Gulag túlélők történetei a családi emlékezetben

Amikor Szolzsenyicin megírta az Ivan Gyenyiszovics egy napját (1962), talán még lehetett tagadni az igazságát azzal, hogy ez elbeszélés a maga fikcióival. De az 1973-ban megjelent A Gulag szigetvilág már nehezebben volt hárítható, mégis sokan a kényszermunka-táborok létezését is megkérdőjelezték. A vélemények között megfogalmazódott: „Kár lenne a világ térképén keresni, ilyen szigetcsoport nincs”. Maga Szolzsenyicin 1945-1956 között volt munkatáborban; azért ítélték nyolc év kényszermunkára, mert egy barátjának írt levelében bírálta Sztálint. A nyolc év alatt módjában állt tapasztalatokat gyűjteni – sajátjai mellett másokét is; több száz emberrel beszélt, amiből több kötetre való „élményanyagot” állított össze, és be tudta mutatni a bebörtönzések, a rabszolgatelepek működését, műve komplex lágerszociográfia. 

Egy kutatás szerint a szovjet munkatáborokba a háború alatt 600-700 ezer magyart hurcoltak el, a háború után 120-200 ezret, köztük hadifoglyokat, málenykij robotosokat és körülbelül 40-50 ezer politikai elítéltet. Murai András és Németh Brigitta könyve ez utóbbiakkal foglalkozik, sorsuk rendkívül szélsőséges volt. Közülük körülbelül 2500 túlélő tért haza, akiket különböző eszközökkel megfélemlítettek, hogy a lágerekről hallgatni kell. Így a családtagok sem sokat tudtak a Gulagról – maga a szó sem volt meg, hiszen a rendszerváltás idején jelentek meg magyarul Szolzsenyicin könyvei, amelyek hozzájárultak a szó elterjedéséhez és beépüléséhez a köznyelvbe. Addig a téma is tabu volt, ki miért, hogyan került lágerbe, és mi minden történt ott?

A könyv a a Gulag világ transzgenerációs hatásairól szól

Murai András és Németh Brigitta arra vállalkoztak, hogy felkeresik a túlélők leszármazottait, akik évtizedek múltán idézik fel emlékeiket, melyekből összeáll egy kép a Gulag világ transzgenerációs hatásairól, a trauma döntéseiket, viselkedéseiket máig befolyásoló következményeiről. A szerzők 24 családnál jártak 35 interjút készítettek. Úgy érzik, a holocaust tragédiájához fogható, de kevesebb figyelmet kapott a Gulag táborokba elhurcolt sok százezer kényszermunkás fogoly sorsa, akiknek többsége nem térhetett haza a lágerekből. Belehaltak a rettenetes hidegbe, az állandó éhezésbe, a megaláztatásokba, a kemény fizikai munkába, amibe még mínusz 35 fokig kihajtották őket vagy egyszerűen erőszak áldozatai lettek, mert leszúrták őket egy darab kenyérért. Olyan történetek bontakoznak ki, amelyeket nehéz és ijesztő elképzelni, mégsem lehet eltolni magunktól azzal, hogy fantazmagória, mert bizony néven nevezett felmenők hús-vér valóságába csöppenünk…

A Szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban november 22-én 17 órától rendezendő könyvbemutatón a szerzőkkel Merklin Tímea újságíró beszélget. Köszöntőt mond Fűzfa Balázs, a Savaria University Press könyvkiadó vezetője. A könyvből felolvas Pinezits Helga magyartanár.