Vas vármegye műszaki nagyjai: könyvbemutató Szombathelyen Károlyi Antal építészről

A Vas vármegye műszaki nagyjai könyvsorozat negyedik kötetét ismertük meg a könyvbemutató során, a Szülőföld könyvkiadó gondozásában. A legújabb kötetben Károlyi Antal Ybl-díjas építészt ismerhetjük meg, aki nem csak épületeket tervezett, de hosszú évtizedekre meghatározta a város arculatát is. Formálta a kultúrát és a közösség életét is, például a Zeneiskola vagy a Bartók-terem épületével. Munkái ma is „élnek”; a város hétköznapjainak szerves részei. Kidolgozta a város 15 éves építési programját, amik közül 1955 és 1967 között nagyon sok meg is valósult. Városrendezési- és beépítési terveket készített, a Savaria teret is ő álmodta meg ilyennek, mint ahogy a Március 15. teret is.

Könyvbemutató és emlékezés

Köszöntőjében Horváth Soma, Szombathely kultúráért felelős alpolgármestere örömét fejezte ki, hogy ez a könyv megjelenhetett. Rámutatott, hogy nem véletlen a helyszín választása sem, hiszen „ez a fantasztikus kultúrpalota” is terveinek, keze munkásságának köszönhető. És az ő szívének kedves Derkovits-lakótelep megtervezése is Károlyi Antal egykori főépítész nevéhez köthető (akiről utcát is elneveztek a városban. Végül Churchill-t idézte: „Mi alakítjuk az épületeinket, viszont ők formálnak bennünket”.

Károlyi Antal Vas vármegye szülöttje: 1906-ban Csempeszkopácson látta meg a napvilágot. Szülőfaluja is büszke rá, és tiszteletük jeléül szülőházában egy emlékszobát is berendeztek, valamint egy kiállításon is bemutatták életét, munkásságát – mondta el Szakácsné Őri Kinga alpolgármester. Feiszt György, a Levéltár korábbi vezetője elmesélte, hogy ő Károlyi Antalt először nem mint építészt, hanem nagy tudású, kultúrát, művészetet és történelmet ismerő embert ismerte. Művei, publicisztikái – és nem csak épületei – maradandók lesznek. Amikor annak idején a Vas Népe megkérdezte a főépítészt, hogy mit gondol: milyen lesz a város húsz év múlva, majdnem pontosan megjósolta.

A most megjelent könyv anyagát az építész fia, Károlyi István szerkesztette, aki szintén megjelent a könyvbemutatón. Köszönetét fejezte ki mind a kiadónak, mind a segítőknek, támogatóknak, akik hozzájárultak a megjelenéshez. Elmesélt egy derűs történetet is, amiből megtudhattuk, hogy „az építészeti irodák utolérhetetlen csalogánya” becenevet azért kapta édesapja, mert nagyon szeretett (és tudott) énekelni. Végül abbéli reményét fejezte ki, hogy az épületek még sok-sok évig szolgálják a várost és lakóit.