2023.01.11. 13:07
Ágota ékezettel és ékezet nélkül – azt jelenti, jó
Ágota napja van január 11-én, és ilyenkor – mint persze az év többi napjain – Kristóf Ágotára gondolunk. És/vagy Agota Kristofra. A kettő – egy? Az egy – kettő? Hol a gyógyíthatatlan hasadás? Pedig csak egy apró “valami”, egy ékezet (és a sorrend) a különbség.
Forrás: VN-archív
Az ék „hegyesszöget alkotó lapokkal határolt merev test hasítás, szétfeszítés, rögzítés céljára” az értelmező szótár szerint. Származéka például: ékes, ékezet. Ágota ékes? Agota „éktelen”? Az ékezetnélküliségben – mint cseppben a tenger – benne foglaltatik az a mérhetetlen fájdalom, amely összetartja és szétfeszíti a világhírű írói életművet. Bárhol ütjük föl a magyarra franciából fordított Agota Kristof-könyveket, mindenhol tapintható hiányra, lélegzetszegő fájdalomra – és Kőszeg fölismerhető nyomaira – bukkanunk a szikár mondatokban (a szikár, csupasz mondatok alatt, fölött, között). A személyiség egységébe éket ver – a sors? A történelem? A vonzások és a választások?
Csikvánd, Kőszeg, Szombathely, Neuchatel és megint, és mindig Kőszeg – Czetter Ibolya Kristóf Ágota-könyve a Híres szombathelyi nők sorozatban 2016-ból, a KDG Kristóf Ágota-emlékkönyve, a kőszegi Kristóf Ágota-séta -, és a reményteli reménytelenség: az otthontalanságban az otthonkeresés, az embertelenségben az emberi arc, a kimondásban a titokban, a titokban a kimondás. Egy ablak, ahonnan Kristóf Ágota a kőszegi főteret látta, ha időről időre visszatért. (Nem messze egy másik ablak, ahonnan Medve Gábor mérte föl a világot.)
Ágota azt jelenti, jó. Kristóf azt jelenti, Krisztust hordozó. Nem azé, aki fut, sem azé, aki akar, hanem a könyörülő Istené. Ugye, könyörül?
