Pestisoszlopok és kolerakápolnák Vasban

Szombathelyen, Kőszegen és Lékán is Szentháromság-oszlop áll a település főterén. Mindhárom az 1710–1711-es nagy pestisjárványra emlékeztet. A megyeszékhelyen lévő már nem az eredeti, mert azt 1869-ben lebontották, s helyette újat készítettek. Itt a járvány elmúltával a város akkori piacterén Szent Fábián és Szent Sebestyén tiszteletére kápolnát is építettek. Ma már nincs meg, az 1817-es tűzvészben elpusztult. A két szent emléknapja, január 20. viszont továbbra is a város egyik fogadalmi ünnepe maradt. 
Miért éppen Fábián és Sebestyén? Azért, mert mindkét ókeresztény mártírt ún. „pestisszentként” tartják számon, ha vész közeledik, hozzájuk fohászkodhatunk. Szent Fábiánt ritkán ábrázolják, de Sebestyén szobra, a testébe fúródott nyilakkal, a kőszegi és a lékai oszlopok talapzatán ma is látható. Ha a járványokat nézzük, akkor a XIX. század egy másik nyavalya, a kolera időszaka volt. A ragály Magyarországot, így Vas megyét is érintette. Több hullámban érkezett, az első 1831–1832-ben. Az áldozatok számát 230 ezer körülire becsülik. Bencze József orvostörténész a vasi halottak számát 20–25 ezer közöttire teszi. Ez utóbbi szám talán kicsit túlzó lehet, tekintettel arra, hogy a legfertőzöttebb vidéknek az ország északkeleti részét tekintették. Érdekes és fontos adalék: Kolerában halt meg 1831-ben, a Zemplén megyei Széphalom településen Kazinczy Ferenc.
 

 A járvány, a tudatlanság és a társadalmi feszültségek nyomán – főleg a Felvidéken, de néhány más helyen is – felkelések törtek ki, ez volt az ún. koleralázadás. A hatóságok nem voltak kellően felkészültek, de a meghozott intézkedések között több hasonló volt ahhoz, amivel a legutóbbi „pandémia” során is találkozhattunk. 
Ilyen például a lakosság mozgásának korlátozása, vesztegzárak elrendelése. A következő hullám 1848– 1849-ben érkezett. Az áldozatok száma talán egy kicsit kevesebb volt, mint az előző időszakban, s a védekezés során figyelembe vették az előző időszak tapasztalatait. Szemere Bertalan belügyminiszter felszólította a lelkészeket, hogy működjenek közre a nép megfelelő felvilágosításában. Azokon a településeken, ahol megjelent a vész, a „népgyülekezeteket” felfüggesztették, az iskolákat pedig átmenetileg bezárták. A járvány most is érintette Vas megyét. 
A halotti anyakönyveket böngészve jó néhány olyan települést találunk, ahol az elhunytak neve mellett a halál okaként a „cholera” szerepel. Ebben az időszakban vette kezdetét a perenyeiek Szent Vid fogadalmi zarándoklata. E korszak emléke a felsőkethelyi (ma: Neumarkt im Tauchental, Burgenland) kolerakápolna is. Egyszerű kis klasszicista épület a temetődombon. A megfeszített Krisztust ábrázoló oltárképet a stájerországi Pöllauból származó Johann Rath (Ráth János) festette. Szinte ismeretlen festőnek számít, pedig többfelé dolgozott Vas megyében is.
 Ő készítette többek között a kőszegdoroszlói, a hosszúperesztegi és a lócsi templomok oltárképeit, s bizonyára vannak munkái, amelyeket nem ismerünk. A járványok sora az 1800- as években sem ért véget, az 1872-es számít még nagyobbnak, az áldozatok száma akkor is százezres nagyságrendű volt. Voltak persze kisebbek is, s előfordult, hogy nem a kolera, hanem a vérhas vagy a tífusz ütötte fel a fejét egy-egy községben, városban.
 Az elnevezések az idő múlásával az emlékezetben sokszor összekeverednek. A fogadalmi oszlopok, szobrok, kápolnák az elhunytak emlékét is őrzik, de esősorban mégis a Mindenható felé fordulásnak a jelképei. Kérés, hogy védjen meg minket a veszedelmek idején. Mikor állítottak utoljára járványokhoz kötődő fogadalmi emléket Vasban? Nehéz megmondani. Talán 1886-ban Szentkirályon. 
Azt szerették volna elérni, hogy a kolera, amelynek közeledtét híresztelték, kerülje el a falut.