Emlékeztető a léleknek: Az emberi erő csendes diadala

A lélek elképesztő képességgel alkalmazkodik. Ott is megkapaszkodik, ahol látszólag nincs miért; ott is tovább lép, ahol már csak a szakadék tátong. A szeretett személy elvesztésének mélysége, a tél zord hidege, a betegség alattomos fájdalmai – mindezek elviselhetetlennek tűnnek, míg valahogy mégis át nem vészeljük őket. Minden újabb próbatétel egy apró diadal, egy lépés a határaink fölé, még ha sokszor nem is emlékszünk rá. Talán éppen ezért van szükségünk erre az emlékeztetőre: hogy amikor legközelebb elérhetetlennek tűnik a kitartás, eszünkbe jusson, mennyi mindent átvészeltünk már. Mert az emberi lélek mélyén ott pislákol a megújulás csodája – halkan, de rendíthetetlenül.