondolatok örök érvényűek.”