Mentális problémák iskoláskorban: fontos, hogy felismerjük a tüneteket

Gyakoriak a mentális problémák az iskoláskorúak körében, pedig rendkívül fontos lenne a mentális egészség, hiszen a belső egyensúlyi állapot teszi lehetővé a képességek kibontakoztatását, azt, hogy a gyermek megfeleljen a kihívásoknak, kellően motivált legyen és egészséges, jól működő társas kapcsolatokat tudjon kiépíteni. 

Kompetencia vagy a kisebbrendűség érzése

Minden olyan tényező, ami a mentális egészségre hat, a teljesítményt befolyásolja. Iskoláskorban a gyermek fő feladata a teljesítés. Ekkor érett arra, hogy igazán megmutassa, hogy mit tud, mire képes, magyarázta Boros Anita. Erik Erikson pszichológus fejlődéselméletét említette: e szerint minden életszakaszban meg kell oldanunk egy fejlődési krízist. Ez iskoláskorban a kompetencia vagy a kisebbrendűség érzése. Ha a gyermek tudja magáról, hogy iparkodó és a környezet pozitív visszajelzéseket ad neki erről, akkor az iskoláskor végére kialakul a kompetencia. Ellenkező esetben – ha negatív visszajelzéseket kap, kudarcokat él meg – akkor alacsony önértékelés és a csökkentértékűség érzése uralkodik el rajta. Így kell(ene) átlépnie a következő fejlődési szakaszba, a serdülőkorba, amelynek a legnagyobb kérdése a „ki vagyok én”, a megoldandó fejlődési krízis pedig az identitás vagy a szerepzavar. Hozzátette még: a gyermek egyidejűleg több rendszer (család, osztály, kortárs csoportok, iskola, szakkörök stb.) tagja, és ha bármelyik működése zavart szenved, az kihat az összes többire. Az iskolában a fő életfeladat a teljesítmény – erre hat elsősorban. Nem beszélve arról, hogy sokszor a felnőttkori súlyos mentális problémák gyökere az iskolában keresendő. 

Depresszió, szorongás, Tic-zavar

A leggyakoribb mentális betegségeket is felsorolta a fiatalok körében, köztük a depressziót, szorongást, Tic-zavart (akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő, sztereotip mozgás vagy hangadás). A zavarok sokszor társulnak egymással, egyik előhívhatja a másikat, teljesítményromláshoz, az önértékelés csökkenéséhez vezetnek. Ha hosszú távon nem kezelik például a szorongást, és Tic-zavar járul hozzá, a gyermek elkezdi szégyellni, hogy kinevetik, kiközösítik. Kialakulhat a depresszió, ahonnan nem nehéz eljutni a szuicid (öngyilkos) kísérletekig. Szomorú tény, hogy Magyarországon minden évben egy közepes osztálynyi gyermek lesz öngyilkos akár kezeletlen pszichiátriai betegség, akár mentális probléma, akár kortárs zaklatás következtében, mondta. Az öngyilkosság másodlagos rizikófaktorai még a negatív életesemények lehetnek, mint a szülők válása, a fiatal számára elviselhetetlen családi feszültségek, de szerelmi csalódás és a virtuális térben megnyilvánuló kortárs zaklatás is. Pedig, mint mondta, ha időben észrevesszük a tüneteket, akkor sok bajt meg lehet előzni. 

Önpusztító magatartások

A szorongásról elmondta: hétköznapi dolgok miatt is tudnak nagyon szorongani a gyerekek. Beszélt a depresszió tüneteiről, az evészavarokról (anorexia, bulimia), amelyek már iskoláskorban megjelenhetnek. Kiváltó tényezőik a társadalmi nyomás, az önértékelési problémák, családi diszfunkciók, szorongás, depresszió is lehetnek. Következményei pedig az alultápláltság, szívproblémák, csontvesztés, hormonális problémák, alacsony önértékelés. Az önpusztító magatartásokat is előhozta: a droghasználatot, az alkoholt, a dohányzást és az internetfüggőséget. 

Szorongó kamaszok rajzait, alkotásait mutatta diákon a résztvevőknek. Beszélt az életmódról is mint kockázati tényezőről: a rendszertelen étkezések, az alváshiány, a rendezetlen és egészségtelen napirend, a fizikai passzivitás, a túlfáradás, túlterheltség mind befolyásolók. Jó tanácsként fogalmazta meg: figyeljünk a gyermekekre, törődjünk velük, dicsérjük őket, kell a jó szó. Soha ne azt mondjuk, hogy nem jó. Fogalmazzunk úgy: Már majdnem jó! – ez egy varázsmondat. Tilos a megszégyenítés – a gyermek meg akar semmisülni, amikor megszégyenítik. Hasznos a resztoratív technika alkalmazása is, a gyermek bevonása, érzékenyítése. Ez a szemlélet segít beazonosítani érzéseiket. Egy konfliktus esetén nem mások hibáztatása és a magyarázkodás, hanem a valódi felelősségvállalás kerül a középpontba: „Mi történt? Mit éreztél akkor? Szerinted a másik hogy érezte magát? Mit tudsz tenni, hogy ezt jóvá tedd?” kérdésekkel. 

Kedves szavak, figyelmesség

Az ELTE SRPSZKK fejlesztő konferenciáján Fixl-Péterfi Eszter arról beszélt: fontos, hogy felismerjék a pedagógusok a mentális problémák tüneteit, jeleit, odaforduljanak a gyermekhez, meghallgassák. 

Egy-egy kedves szó, figyelmesség is rengeteget jelenthet. Ugyanakkor hangsúlyozta: nem kell, hogy a pedagógus terhe legyen a gyermek „kezelése”. Van segítség: 

• iskolapszichológus (ha van), 
• iskolai szociális segítő,
• pedagógiai szakszolgálatok. 

Hasznos lehet, ha összeülnek a pedagógusok egy-egy gyermek esetében. 

Elhanyagolás, bántalmazás esetén kötelező jelezni a gyermekjóléti szolgálatok felé. Ajánlotta még a Kék vonal Gyermekkrízis Alapítványt, amit a pedagógusok és a gyermekek is ingyenesen és anonim módon tudnak hívni.