Igazi lokálpatrióta, közösségek motorja – Seper Andrással folytatódott a Kőszegi Polgári Kaszinó sorozata

Az életútinterjú-sorozat tavaly dr. Bariska Istvánnal kezdődött, most a díszpolgári címmel 2018-ban kitüntetett Seper Andrással folytatódott a Kőszegi Önkormányzati Tűzoltóság klubtermében. Szeretetteljes hangulatban, nagy nevetésekkel – és amikor annak volt a helye, könnyekkel – elrepült a másfél óra, amelyben érces-erőteljes hangján az interjúalany vitte a prímet. Csiki István a kérdéseivel terelgette az anekdoták, sztorik folyamát – a hallgatóság pedig beleshetett a tűzoltólét kulisszái mögé is. 

Rövid bemutatással kezdte a kérdező. Seper András közel negyven éve kezdte meg hivatását: „A tűzoltóság az igazi hivatásom, szolgálatom, életem” – mondta az aktív hivatásos szolgálattól való visszavonulásakor. Húsz évig vezette a Kőszegi Önkormányzati Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságot, onnan Szombathelyre vezetett az útja: a Szombathelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezetői beosztásából 2014-ben nevezték ki a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettesének. Ma az ország legrégebbi önkéntes tűzoltó egyesületének parancsnoka. A Kőszegi Ostromnapok Egyesület volt elnöke, 11 éven keresztül Ibrahim nagyvezírt alakította. Többszörös nagypapa.

Majd a családi hátteréről, gyermekkoráról kérdezte. – Nagyon rossz gyerek voltam – jött a válasz csípőből. És elárulta: szülei a Posztógyárban dolgoztak, korán kezdte a közösségi életet. 

– A posztógyári bölcsődében formálódtam, a nyarakat is napköziben töltöttem – azóta is, ha bármilyen közösségbe kerülök, gyorsabban oldódom. Ahhoz, hogy ezt a pályát be tudtam futni, Vargáné Anci néninek, egykori osztályfőnökömnek is köze volt. Ő javasolta, hogy ne ipariba, hanem középiskolába menjek, így kerültem az akkori Latinka, ma Gépipari középiskolába. A tűzoltóság a futball kapcsán jött: nem kerültem be ugyanis a posztógyári csapatba. A Keriparba mentem dolgozni karbantartóként, majd újsághirdetésre jelentkeztem az Ybl Miklós Műszaki Főiskolára, felsőfokú tűzvédelmi képzésre. Az államvizsga után a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátba kerültem. Majd Várpalotán voltam katona másfél évig.

Katonaanekdoták következtek sok humorral, majd a példaképeiről, a meghatározó emberekről faggatta Seper Andrást Csiki István. Mint kiderült, a katonaságnál egykori évfolyamtársa ajánlotta: pályázzon a Vas Megyei Tűzoltó-parancsnokságon, így került 1986-ban Kőszegre, Bognár József parancsnoksága alatt. Nem sokkal később megbízott parancsnok lett 1993-ig. Nagy hatással volt rá Kelemen Albert, aki újjászervezte a tűzoltóságot, valamint Kasper János, aki visszatartotta a távozástól, és akinek kapcsán megértette, mi a zászló mint jelkép jelentősége. Mások mellett említette még Schwahofer Károly és Németh János parancsnok, Horváth Gábor, Pintér Richárd nevét is. Valamint, hogy 1994-ben megalakult a női raj és több nemzetközi tűzoltó olimpián is eredményesen szerepeltek. 

A család is szóba került, amelyik elfogadta a hivatását, mindig támogatta. Felesége, Györgyi, aki már tűzoltóként ismerte meg, és a gyerekek, akik hamar megszokták az éjszakai személyi hívó hangját. A dialógus kitért az ifjúságnevelés fontosságára, az emlékezetes oltásokra, műszaki mentésekre. Seper András meghatározó eseménynek nevezte a város életében és pályáján az 1991-es erdőtüzet és a 2009-es özönvizet. 

A tűzoltók életében maradandó, nehéz élmény, ha egy esetnél gyermeksérültek is vannak. Ezzel kapcsolatban a cserkészek Szent Vidnél történt balesetét említette az ezredes, és személyes élményét – a lehető legnagyobb köszönetet – amit egy sérült, árokban fekvő kisfiútól kapott Cákon.

Seper András több civil szervezethez, nagy múltú közösséghez kötődik – alakítójuk, motorjuk. 

Erről így vallott: 

– Az, hogy bekapcsolódtam civil szervezetek életébe, Básthy Bélának köszönhető. Alpolgármester volt, amikor kijártunk a testvérváros Vaihingenbe. Két este is hosszasan beszélgettünk a civil létről, akkor értettem meg, mennyire meghatározza – színesebbé, szebbé, jobbá teszi – egy város életét polgárainak öntevékenysége. Így lettem egyik alapítója mások mellett Stipkovits Istvánnal a Polgári Kaszinónak, és az Ostromnapok megvalósításában is szerepet vállaltam a kezdetektől. Magunk készítettük a fegyvereket, szereztük be a turkálóban a szövetet, varrtuk a ruhákat, gyártottuk a láncingeket – mesélte. A kérdésre, hogyan élte meg, hogy Kőszeg legnagyobb ellenségét kellett megszemélyesítenie több mint egy évtizeden keresztül, úgy felelt: Ibrahim ruháját felvette, de a vallását nem. (Seper András alapítója és 2018-ig elnöke volt a Kőszegi Ostromnapok Egyesületnek. Az első Kőszegi Ostromnapoktól 2017-ig ő alakította Ibrahim nagyvezírt. Vezetésével a kőszegi tűzoltók oroszlánrészt vállaltak az ostromló török tábor megjelenítésében, olvasható méltatásában.)

Munkája során a Kőszeghegyalján folyamatosan figyelemmel kísérte az önkéntes tűzoltó egyesületeket, szívügye volt a támogatásuk, ezzel saját munkájukat is segítette – ez is témát adott. Harmincöt év szolgálat után vonult nyugdíj előtti rendelkezési állományba Seper András. Pályájának szimbolikus pillanataként 2021 júniusában utolsó munkanapján részt vett a villám sújtotta Panoráma Szálló tetőszerkezetének oltásában. Utódja a szintén kőszegi Lakatár Gábor Márton tűzoltó alezredes lett – éjfélkor ő vette át az aktív szolgálatot. 

• Kollégáitól tűzoltósisakot kapott az 50. születésnapjára, 
• Jurisics Miklós díjat adományoztak neki
• és 2018-ban Kőszeg díszpolgára lett 

– ezek a szívéhez igazán közelálló ajándékok – fogalmazta meg a beszélgetés végén Seper András. És megígérte: Kőszegért a jövőben is mindent megtesz.