2024.11.03. 07:00
Terrorban tartja társait egy fiú az egyik szombathelyi iskolában – állítja egy szülő, aki lapunkhoz fordult
Komoly gondok vannak egy elsős kisfiú viselkedésével. Verekszik, kaviccsal dobálja, ceruzával szurkálja a társait, nem hagyja tanulni, egyenesen terrorban tartja a többieket – erről írt lapunknak az egyik szülő, akinek a gyermeke a Szombathelyi Reguly Antal Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolába jár. Meghallgattuk őt és megkérdeztük az iskola igazgatóját is, eljutott-e hozzá a jelzés és lehet-e megnyugtató megoldása a levélben állított helyzetnek.
"Már az első héten problémák adódtak a gyermekem egy osztálytársával, aki 8 évesen kezdte az első osztályt, ami önmagában még nem is lenne probléma, de a kisfiú viselkedésével hatalmas gondok vannak. A társait megfosztja tanuláshoz való joguktól. Az órákon, ha őt épp nem érdekli a tananyag, a többieket sem hagyja tanulni. Sajnos a mai napig tart a terror, és már nem a játék kategóriába tartozik. A kisfiú nagyon agresszív. Folyamatosan bántja fizikálisan a társait. Abban leli örömét, ha valaki sír. Mindig hátulról támad. Verekszik, ha gondol egyet, az osztálytársát lelöki az iskola lépcsőjén, arcon/szembe dobja kaviccsal, ráborítja a padot, beleszúrja a ceruzát, az udvarról behozott botot faragóval hegyezi ki és azzal is szurkál, hozzávág egy széket, vagy amit éppen ér. Sajnos nem is válogat, fiút és lányt ugyanúgy bántalmaz. Másik szokása társai személyes tárgyait rongálni, vagy eltulajdonítani...” – hosszan sorolja az érintett gyermek bűnlajstromát a szülő, említve azt is, hogy úgy tudja, horrort néz otthon a testvéreivel, másnap újságolja, hogy a filmben valakinek átszúrták a kezét egy késsel, de neki nincs kése, ezért valaki kezén átböki a ceruzát.
„Az osztály konkrétan terrorban van, és néhány gyereket már mentálisan is megvisel a mindennapos bántalmazás" – írja, hozzáfűzve, hogy a kisfiú által elkövetett rongálással mostanra jelentős összegű kár keletkezett, de ezzel állítása szerint nincsenek egyedül.
Olvasónk a továbbiakban az érintett gyermek családjáról ír. Azt mondja, többször próbálták már a problémát a gyermek anyukájának is jelezni, de falakba ütköztek. Az osztályfőnök és az iskola vezetősége felé is jelezték a problémát. Eddig egy rendkívüli szülői értekezletre kaptak ígéretet, írja olvasónk. Úgy fejezi be a levelet: "Tényleg meg kell várni, hogy valami tragikusabb sérülés történjen? Már nem sok kell hozzá!” Hozzáteszi még: a levelet az osztálytárs bántalmazott tanulók szülei nevében is fogalmazta.
Az iskola igazgatójától megkérdeztük,
- eljutott-e hozzá a jelzés a kisfiúról,
- tett-e lépést az eset kivizsgálására,
- van-e és ha igen, mi a protokoll az ilyen esetekben
- és hogyan oldódhat meg a levélben állított helyzet?
Unger Bernadett válaszlevelében azt írja: az érintett tanulóról a szeptemberi iskolakezdéskor nem rendelkeztek semmilyen információval a beilleszkedési problémáit illetően, mivel az óvodából nem hozott magával hivatalos szakvéleményt a Vas Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Járási Szakértői Bizottságától. Pedig a közös óvodai csoportból érkező osztálytársa szerint már ott is voltak vele komoly problémák. A gyerek mégsem kapta meg a neki járó támogatást, segítséget. Az iskolájuk által szervezett iskola-előkészítő foglalkozásokon sem vett részt, ahol még lett volna módjuk felmérni a helyzetet és javasolhattak volna számára más oktatási formát, ahol a leterheltsége jóval alacsonyabb.
„Iskolánk panaszkezelési szabályzata szerint első körben az érintetteknek egymás között kell megkísérelni a probléma megoldását, amit tudomásom szerint a szülők meg is tettek. Ennek eredménye az lett, hogy a gyerek még frusztráltabban érkezett az iskolába és agresszióját még kevésbé tudta kezelni. Első osztályfőnöki figyelmeztetését október elején megkapta egy társa bántalmazásáért. Ezzel párhuzamosan az iskola pedagógiai asszisztense munkaideje nagy részét ennek az egy gyermeknek a kordában tartásával töltötte. Rajta kívül van más tanulónk is, aki tanulási és/vagy beilleszkedési segítségre szorul, tehát nem kizárólag őt kell felügyelnie az asszisztensnek. A problémáról az osztályfőnök természetesen értesített engem és az iskola ifjúságvédelmi referense haladéktalanul (október 14-én) felvette a kapcsolatot a Pálos Károly Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Szolgálattal "agresszív magatartás miatti hivatalos bejelentés" formájában azért, hogy a szolgálat felvegye a családdal a kapcsolatot és segítséget nyújtsanak, hogy a gyermek megkapja mentális problémáira a megfelelő szakmai ellátást. Második körben a szülők az osztályfőnök segítségét kérték, aki behívta a gyermek édesanyját az október 21-i fogadóórára, amin a szülő nem jelent meg.
Mindeközben (október 18-án) egy szülőpár hozzá is bement az üggyel kapcsolatban. Ők az iskola panaszkezelési e-mail-címére még aznap megfogalmazták sérelmeiket. Azóta még két szülő tette meg ugyanezt. Az igazgató utolsó információja szerint október 25-én, pénteken a gyermek megkapta második osztályfőnöki figyelmeztetőjét. A panaszkezelés következő lépéseként hivatalos, jegyzőkönyvvel dokumentált szülői meghallgatást kell tartania. Unger Bernadett hangsúlyozta, mind a sértett, mind a bántalmazó felek szüleire kiterjed a meghallgatás. „Iskolánkban nem folytatunk koncepciós pereket. A másik félnek is joga van a(z) (ön)védelemhez. És főként a gyereknek az adekvát segítséghez” – fogalmazott.
A meghallgatásokra már részben megtörtént az időpont-egyeztetés: a sértettek részéről az őszi szünet után hétfőn érkeznek hozzá a szülők. A velük történt jegyzőkönyv-felvétel után hívja be a másik felet. November 6-án, szerdán pedig rendkívüli szülői értekezletet tartanak.
Folyamatosan foglalkoznak az üggyel, felelős igazgatóként azonban végig kell járnia a hivatalos utat – ezzel zárja válaszát az igazgató.
Unger Bernadett annak is hangot adott: az iskolákban és egyéb köznevelési-közoktatási intézményekben óriási szükség lenne gyermekpszichológusok jelenlétére, mert pedagógusaik nem rendelkeznek a mai gyerekek lelki traumáinak kezeléséhez szükséges szakmai háttérrel.