Tudta, hogy van olyan szombathelyi szobor, amely Taorminában készült?

Európa arisztokratái és mágnásai szívesen töltötték a telet ott, ahol januárban is kellemes meleg van, akkor is süt a nap. Közéjük tartozott Mikes János gróf, szombathelyi püspök is. Nem titkos utazások voltak ezek, a sajtóban rendre megjelentek a hírek arról, ha „orvosai tanácsárára Taorminába utazott”. Általában a tél elején kelt útra, s tavaszig maradt. Mikes 1911 és 1935 között volt szombathelyi megyés püspök, akkor meg kellett válnia a püspöki széktől, lakhelye az egyházmegye tulajdonában lévő répceszentgyörgyi kastély lett. 

A Mikes Jánost ábrázoló bronzszobor az 1936-os látogatás idején készült. A költséget a szintén Taorminában időző Conrad Ottó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója viselte. Amikor a püspök hazautazott, a szobor már készen volt, de a bronzba öntésére várni kellett. Végül ez is megoldódott, ebben is Conrad segített, s a mű a szalézi rend közreműködésével 1937-ben jutott el Szombathelyre. (A zsidó Conrad többször közreműködött a püspök anyagi ügyeinek rendezésében, s Székely László apát visszaemlékezése szerint a szalézi templom építésére is adott kisebb összeget.) 

A mű még Olaszországban volt, amikor Conrad tájékoztatta a sajtót, hogy Mikes a szobrot a szalézieknek ajándékozza, azon tény megörökítésére, hogy ő volt az, aki a rendet megtelepítette a városban. A hírekben szerepel az alkotó neve is: „az Amerikából visszatért neves szicíliai szobrászművész, Enrico Licari”. Licari 1894-ben Taorminában született, még fiatalon Amerikába ment, ahol a Colorado állambeli Denverben dolgozott. Szobrászként az volt a legtermékenyebb és legsikeresebb korszaka, ennek ellenére 1929 körül mégis hazatért Szicíliába.

 Emlékműveket s portrészobrokat készített, s nem nagyon válogathatott abban, hogy milyen megbízást fogad el. A második világháború után Rómában élt, de szülőhazájának továbbra is Taorminát tartotta. 1981-ben halt meg. A szobrot nagyon hosszú ideig a szalézi plébánián őrizték. Egy évtizeddel ezelőtt került át a székesegyházba, ahol Mikes János és édesanyja sírjánál helyezték el. Nem tudunk arról, hogy Enrico Licari valaha megfordult volna Szombathelyen vagy Vas megyében. Valószínűleg nem járt itt Edmund Klotz osztrák szobrász sem. 

Az ő alkotásai Bécs, Prága, Innsbruck közterein, temetőiben, templomaiban állnak, mit keresett volna nálunk? 1855-ben Tirolban, Inzingben született. Gyermekként a fafaragás érdekelte, de aztán felfigyeltek tehetségére és a bécsi képzőművészeti akadémiára került. Miután végzett, mecénások támogatásával hosszabb itáliai tanulmányútra ment. Az 1890-es években Bécsben telepedett le, ott nyitott műtermet. Lakóhelye az 1929-ben bekövetkezett haláláig az osztrák főváros maradt, de tiroli szülőfalujában temették el. Sorokpolányban a Haupt-Buchenrode család síremlékén – alkotóként – az ő neve olvasható.

 A sírszobor eredetileg talán nem itt állt, hanem a morvaországi Brünnben. A Haupt-Buchenrode família onnan származott, a sorokpolányi kastélyt 1916-ban vásárolták meg. Bár máshol is voltak birtokaik, onnantól kezdve egészen a második világháború végéig ezt a települést tekinthetjük a család központjának. A síremlék a falu közepén, a mauzóleum parkjában áll. Az épületet általában Szapáry-mauzóleumként emlegetjük, noha nem ők építették, hanem a Mikos család 1878-ban. Terveket hozzá Ludwig Schöne készítette, ez volt a neves építész első jelentősebb alkotása. Néhány évvel később a Mikosoknak el kellett adnia a polányi birtokot, s az a Szapáryaké lett. A Haupt-Buchenrode család a família rangjához illő igényes síremléket szeretett volna, ezért bízták meg a készítéssel Edmund Klotzot.