Három templom az Őrség keleti peremén

A középkorban az Őrség keleti peremén, körülbelül két-két kilométernyire egymástól – Szent Mártonnak, Szűz Máriának és Szent Jakabnak szentelve – három templom állt. A három épületből és a köréjük szerveződött falvakból csupán Szent Jakab maradt fenn, a másik kettő elpusztult. A Szent Márton-templom 1657-ben már romos állapotban volt. Végső megsemmisüléséről Perneszy István lövői kapitány ír a Batthyány Ádámnak küldött levelében. Elpanaszolja, hogy Csány Bernát csákányi kapitány a „Szent Márton nevű pusztafaluhelyen” lévő „pusztaszentegyházat” elhordatta. Megemlíti azt is, hogy a kövekből ő maga Lövőn akart templomot rakatni, Csány pedig találhatott volna elhagyott templomot máshol is. (Az elvitt köveket az őriszentpéteri templom megerősítéséhez használták föl.) 

Az egykori Szentmárton falu területe ma Csödéhez tartozik. A templom a 14. században már állt. A feltételezések szerint a hozzá tartozó kolostorban pálos barátok éltek. Ehhez kapcsolódhat a közeli Barátosa erdő neve is, de a rend és a hely közelebbi kapcsolata egyelőre bizonytalan. Az 1500-as évek közepén a plébánosáról van feljegyzés. 

Valószínűleg az 1580 körüli pestisjárvány idején néptelenedett el, akkor vált lakatlanná a szomszédos Pácod és a Szattához közeli Gyülevész is. Pácod újjáéledt ugyan, de nem vált életképes településsé. Az egykori Szentmárton helyén néhány házból álló major jött létre. A helyet több 19. századi összeírás Pácodszentmártonként említi. A Szent Márton-templomnak csak a feltételezett helyét ismerjük, azt, hogy valóban ott állt-e, csak további kutatás tudná alátámasztani vagy cáfolni. Perneszy a levelében a környékén lévő pusztatemplomokra utal. 1657-ben valószínűleg még lehettek látható romjai Kerekboldogasszony egyházának is. (A templomra 2000-ben Benczik Gyula és Feiszt György hívták fel a figyelmet a Vasi Szemlében megjelent tanulmányukban.) Azt, hogy az épület pontosan hol állt, nem tudjuk. A Kerekboldogasszony név azonban egy olyan települést is jelöl, amelyik beolvadt Hegyhátszentjakab határába. A név a térképekről sem tűnt el. Az 1700-as évek végén készült első katonai felmérés térképén szerepel a Boldogasszony-major. Több későbbi térképen pedig a „Boldogasszony tája” feliratra bukkanunk rá, tehát a templomnak is ott, azon a környéken kellett állnia. 

Az elnevezésből adódik, hogy itt egy Szűz Mária tiszteletére szentelt kerek templomról, rotundáról van szó. Írott forrásokban 1354-től kezdődően szerepel, de valószínűleg jóval korábban épült. A rotundaépítések időszaka Magyarországon egy jól körülhatárolható korhoz, a 11–13. századhoz köthető. 1477-ben egy oklevél a „Rotonde Marie” (Mária-rotunda) plébánosának nevét – Benedek – említi. Erről az juthat az eszünkbe, hogy a „Boldogasszony tája” területén egy dűlőt még ma is „Pap teleknek” neveznek. Kerekboldogasszony az 1500- as évek végén néptelenedett el, ugyanerre az időszakra tehető a templom pusztulása is. A közel fél évezreddel ezelőtti időket is össze lehet kötni a mai korral. Egy 1554-ben kelt dokumentumban a Kerekboldogasszonyon lakó Keszte família nevét olvashatjuk. Talán ők lehettek a település utolsó lakói. 

A folyamatosságot jelzi, hogy Hegyhátszentjakabon és a környéken ma is több Keszte család él. Lehet, hogy meglepő, de harmadikként is egy pusztatemplomot kell szóba hoznunk. A 16. század végén Hegyhátszentjakabot is a végromlás veszélye fenyegette. A falu végül túlélte a vészterhes időket, megmaradt lakói valamikor az 1600-as évek első felében az evangélikus hitet választották. Övék lett az akkor már romos Szent Jakabtemplom is. 1732-ben erőszakkal elvették a protestánsoktól a hegyháti, őrségi és tótsági templomaikat. Egy, a következő évben kelt emlékirat szerint – a szerzője ismeretlen – az alispán itt is megjelent, és felszólította a helybelieket a kulcsok átadására. Nem tudtak neki eleget tenni, mert a pusztatemplomnak már kulcsa sem volt. Az Árpád-korból származó templomot 1738-ban az Esterházy család újíttatta fel. A faluba közben új családok is érkeztek, akik jórészt német anyanyelvűek voltak. A betelepülés a következő században is folytatódott, amikor már a Sigrayak voltak a birtokosok. A felekezeti arányok ennek következtében megváltoztak. 

Az egyik helyi hagyomány szerint az itteniek „valamikor a Pusztaszentmárton nevű faluban éltek”. Ez így nem lehet igaz, hiszen Hegyhátszentjakab már a 13. század óta létezik. A dologban mégis lehet valamennyi igazság. Több olyan időszak is volt, amikor pusztaszentmártoniak érkezhettek ide. Az 1800-as évek első felében például Pusztaszentmárton (Pácodszentmárton), beleértve az ottani majort is, a Sigrayak birtoka volt.