Egyikünk átmegy, másikunk marad - ketten a Kristóf testvérek közül a kőszegi temetőben

Kristóf Ágotaként lépte át az országhatárt alig húszévesen, hogy aztán az Agota Kristof nevű világhírű íróként térjen vissza végleg gyerekkora imádott városába, ahol féktelenül szabad, verseket író kamaszlányként a tetőkön mászkált, ha ahhoz volt kedve. A svájci Neuchatelben halt meg 2011. július 27-én, saját akarata szerint a kőszegi temetőben helyezték örök nyugalomra; Kőszeg látképe mindvégig ott volt neuchateli otthonában a dolgozószobája falán. Örök nyugalom talán akkor keletkezik, amikor egyensúlyba kerül, békét talál Kristóf Ágotában Agota Kristof – és viszont. Ebben a megkettőzött hasadásban, ebben a duplán is ikernévben a világszerte ismert, elismert író sorsának és szikár, végtelen mélységeket nyitó életművének minden feszültsége, küzdelme és tragikuma benne van. Franciául írt – magyarul fordításban férhetünk hozzá A Nagy Füzethez is. Azon a napon, amikor Neuchatelben meghalt, Kőszegen különös szabadtéri előadás zajlott, fölszakadt a múlt – és előadás közben, mintha a része volna, megszólalt a közeli templom harangja. Még nem tudtuk, hogy Agota Kristofért/Kristóf Ágotáért is szól. De most már tudjuk, tudnunk kell. Azóta Kristóf Ágota mellé temették öccsét, a családban a legkisebb fiút, az író-újságíró Kristóf Attilát. A legidősebb testvér, Jenő, aki Ágival szinte ikertestvéri kötelékben nőtt föl, nem itt nyugszik.  Egyikünk átmegy, a másikunk marad: A Nagy Füzet végén így válnak szét az ikrek, így hasad ketté a lélek. De ha ellátogatunk Agota Kristof sírjához, ha olvassuk őt, előbb-utóbb megtaláljuk Kristóf Ágotát is.